14.Rész - Sok(k)

Bandatársam égető pillantása teljességgel átdöfi a koponyám.Nem hogy az utat figyelné!Á, nem, Ő engem figyel!Aztán ha karambolozunk, akkor rám fogja fogni, hogy miért rángattam ide hajnalok hajnalán.Hát basszus, azért, hogy túléljem az éjszaka hátralévő részét.Rohadtul nyűgös vagyok, kész, ennyi.
-Itt kanyarodj be, légyszi.
-Minek?-fintorog álmosan Harry.-A lány nem akar látni téged, Lou.
-Elmondtam neked amit tudni akartál, úgy hogy most kanyarodj be!-emelem fel a hangom, s féltesttel felé fordulok.
A fiú látványosan megrázza a fejét, majd félrerántja a kormányt.Szerencsére autók alig mozognak erre felé, így nem kapunk sorozatos dudálásokat.Ha kapnánk is, nem nagyon érdekelne:Harry jó sofőr, és a legnyilvánvalóbb baleseteket is kitudja kerülni, amiket mások nem-igen.
-Csak adj nekem egy percet.-mondom, ahogy leállítja a járművet.
A parkolóból egyenesen a legfelső emeletig rohanok, abban reménykedve, hogy tegnap óta Cass kicsit megenyhült, és hagyja megmagyarázni a dolgokat.Kopogtatni akarok, ehelyett azonban majdnem beesek az ajtón.Cassidie két barátnője lép ki az ajtón, pár cuccal a kezükben, kisírt szemekkel.Rengeteg gondolat fut át az agyamon, dermedten állok a küszöbön.
-Mi...hol van Cassidie?-nyögöm kétségbeesetten.
Mindkét lány undorodva, gyűlölettel néz rám, amit tökéletesen megértek.De legalább válaszoljanak!Megérdemlem a válaszadást...vagy nem?Ennyire elbasztam mindent?
Szótlanul kiakarnak kerülni, én azonban az útjukban állok.
-A hazugságaid miatt kell most kórházban feküdnie, kómában!-üvölti a képembe a pöttöm vörös hajú.
Meg kell kapaszkodnom a lépcsőház fehérre mázolt korlátjában, vészesen szédülni kezdek.Valaki mondja, hogy ez csak egy kibaszott álom.Nem lehet...nem lehet kómában!Belehalok a bűntudatba, muszáj látnom Őt, nem...nem tudom feldolgozni.Hogy lehettem ekkora barom?
-Hogy?-a torkom kiszárad, szemeimet könnyek csípik.
-Lezuhant a tetőről.-próbál kiáltani megint Lia, de csak megtört zokogás következik.
A szavak hallatán összerándulok, még erősebben szorítom a fémet.
-Muszáj látnom!Muszáj veletek mennem!
Nem ismerek rá a saját hangomra.Fenyegetően elmélyül, a végén megbicsaklik.A tudat, hogy miattam esett le arról a rohadt tetőről, rettenetesen gyorsan emészt.A francba is, nekem kellene most kómában lennem, nem neki!Ő nem csinált semmit, miért Ő?!Miért nem én?
-Egyáltalán miért érdekel téged Cassidie ennyire?Végig csak szórakoztál vele!-olt le Emily is.
-Soha nem szórakoztam vele!A kurva életbe, szeretem Őt!Szeretem...-halkul el a hangom, s sűrűn pislogok, hogy visszatartsam a könnyeim.
Lia és Emily először össze néznek, tekintetükről meglepettség sugárzik, a fájdalommal együtt.
-A Heart kórházban van, második emelet, 215-ös szoba.-sóhajtja a szőke, majd maga után húzva barátnőjét, elindulnak lefelé a lépcsőn.
Nyomban futásnak eredek, kis híján előre bukfencezek a kemény lépcsőkön.Megérdemelném, jut hirtelen eszembe, s egy pillanatra el is gondolkozok azok, mi lenne ha én is levetném magamat az emeletes ház tetejéről.Meg fogom tenni.Meg fogom tenni, ha Cassidie...ha nem ébred fel a kómából.Úristen, mik nem jutnak eszembe?Fel fog ébredni.Fel kell ébrednie.
Zihálva huppanok vissza az anyósülésre, mire Harry elteszi a mobilját, és elfordítja a kulcsot.
-Vigyél el a Heart kórházhoz!-fújom ki a levegőt, próbálok egyenletesen lélegezni.-Cassidie kómában van!
Göndör barátom szemei elkerekednek, immár mindenféle kérdés nélkül hajt ki a főútra.Harry padlóig nyomja a gázt, hallani lehet a szél süvítését még felhúzott ablakoknál is.Nem tudom eldönteni, hogy azért vezet ilyen gyorsan, mert látja rajtam, hogy mindjárt rosszul leszek, vagy azért, hogy végre megszabaduljon Mr.Undorítóan Szerelmestől.Azt hiszem az utóbbi.Nem hiszem, hogy az előbbi olyan nagyon izgatná.
Ahogy behajtunk a kórház parkolójába, egyből feltépem a kocsiajtót, és már rohannék is, de Harry a kezem után kap.
Magamban szitkozódva fordulok felé, tekintetemmel egyre inkább azt sugallom, hogy engedjen már el.
-Itt megvárlak.-sóhajt.-Sajnálom, Lou.
Próbálok normális hangot megütni, de a fejemben sem hangzik valami jól, ezért csak bólintok, majd elindulok - oké, inkább futok - .
A kórházban egyből megérzem a gyomorforgató szagokat. Utálom a kórházakat. Még régebben megígértem magamnak, hogy csak akkor fogom betenni egybe a lábam, hogyha valami komoly baj van. Ez már a ' nagyon nagy baj ' van kategóriába tartozik.
Többen is megbámulnak, összesúgnak, kettő 10 év körüli kislány, akik látogatóban vannak, el is indulnak felém. Ne már!Szeretem a rajongóimat, de istenem, miért mindig akkor jönnek amikor sietek?!
-Louis!-sikkant fel egy idősebb hang is.-Úristenem, az ott Louis Tomlinson a One Direction-ből!!
Miközben felém rohan, már a telefonját nyomkodja. Basszus, úgy van, tweeteld ki, lássa mindenki hogy hol vagyok!Elegem van.
-Szálljatok már le rólam!-csattanok fel.-Nekem is van magánéletem!
Ahogy a felkiáltások elhagyják a számat, megbánom.A két kislánynak a rémülettől kicsordulnak a könnyeik, s miközben az anyjuk odamegy, hogy elvezesse őket, a befont, barna hajú halkan suttog nekem.
-Csak a macimat szerettem volna odaadni neked.
Abban a pillanatban, mintha kitépték volna a szívemet a mellkasomból.Én nem akartam ezt.Én nem vagyok ilyen ember.
-Várj, állj meg!-futok utánuk, s a macis lány előtt leguggolok.
Az anyja fejét csóválva néz rám, tekintetében meglepettség bújkál.Hát persze, mégis melyik anyuka nem lepődne meg, ha az az ember, akit a lánya agyon dicsér, elkezd ordibálni, hogy hagyják békén?
-Ne haragudj rám.-sóhajtom.-Tudod, nem egyszerű sztárnak lenni.De a macid sokat segíthetne ez ügyben.
A kislány arca másodpercek alatt derül fel, s a jobb kezében lévő, hófehér macit felém nyújtja.
-A neve Medve.Vigyázz rá!
-Vigyázni fogok.-mosolygok rá, majd gyengéden átölelem, azután pedig a csendben ácsorgó anyjára nézek.
-Ez rendes volt tőled.-somolyogva rám néz, aztán elvezeti a lányait.
Hosszasan kifújom a levegőt, végre indulnék Cassidie szobájához, de az ordibáló tini lánnyal találom szemben magam.Nagyokat pislogva bámul rám, úgy, mint aki még nem látott élő embert.
-Meg...megmondod Harry-nek, hogy szeretem?
Ennyi?Hát ez most szíven ütött, de komolyan.
-Kint ül a fekete Range Rover-ben, mondd el neki magad.-hu, ezért még kapni fogok Harry-től.
A csajnak több sem kell : egy halk köszönöm után, kirohan a parkolóba.
Egészen eddig elfeledkeztem a szívszaggató tényről, hogy miért is vagyok itt pontosan, ám mikor újra hatalmába kerít a bűntudat, megállíthatatlanul sietek a 215-ös szobához.
Az ajtó előtt kicsit hezitálok, pedig fogalmam sincs miért.Nem tud elküldeni - ez kegyetlen volt Louis.
Nem lehetek ennyire szőrös szívű, hiszen fél órával ezelőtt vallottam be, hogy szerelmes vagyok belé.
Fejemet rázva nyomom le a kilincset, s nyitok be. Egyből megpillantom.
Mindkét kezéből csövek állnak ki, a gépek csipogása hallatán csak fokozódik a rossz érzésem - pedig egyenletes. Minél közelebb lépkedek, úgy látok egyre többet belőle.
Hosszú, sötétbarna haja kócosan terül szét a fehér párnán, az egész arcát hegek borítják. Torkomat szaggatja a sírás, s miközben megkerülöm az ágyát, jobb kezembe fogom a tenyerét, majd a feje mellett elhelyezkedő székre ülök.
Emlékképek sorai ugrálnak be előttem, a találkozásunktól kezdve, egészen mostanáig. Nem gondoltam volna, hogy egy hazugság következménye ekkora súlyú lehet. A francba! Ha aznap este a seggemen maradok, nem ismert volna meg, és most nem feküdne kómában! Minden, minden az én hibám. Amihez hozzáérek, annak baja lesz.
Összeszorítom a fogaimat, szemeimet lehunyom, s megmarkolom a lány kezét.
Csak addig fáj, amíg élek.Csak addig fáj. Vajon ha meghalnék, és Cass felébredne, érdekelné, hogy már nem vagyok ezen a világon? Van esély rá, hogy igen? Istenem, legalább annyit tudnék, szeret-e még, vagy legalábbis szeretett-e, ameddig ki nem derült a turpisságom. Azt mondta....azt mondta undorodik tőlem. Biztos hogy már nem szeret, gondolom.
Kipislogom szemeimből a maró könnyeket, tekintetem az ágy előtt lévő polcra vándorol. A tetején fehér, üres papírok hevernek szanaszét, mellette ceruzatartó. Minden porcikám megakar ragadni egy tollat, aztán leírni egy dalban azt, amit most érzek. Megteszem. (Akit érdekel a szöveg: Comatose - a szerk.)

*

-Louis?-rázza meg valaki a vállaim.

-Hm?-nyitogatom a szemeim.

Mikor kitisztul a látásom, akkor szembesülök a ténnyel, hogy bealudtam. Felsőtestemmel Cassidie hasán pihegek, na meg a kis irományomon, amit gyors bedugok a lány párnája alá, mielőtt Harry észre venné. A hold világítja be kis helyiséget, csak hunyorogva tudok feltápászkodni, majd a göndör srác elé lépkedni.

A derekam rettenetesen lüktet, csodálnám, ha nem kaptam egy kiadós gerincferdülést. Mennyi időt aludtam ebben a pózban? Hatot, hetet? 

-Mennünk kell.

-Nem fogok elmenni innen.-mondom keményen, állva a pillantását.

-De, Lou, elfogsz, vagy felhívom a többieket, és elmondom hol vagy.

-Nem mered.-húzom össze résnyire a szemeimet.

-Ó, dehogynem. Eddig 3 koncertet hagytál ki, és ez már nem állapot, Louis!Nem hazudhatunk folyamatosan a rajongóinknak.Döntsd el, mit akarsz. 2 óra múlva kezdődik a Wembley-ben koncert. Mi nem megyünk fel többször színpadra, nélküled. Louis Tomlinson nélkül nincs One Direction.

13.Rész - Memóriazavar

 Louis

Sokat pislogva nyitom ki a szemeim, megrémülök.Köröttem átlátszó tócsa, üvegszilánkok, sötét égbe meredő fák.A fejem megállíthatatlanul lüktet, nem érzem a végtagjaimat, mintha levágták volna azokat.De ott vannak, látom őket!
Halántékomat dörgölve ülök fel, hogy jobban körül nézhessek.Valamiféle lakótelepen vagyok.Egy feketeséggel borított lakótelepen.Elhanyagolt.Szemét takarja a kemény betont, a levegőben macskapisi bűze keveredik a piáéval.Próbálom visszafogni a hányingeremet, szemeimet szorosan lehunyom, s a zsebembe nyúlok a telefonomért.
Hogy a faszomba kerültem ide?!Az utolsó emlékem az, mikor a számhoz emelem a teli szeszes üveget.Innentől teljes képszakadás.Basszus, mit csináltam?
Ahogy a mobil képernyője ad kis világosságot, felfedezem a cseresznyepiros, száradt vért (?) az ujjaimon.Kezd egyre jobban eluralkodni rajtam a pánik, a szokásosnál sokkal gyorsabban kezdem nyomkodni az érintőfelületet, majd végül Harry nevénél állapodok meg.Hajnali 4 órakor remélem nem kíván el a picsába, hanem felveszi és segít.Ha már lefeküdt a volt csajommal, ennyivel jön nekem.
Hosszan cseng ki a telefon, már kezdem azt hinni hogy nem veszi fel.Mégis, mikor minden reményem elszáll, beleszól a készülékbe a rekedt, álmos hang.

2 órával korábban

Utálom magam.Nem, nem is.Az, hogy utálom enyhe kifejezés.A világ legrondább szava illene arra, amit tettem.Amikor megláttam Cassidie-t a rajongók között, azt hittem álmodok.De mint kiderült, nem egy álom, sőt, nagyon is a valóság.És fogalmam sincs hogyan fogom helyre hozni.Már az is elég szánalmas, hogy az ajtaja előtt töltöttem az éjszakát, mert azt hittem miután megtudta ki vagyok, haza rohant - pont ahogy én is,  amiért még fogok kapni, na meg azért is mert már 1 koncertet lenyomtak nélkülem -Erre másnap reggel állított be, és jól el is küldött.A szavai rettenetesen fájtak, vágtak mint a kés.

Markomban kis híján összetörik a teli abszintes üveg, egyszerre több gondolat is tölti meg az amúgy is sajgó fejemet.Ha most ezt megiszom, oltári nagy baromságot fogok csinálni.Ha viszont nem iszom, megbolondulok, és elküldenek valami helyre ahol az emberek agyát tömik minden hülyeséggel.Inkább az előbbi.

Egyből lekapom a fekete színű kupakot, s a számhoz emelem a zöld alkoholt.A folyadék végigmarja a belső szerveim, olyan mintha egy pillanatra fellángolnék, de gyorsan elmúlik.Így aztán tovább folytatom.Ameddig ez a rohadt szenvedés nem marad abba.
Bő 10 perc alatt kivégzem az üveget, s rögtön nekiállok a másiknak.Már most érzem, hogy a szesz megkezdi a hatását: azaz kezdem elveszíteni a fejem.
Lábaimat mozgásra késztetve rontok ki a nyirkos levegőre, nem tudom mi ütött belém.Normális esetben vissza fordulnék, és magamra zárnám az ajtót, de nem tudok épp eszűen gondolkozni:csak megyek.
Megyek.Hogy hová, az már egy teljesen más kérdés.
Bár már későre jár, még így is sokan vannak az utcán, többen le is szólítanak.Nem foglalkozok velük.Idétlenül csapkodok a kezeimmel, vihogok mint egy őrült, s megyek előre.Pontosabban egy hülye idiótát csinálok magamból.De jól érzem magam!Az alkohol teljesen beleivódik a szervezetembe, és ez a melegség, ami belülről jön, elfelejteti velem az összes bajomat.Fantasztikus érzés.
Hosszas sétálás után émelyegni kezdek, ezért leülök a hozzám legközelebb eső padra.Fehér ürülék borítja be a háttámlát, körülötte szét dobált cigi csikkek helyezkednek el.Na várjunk csak, hol vagyok?Eltévedtem.Biztos, hogy eltévedtem.
Azonban mielőtt eljutna az agyamig, hogy ez mit is jelent, váratlanul lecsap rám az öklendezés.
Fintorogva törlöm meg a számat, de még így is lehet érezni mennyire hányás szagú a leheletem.Undorító.Belőlem miért jön ki mindig ilyen gyorsan az alkohol?Ilyen gyenge immunrendszert kaptam?Újabb roham jön rám.Ezek szerint igen.
Miután megbizonyosodom róla, hogy kiöklendeztem magamból az abszintet, felemelem a fejemet.
Hozzám közel, egy villanyoszlopnak dőlve egy lány áll.Sötét barna haja a dereka fölé ér, fekete mini ruhája csinosan feszül az alakján.Hisz ez Cassidie!Hogy kerül ide?
Gondolkodás nélkül indulok meg felé, alsó végtagjaim bizonytalanul mozognak.Mikor odaérek, esetlenül nekidőlök, erősen húzom magamhoz.A lány felsikít, remegve lök el magától, majd pár lépést hátrál.Na, ennyire csak nem vagyok ijesztő.Rá emelem a tekintetem, csakhogy nem az az arc néz vissza rám akiét várom.Ez nem is Cassie.Gratulálok, Louis, megérdemled a világ legnagyobb pancserja címet.
-Mégis mit képzelsz magadról?Azért, mert egy sztárocska vagy, minden utadba eső lányt taperolhatsz?-szegi fel az állát.
Szólásra nyitom a számat, de megelőznek.Recés férfihangot hallok magam mögül, s erre megfagy bennem a vér.
-Kotródj innen!
-Mert, mi lesz ha nem?-fordulok meg.
Basszus, talán nem kellett volna.
A pasas körülbelül 1 és fél fejjel nagyobb nálam, kigyúrt állat.Elbújhatok mellette, ráadásul a  hangom is olyan vékony mint egy pisisnek.Mindig is utáltam.
A "hatalmas" bátorságom immár csak lappang bennem, legszívesebben elfutnék.
-Komolyan kötözködsz velem?-lép egy lépést közelebb, én meg automatikusan messzebb.
Oké, tényleg a futás a legjobb megoldás.Ha nem futok el ez itt agyon ver, amiért rámásztam a csajára...vagy kiére.Lehet, csak a kurvája.
Józanul biztos nem tenném meg a következő lépést, viszont nincs más ötletem:lendítem a jobb karom.
A pasi meglepődik a váratlan tettemtől, de nem hiszem hogy fáj neki az orra ahol eltalálom.Lassan kifolyik belőle a vér, arca egyre vörösebb a dühtől.Ajjaj.Most futás!
Full részegen egyáltalán nem kellemes sprintelni, és erre még rátesz egy lapáttal a lüktető fejfájás, meg a hányinger.
-Kölyök, ezt még nagyon megbánod!Nagyon jól tudom, hogy ki vagy, és nem fognak az utamba állni a körülötted sürgő biztonságiak!-ezt már messziről hallom.
Megáll, nem jön utánam, hanem vissza fordul.Hatalmas kő esik le a szívemről, térdemre támaszkodva fújom ki a levegőt.
Nem tudom mi tévő legyek.Az eddiginél is jobban eltévedtem, rosszul vagyok és fázom.Cassidie-t akarom, haza akarok menni.Minden bajom van, akárcsak egy csecsemőnek, vagy egy hisztis picsának.A kettő majdnem ugyan az.
Lábaim lassan feladják a szolgálatot.Összecsuklok, majd fokozatosan homályosulnak el az épületek, a fák, a fények.Elájulok.

Vissza a jelenbe

-Ki az?-motyogja.

-Hála az égnek!

-Louis?-most már éberebb a hangja.-Hol az istenben vagy?!Mindenhol kerestünk!Rohadtul pipa rád az egész banda.

-Fogalmam sincs hol vagyok.Muszáj segítened, de egy szót se a többieknek!

Egy rövidebb csend uralkodik a vonal másik felén, majd hosszú sóhaj, végül megszólal.

-Keress egy utca címet.

Felállok a koszos földről, s miközben a legközelebbi háztömb sarkához sietek, elgondolkozok.

Harry-re mindig számíthattam.A többi srácra is, de mégis Őt éreztem magamhoz a legközelebb.Egy darabig nem is volt semmi baj, de ahogy egyre híresebb lettünk, jöttek azok a bizonyos "Larry-sek", akik váltig állították, hogy buzik vagyunk.A management ezt nem hagyta annyiban, ezért is mondta, hogy ne töltsünk ennyi időt együtt, főleg ne nyilvánosan.Hát, ebből eléggé nagy cirkusz tört ki, de beláttuk hogy tényleg így lesz a legjobb, mert rohadt rosszul estek a "rajongók" szavai, meg a videók amiket összeállítottak rólunk.Némelyik undorító volt, felfordult tőlük a gyomrom.Most mégis őt hívtam, mert a sok buzizás ellenére, még mindig Ő a 4 srác közül legjobb barátom.

-Clarendon Dr.

-Mi a...mit keresel ott?

-Nem emlékszem hogy kerülök ide, Harry!Leittam magam.Csak gyere értem, a francba is, vagy itt fogok megöregedni.

-Negyed óra és ott vagyok.Próbáld meg össze szedni a gondolataid, mert mindent elfogsz nekem mondani.Ez az ára.-jegyzi meg csípősen, majd kinyomja a telefont.

Magamban szitkozódva süllyesztem el a zsebemben a készüléket, s leülök a járda szélére.Ki vagyok én?Egy 23 éves felnőtt férfi akinek felelősségtudónak kellene lennie?Hát nagyon nem.Gyakorlatilag egy 23 éves felnőtt férfi.Elméletileg egy 10 éves kisfiú, aki nem tud normálisan megoldani semmit.Ez vagyok én.Ez, hölgyeim és uraim Louis William Tomlinson.

12.Rész - Nélküled

A szobában korom sötét, pont úgy, mint ahogyan én is érzem magam.Körülöttem szanaszét hevernek az elhasznált papír zsebkendők, rajtuk a barátnőim alszanak.
Egész éjjel próbáltak engem felvidítani, még Emily is, amit rettenetesen tisztelek benne.Félre tette a saját problémáját - ami egyébként sokkal súlyosabb, mint az enyém - csak azért hogy ne érezzem rosszul magam.De rosszul érzem.A szívem szilánkosra tört, s ezek a szilánkok belülről kínoznak.Évekkel ezelőtt megtanultam, hogy soha, senkit ne engedjek közel magamhoz, mégis megtettem.Nem hiszem el, hogy képes voltam rá.Mindig volt egy falam, amivel védtem magam, és még ezzel együtt is sikerült pofával az aszfaltra esnem.Én bíztam Louis-ban, annak ellenére milyen keveset tudtam róla.Nem kellett volna, de miről beszélek, már úgy is mindegy.Félek, a fájdalmam nem fog egy hamar felszívódni, azonban ha ez megtörténik soha nem esek szerelembe újra.Egyedül fogok megöregedni 20 macskával, Londonnak valami eldugott helyén.Igen, azt hiszem ez is egy megoldás.
Észre sem veszem, de könnyeim már megint lassan csordogálnak le az arcomról, én meg mint az éjszaka alatt folyamatosan, : durván kidörzsölöm azokat a szemeimből.
A sírás a gyengeség jele, nem sírhatok.Be kell bizonyítanom magamnak, hogy nem érdekel Louis, holott az összetörött szívem még mindig az ellenkezőjét támasztja alá.
Ledobom magamról a puha takarót, halkan odalépdelek a fali tükörhöz, a kislámpát pedig felkapcsolom.A hirtelen jött halvány fénytől hunyorgok, idő kell amíg látószervem hozzászokik a változáshoz.
Nagyot sóhajtok a tükörbe nézés előtt, testileg-lelkileg igyekszem felkészülni a látványra.Hát, erre nem lehet.
A sok fújástól az orrom piros, ki van dörzsölve.Szemeim alatt sötét karikák, fekete sminkem az ábrázatom háromnegyedét kiteszi, elkenődve.Hajam kócos, ruhám gyűrött.Borzalmasan festek.
Ahelyett, hogy esetleg rendbe szedném magam kicsit, a telefonomért nyúlok.Jól sejtettem.Louis-tól van vagy 30 db nem fogadott hívásom, és 1 SMS.Dermedten bámulom a kijelzőn a boríték jelet, azon gondolkozok vajon olvassam-e el, vagy egyszerűen csak töröljem ki.Én hülye ez előbbit választom.
"Kérlek, Cassidie, vedd fel a telefont!Meg akarom magyarázni, légy szíves ne zárkózz így el.Mindenki megérdemli a magyarázatot, te nem akarsz?És...mindegy.Ha ezt elolvastad hívj fel, ne csináld ezt. -Lou." 
Miután elolvasom, rögtön a plafon felé nézek, sűrűn pislogok.Nem bőgök.Nem.Nem.Ő is olyan mint a többi... 2 nap után már nem fog engem keresni, hisz sosem mondott nekem igazat.Már más lányt fog hülyíteni.Ez az egész csak egy jól eltervezett színjáték, amiben egy kellék vagyok...voltam.Fogalmam sincs.
Kikapcsolom a mobilomat, azt követően vissza mászok az ágyba, s nyakig betakarózok.Hajnali négy óra van, én meg nem aludtam semmit.Nagy a valószínűsége annak, hogy nem is fogok.
Fülemben egyetlen egy dallam cseng, s akárhogy próbálkozok, nem tudom kiverni a fejemből.A look after you.Ez így még nem is lenne baj, de nem, nem az eredeti énekes hangját hallom.Louis angyali hangját.Istenem, de hisz én nem gondolhatok így rá!El kell felejtenem.
Megtörve túrok a hajamba, miközben térdeim felhúzom az államhoz.Kezdek megbolondulni.Ahányszor lehunyom a szemeim beugrálnak az együtt töltött - hazug - percek.Nem vagyok ehhez elég erős.
Az az igazán ijesztő, amikor elakarsz felejteni valamit, teljesen kitörölni az emlékét.De nem tudod.Nem múlik el.És úgy követ téged, mint egy szellem.
Ordítani akarok.Kiadni magamból mindent ami fáj, hátha úgy könnyebb lesz.Lehetséges?
Hirtelen mintha fejbe vernének, úgy csukódnak le a szemhéjaim, és nyom el az álom.Olyan érzés, akárcsak kábítószert fecskendeztek volna a vénáimba, én meg lassan elgyengülök.Nem sokáig.
Lihegve ugrok ki az ágyból, izzadságcseppek lepik el az arcom.A polcon lévő digitális órára pillantok, ami pontosan 4 óra 30 percet mutat.Kemény fél órára sikerült elaludnom, de abban a kis időben is rémálmom volt.Ha nem a valóságtól szenvedek, hát akkor az elmém szülötte történettől.
Eldöntöm, mi lesz.Vissza megyek Londonba, méghozzá most azonnal.Ha kell ott fogok ülni a reptéren órákat, míg indul egy járat haza, de semmiképp sem maradok itt.
Gyorsan lefirkantok egy üzenetet a barátnőimnek miszerint kiszellőztetem a fejem, ugyanis rögtön jönnének utánam ha megtudnák hová mentem valójában.Egyedül akarok lenni.
Miután végzek ezzel, és a külsőmet is formába hozom - már amennyire ez lehetséges  - kiosonok a házból.A körülbelül 10 perccel ezelőtt hívott taxi már vár, s ennek külön örülök.Addig sem kell fagyoskodnom az utcán.

*

Megkönnyebbülve esek be a lépcsőház ajtaján, reggel 8 órakor, hulla fáradtan.A szemeim vészesen le akarnak csukódni, alig várom hogy végre felérjek a legfelső emeletre, ám mikor ez megtörténik, inkább visszafutnék Las Vegas-ba.A barna hajú srác feje az ajtófélfának van döntve, egyenetlenül szuszog.Szívem ijesztő módon szorul össze Louis alvó arcát figyelve, minden porcikám oda akar menni hozzá, és át akarja ölelni, azonban nem teszem.Nem engedek a kísértésnek.Ő akarta ezt magának, hát most szenvedjen miatta.

Amilyen hangosan csak tudom lecsapom a bőröndömet az ajtó előtt, mire a fiú rémülten felpattan.Úgy zárom ki az ajtót mintha ott sem lenne, s látom, hogy ez fáj neki.

-Cassidie.-suttogja elhaló hangon, gyengéden megragadja az alkarom.

Még mindig nem nézek rá.Félek, hogy meglátja a könnyeimet.

-Engedj el, Louis.

-Ennyit ért neked ez az egész?Meg sem magyarázhatom?

-Milyen egész, Louis?Milyen egész?!-szakad el a cérna.-Minden együtt töltött idő hazugság volt!

-Ez nem igaz.

-Persze.-vágom rá keményen, és átlépem a küszöböt.

A fiú utánam akar jönni, azonban nem engedem be.Felhúzott szemöldökkel nézek rá, remélem a hangnemem üti a bunkóság határát.Vagy még túl is megy azon.Ha ez az egyetlen módja annak, hogy ne próbálkozzon tovább, legyen.Viszont ha még ezek után is fog, megéri meghallgatni.Legalább rá jövök, hogy tényleg számítok-e neki valamit.
-Komolyan azt hiszed, hogy beengedlek?-aucs, ez nekem is fáj.-Menj el, nem vagyok kíváncsi a magyarázatodra.
Szeretnék itt megállni, de az emlékek megállíthatatlanul tolultak fel, egyik a másik után.
-Miért nem mondtad el?!Miért titkoltad el előlem?El nem tudod képzelni mennyire fáj.Hogy tehetted ezt?-itt már kiabálok.
Még mielőtt a fiú bármit mondhatna becsukom - nem, inkább csapom - az ajtót, de még hallom Lou megtört, rekedt hangját, ahogy azt kiabálja "Sajnálom".
Lassan lecsúszok a fal mentén, s felhúzom a térdeimet.Büszke vagyok magamra amiért eddig kibírtam sírás nélkül, ugyanakkor most már nem bírom tovább.Vállaim megállíthatatlanul rázkódnak, olyan érzés mintha meghalnék.Megvadulva ordít a tudatalattim a srácért aki át vert, és ezzel nem tudok mit kezdeni.Ott van.Nem múlik.Kezdem azt hinni, hogy a szívem élve keresztre veszít.Elvették tőlem azt a személyt, akit a világon a legjobban szerettem, és még ilyen popsztárokkal is ver az isten.Kérdem én, mit tettem?
Hirtelen éles emlékkép vetődik tudatomba: tisztán látom magam előtt az akkor még hollófekete hajú kislányt, aki valamikor volt.Már nincs.Nincs, és visszasírom a gyerekkorom, pedig akkor még felnőni szerettem volna.Ez vicces, mégis minden emberrel így van.
Lábaim váratlanul önálló életre kelnek, ki akarnak menni a tetőre táncolni...táncolni, hát persze.Miközben táncolok elnyomom az érzéseket, még ha csak egy kis időre is.De nekem az épp elég.
Mielőtt azonban kimerészkednék a lakásból, megbizonyosodok arról, hogy Louis el ment-e.Az apró lyukon kikukucskálva nem látom, így megindulok.Egyszerre keveredik bennem a csalódottság amiért ennyivel feladta, és egyben a megkönnyebbülés is.Úgy látszik, az elméletem, miszerint a bunkóságom után feladja, bebizonyosodott.Újabb könnyzápor veszi kezdetét.
Gyorsan belököm a tetőre vezető ajtót, s mindeközben a telefonommal babrálok, a fülesemet a helyére dugom.Fátyolos szemeim elhomályosítják a vibráló képernyőt, nem igazán látom a zenék címeit.Magamat ismerve csak gyors dalaim vannak, elkerülve az olyan helyzeteket, mint ez.Véletlen sem tudok az ágyba burkolózva szomorú szerelmes számokat hallgatni.Ezért találomra nyomok rá az egyikre.James Arthur - You're nobody 'til somebody loves you c.száma kezd el zengeni az apró hangszórókból, s ez kellőképp visszarángat a jelenbe.Legalábbis, azt hiszem.Igazából cseppet sincs így, sőt, a szövegre koncentrálva még jobban rám jön a picsoghatnék.
A szél egyre erősebben fújja a hajam, tincseim szüntelenül csapkodják jéggé fagyott arcomat, de én csak táncolok, pörgök a kemény, hamuszürke háztetőn.Nem fogom vissza magam.Kiadom a dühömet, minden egyes táncmozdulattal újabb könnyek folynak le hófehér bőrömön.Louis arca folyamatosan ott dereng lehunyt szemeim előtt, hol úgy tűnik teljesen őszinte, hol pedig totálisan összezavar.Miért vert át?A fülemben továbbra is tombol a zene, de én már nem bírom.Kitépem onnan a fülhallgatót, telefonomat pedig a földhöz vágom.A szél zúgása eltompítja a reccsenést, amelyet a mobil képernyője adott ki.Nem tudom miért tettem, a tánc sem segített már.Elveszetten fogom a fejem, szédülök.A következő pillanatban  a sarkam beleakad az alacsony fémkorlátba, hatalmas lendülettel zuhanok hátra.Mire eljut az agyamig, mi történik, már késő.Számat kétségbeesett sikoly hagyja el, aztán valami nagyon keményen landolok.Egész testem összerándul, érzem, ahogy a vér beterít körülöttem mindent, a sötétség pedig hatalmába kerít.

11.Rész - "Undorodok tőled!"

Sziasztok!Bocsi a késésért, de a drága barátnőm természetesen elfelejtette kitenni a résztxd.Na mindegy, a lényeg az hogy az utóbbi napokban nem írtam a blogba, ezért kicsit lemaradtam, úgyhogy a türelmeteket szeretném kérni egy kis ideig.Jó olvasást.♥

Vanii.xx

Másnap reggel a repülőgépet majdnem lekéstük, ugyanis elaludtunk.A fejem rettenetesen sajgott, de szerencsére képszakadásom nem volt, úgy hogy ennyivel megúsztam, és mindezt azonnal elfelejtette velem a Las Vegas-i levegő.
Abból a pár napból, amit Emily mondott még az elején, lassan 1 hét lesz, ugyanis nagyon jól érezzük magunkat, a barátnőm mamája meg szívesen lát minket.Louis-val természetesen beszélek, nap mint nap hív, de nem említem neki, hogy hol vagyok.Még mindig abban a tudatban él hogy Londonban táncolok a pizzériában mindennap, stb.Igazából fogalmam sincs miért csinálom, talán azért mert Ő is titkolózik előttem.Ez a gyanúm egyre biztosabb, főleg az előző naptól kezdődően.Felhívott, de pont a városban voltunk a lányokkal, így csak másnap reggel vettem észre a nem fogadott hívást.Nem ő vette fel a telefont, hanem valami kemény hangú pasi, aki közölte, hogy Louis nem ér rá, mert a stúdióban van.(?) Mégis milyen stúdióban kell lennie Lou-nak, és miért más veszi fel helyette a telefonját?Megjegyzem, ez miatt aznap este alig aludtam valamit, és csak gondolkodtam.
Röpke visszaemlékezésemből visszacsöppenek a jelenbe, s felszisszenve rántom el a fejemtől a tűzforró hajvasalót.Igen, talán jobb lenne ilyenkor nem "idő-utazgatni".A fejem búbja irgalmatlanul lüktet, az esne a legjobban ha felordíthatnék azt kiabálva hogy öntsétek le a fejem egy vödör vízzel, de rajtam kívül mindenki alszik.Csak én vagyok ilyen hülye, hogy reggel 9-kor felkelek, és nekiállok hajat vasalni.Ezért csupán a kezeimmel hadonászva tátogok, néha berogyasztok és lehunyom a szemeim.
-Mégis mit csinálsz?-csapja meg a fülemet Lia kómás hangja.-Valamiféle színdarabra gyakorolsz, ahol egy tyúk szerepére pályázol?
Kitátott szájjal figyelem ahogy barátnőm kiveszi a kezemből a hajvasalót, s nekiáll csinálni a saját, vörös loboncát.
-...te.Most poénkodtál azon, hogy majdnem leégettem a fejbőröm?
-Aha.Elég vicces voltál.-biccent.
Megakarom dobni valami frappánsul bántó megjegyzéssel, de inkább kussban maradok.Még túl reggel van ahhoz, hogy nekiálljak szócsatázni Lia-val.Azzal a lánnyal, aki egyébként roppantul erőszakos.Mindig, minden körülmények között eléri amit akar, s ez azért jó, mert senki nem nézi ki belőle, ami hatalmas előny, főleg ismeretlen emberekkel szemben.Nem kezdem el részletezni.
Egy nagy sóhaj után egyedül hagyom készülni Lia-t, és letrappolok a kissé régies lépcsőkön.Meg-megnyikordul alattam a faburkolat, ezért megpróbálok halkabban lépkedni, de persze ettől még hangosabb.Sosem fogom megérteni ezt.
Legnagyobb meglepetésemre ott találom a konyhában Emily mamáját és papáját.Az idős nő a tűzhely körül sürög-forog, míg a férfi egy újságot olvas.Kellemes illatok terjengenek a helyiségben, mosolyogva huppanok fel az egyik bárszékre...remélve, hogy kapok abból az ételből, aminek az aromáját érzem.
-Jó reggelt Cassidie.-köszönnek szinte egyszerre.
-Maguknak is!Mi sül ilyen korán?
-Gondoltam összeütök nektek egy kis tojásrántottát reggelire, kelleni fog az energia.James épp olvasta egyik nap az újságban, hogy lesz egy szabadtéri koncert itt Las Vegas-ban, a ma este.Az együttes neve One Direction, nem tudom mennyit tudtok róluk, de britek.Ha van kedvetek menjetek el.
-Hű, az jó lenne.Nem is tudom mikor voltam utoljára koncerten.Remélem, a lányoknak is van kedve jönni.
-Hova van kedvünk jönni?-ül le mellém Lia, immár tetőtől talpig elkészülve.-Hmmm...mik ezek a jó illatok?
Camilla (Emily mamája) ugyan azt elmondta a barátnőmnek amit nekem is, aki ámulva hallgatta a hírt.
-Fiú banda?-csillantak fel Lia szemei.-Helyesek?
Mindketten felkuncogunk a hallott kérdések után, még James is kiad valami nevetés félét, de lehet, csak köhög.Nem túl beszédes.
Miután megettük az elkészített reggelinket, Em csak akkor tolta le a seggét az emeletről.Ámbár fel volt öltözve, és smink is volt rajta, látszott hogy még mindig fáradt.De miben fáradt el ennyire?Hisz' egyszerre mentünk el aludni este.Csendesen leül mellém, villájával unottan szurkálni kezdi a kihűlt rántottát.Mindannyian ugyan olyan aggódva tanulmányozzuk a szőkeséget, ő viszont semmit sem vesz észre.Felhúzott maga köré egy falat, amin lehetetlennek tűnik áthatolni.Nagyon ritkán csinálja ezt, de ha csinálja, akkor tényleg komoly baj van.
Lia és én elnézést kérő pillantást küldünk a nagyszülők felé, aztán elkezdjük felrángatni a szobánkba Emily-t.Ahogy odaérünk, a szőke lány könnyei elerednek, megtörve rogy le az ágyra, a szavak pedig csak úgy ömlenek belőle.Hát, ezek szerint mégsem volt olyan erős a fala.
-Miután elaludtatok, átmentem a szomszéd fiúhoz, akivel...tudjátok... az egyik játékteremben találkoztunk.Eleinte olyan rendes volt, meg minden, de aztán megalázott.Bedrogozott, és lefektetett, aztán a cuccaimmal együtt kidobott az utcára.Azt sem tudom, hogy kerülök haza lányok, nem tudok semmit, annyira fáj....-egész teste reszket a zokogástól, mi ketten Lia-val pedig azonnal körül öleljük Em-et.
Hogy lehet némelyik fiú ekkora szemétláda?!Úgy odamennék most, és agyonverném - már amennyire ezzel az alkattal lehetséges - hogy örökké bánná, hogy ezt csinálta.Hihetetlen mértékű düh tombol bennem, és szerintem a vörös lányban is, ugyanis percekkel később dühöngve az ajtó felé veszi az irányt.
-Hová mész?-szipog Emily.
-Beolvasok annak a dögnek.-bólogat folyamatosan, majd kirohan a szobából.
Pislogás nélkül meredek a nyitott ajtóra, egy pillanatra barátnőm is abba hagyja a sírást.
-Van ám vér a pucájában.-mondom.
Aprót bólint a szőkeség, ám utána újra a kezeimbe veti magát, és azt hiszem, álomba sírja magát.
Kis idő múlva puffogva ront be a szobába Lia, de gyorsan lepisszegem, fejemmel pedig az alvó lányra bökök.
-Na, mi volt?-suttogok.
-A köcsögje nem nyitotta ki, de láttam, hogy kilesett az ablakon!
-Szánalmas...
-Hát ez az.Ha egyszer szembe jön velem, megölöm.
-Nem hiszem hogy arra sor kerülne.-nézek rá együtt érzően.-Egyenlőre meg még ne kerülj börtönbe.
-Egyenlőre?
-Jaj, tudod, hogy nem úgy értettem!-húzom fel a szemöldökeim.
Barátnőm fáradt mosolyt küld felém, majd a szuszogó Emilyre néz.Fogalmam sincs mi játszódik le a fejében, de biztos nem túl szép dolog.Valószínű a szomszéd fiú halálát tervezgeti.

*

Végül is sikerült elrágatni Emily-t a One Direction koncertre, de nagyon nehezen.Otthon akart maradni és tovább sírni, azonban ezt nem hagytuk neki.
A barátnőimbe karolva vágok előre a tömegben, ugyanis a rengetek sikítozó tini lánytól semmit sem látunk.Legfőképp Lia nem, aki így is nagyon kicsi.Nem foglalkozunk a csípős megjegyzésekkel, csak akkor torpanunk meg, mikor már a 2.sor közelébe férkőzünk, és tökéletesen látjuk a színpadot.Pont időben.

A rockos zene felcsendül, azzal egy időben a színpadra lép egy göndör, nagyon jó hangú - és eszméletlenül helyes fiú -Érzek némi szorítást az alkaromon, de amikor épp olvadozni kezdenék a fürtösről, olyat látok, amit először el sem tudok hinni.Eltompul körülöttem a sikítás, a zene, minden.Csak őt látom...ezt nem tudom hová tenni.Louis ott áll a  színpadon, mosolyogva énekli a szólóját.És ott van Liam is.

-Hallod, Cass.Az ott nem Louis?-bök oldalba Lia.

-De...de...de...de igen.-a torkom kiszárad, szemeim megtelnek könnyekkel.
Hideg zuhanyként játszódik vissza bennem a férfivel tett telefonbeszélgetés, ahol azt közli velem:Louis a stúdióban van.
Louis...Louis hazudott nekem az egész életéről.A rohadt életbe, hiszen egy popsztár, akit ismer a fél világ!
Azonnal elakarok tűnni a helyszínről, most más sírva kezdek kihátrálni a tömegből, ennek ellenére mégis megállít a fiú kék tekintete, miközben rám néz.Egész arca vörösben úszik, mikrofonja egy nagy csapódással a színpadon landol, Ő maga meg lefut a színpadról, egyenesen hozzám.Mindenki elhallgat, a sikítás sem folytatódik tovább.Valamennyien az épp lejátszódó jelenetet figyelik, néhányan Lou-t próbálják meg visszarángatni a közönségből.
-Cassidie, állj meg kérlek, megmagyarázom!-kap a csuklóm után, s ráhúz a mellkasára.
Nyomban kirántom magam a karjai közül, tenyerem nagy csattanással landol a srác arcán.Könnyeim eláztatják az egész arcom, torkom szakadtából üvölteni kezdek vele, nem érdekelnek a szempárok.
-Undorodok tőled, érted?!Ne érj hozzám, Louis!H.a.z.u.d.t.á.l!Mindenről!-bőgöm.-Én...én azt hittem te más vagy.-itt elhalkul a hangom.
A fiú megrökönyödve bámul rám, tengerkék íriszeiben gyűlni kezdenek az érzelem jelei.Megbánás, csalódottság, szomorúság, szeretet.Ezek mind vízesésként potyognak látószervéből, ugyanakkor nem hat meg.Egyszerűen még soha, senki nem hazudott nekem ekkorát.
-Menjünk lányok.-dörzsölöm meg az arcomat, majd faképnél hagyom Louis-t.
Mindenfelől azt hallom, mekkora egy hülye vagyok, amiért visszautasítottam Őt, és a többi hasonló bántás.Nem érdekel, nem érdekel.Haza akarok menni, illetve Emily-vel végig sírni az éjszakát.Egy életre elegem van a szerelemből...de legfőképp az ilyen Tomlinson fajtákból.

10.Rész - Közel, de még is távol

Sziasztok!Először is szeretném megköszönni a 11 feliratkozót, és a 2520 oldalmegjelenítést ♥ Szuperek vagytok:D Mindezek mellett 5 részre (a prológussal együtt) több mint 100 kattintás érkezett:)♥! Az a helyzet, hogy a 11.részt egy barátnőm fogja kitenni hétfőn valamikor, mert holnap elutazok, és hétfőn késő este érek haza.Esetleg nem jön valaki a(z) One Direction milánói koncertjére?!^^ Jó olvasást:)

Vanii.xx

Az éjszakát Cassidie-vel töltöttem.Végig a karjaimban tartottam, és az érzés, mikor reggel felébredtem ott volt mellettem, semmihez sem hasonlítható.
Még mindig békésen alszik, ajkai résnyire szét vannak nyitva, néha egy hosszabbat szuszog.
Egyik kezemmel a fejemet támasztom, még másikkal hosszú hajtincseit tekergetem fel a mutató ujjamra, aztán újra le, és így tovább.Legszívesebben egész nap elnézném ahogy alszik, de koncertünk lesz Amerikában, nekem pedig muszáj elutaznom...hosszú időre.Erre már kitaláltam valami frappánsat, ugyanis ha azt mondom, elmegyek a haverjaimmal utazgatni, nem is hazudok.Jó, nem helyes, hogy még mindig nem mondtam el neki az igazat, de nem kezdhetem egyből azzal, ha felébred hogy:Egy rohadt híres brit fiúbanda tagja vagyok, és egész idő alatt hazudtam neked!
Valószínűleg agyonverne egy serpenyővel, vagy valami ilyesmi.Oké, talán kicsit túl sok ilyen filmet néztem mostanában...talán.
A következő percben az eddig alvó lány megmozdul, méregzöld szemeivel sokszor pislog, majd teljesen kinyitja.Fejét mosolyogva dönti oldalra, az arcomat tanulmányozza.
-Olyan gyönyörű szemeid vannak.-szólal meg hirtelen.
Felnevetek a megjegyzésén, s teljességgel belemászok a magánszférájába - pontosabban megcsókolom.
-Úgy gondolod, hogy gyönyörűek?
-Aha.-kuncog fel Ő is, és belecsimpaszkodik a nyakamba.-Nem cserélünk?
-Hmm...nem is tudom.Nem szívesen válok meg ettől, tudod nagyon sok csajnak bejön a kék.
Egy darabig csúnyán néz rám, de végül rájön, hogy nem gondoltam komolyan.Istenem, olyan buta néha!Mintha nem tudná mekkora hatással van rám.Na várjunk.Lehet, tényleg nem tudja?Gyorsan lepörgetem magam előtt az elmúlt hetek eseményeit, részben azokat, hogy viselkedtem Cass-szel.Legelőször faképnél hagytam.Másodszor újra szó nélkül leléptem, csak egy nyamvadt papírfecnit írtam neki.Harmadszor a szemei láttára ájult el miattam majdnem egy pincérnő, és ezt eléggé ingerülten reagáltam le, a csókja után.Negyedszer részben csókolóztunk, de azok közül is a második olyan volt, mint amikor egy részeg pasi megrohamoz egy csajszit, és nekinyomja a kocsiajtónak.Aztán volt egy időszak, amikor el sem mentem hozzá, csak telefonon kerestem.Ő persze gondolom azt hitte szarok rá, pedig nem, csak be voltak táblázva a napjaim...és egyszer Ő kérte, hogy csókoljam meg mert barom voltam, és nem tettem.Khm...hát ez...siralmas.És én még azt hittem tudja mit érzek iránta, de ha valakinek ezt így elmesélném az jönne le, hogy csak szórakozok vele.Most pedig újra itt kell hagynom hetekre, hogy elmehessek a haverjaimmal "utazgatni".Uram atyám.Olyan köcsög vagyok mint az összes többi pasi, holott nem is szándékosan teszem mindezeket.
-Uhm...Cassie.-emelkedek fel egy kicsit, hogy a szemeibe tudjak nézni, és közöljem vele, hogy el kell mennem, de akkor aztán sokkal zavaróbb dolgot fedezek fel a jobb csuklóján.-Az a hülye állat.Hogy tehette ezt egy lánnyal?!
-Részeg volt, Lou.-áll fel az ágyból, s a konyha felé indul.
-Még őt véded?!-megyek utána.-Komolyan?Majdnem megerőszakolt, és te őt véded?
-Ne kezd te is!Senki sem tudja mit akart, senki nem tudja, hogy tényleg megtette-e volna!
Fújtatva kerülöm meg a lányt, így elállom az útját, nem tud tovább menni.Fejét lehajtva tartja, még véletlenül sem nézne a szemeimbe, hanem a hosszú ujjú pólóját húzgálja le a sebére.Felidegesít az e fajta viselkedése, pont úgy, ahogy az is, mikor nem néz rám ha hozzá beszélek.Két kezembe fogom a fejét, s egy egyszerű mozdulattal felemelem.Ugyan próbálja újra leengedni, de nem hagyom.Könnyei ott csillognak a szemeiben, tekintetéből megalázottság sugárzik.Máris megbánom, hogy felhoztam a témát, ezért inkább nem mondok semmit az előző felkiáltására.Homlokomat az övének döntve várok arra hogy megnyugodjon, karjaimat a dereka köré fonom.Légzése lassan egyenletessé válik, ebből már tudom hogy lehiggadt.Lopva a faliórára pillantok, hogy mégis mennyi időm van még, de talán nem kellett volna.1 óra múlva indul a gépünk.
-Figyelj, nekem el kell mennem.-sóhajtok.-Pár hónapja megszerveztek a haverjaim egy kis kiruccanást Amerikába, és 1 óra múlva már a gépen kell ülnöm.
-Ó.
Arca csalódottságról árulkodik, bár nem mondja ki, látom, hogy fáj neki.Az előzőnél jobban ölelem magamhoz, közben hosszú csókot nyomok a szájára.Hiányozni fog az eperízű csókja.
Levegő hiányában válunk el egymástól, a csendet mindkettőnk heves sóhajai töltik be.
-Ígérd meg, hogy ha elmész bulizni, nem maradsz kettesben egy pasival sem.Nem akarom, hogy bajod essen, érted?-mondom keményen, minden viccet félretéve.
Egy bólintást kapok válaszként, aztán egy puszit az arcomra.
-Érezd jól magad.
Ó, ha tudná mennyire nem fogom magam jól érezni.Végig azon fogok rágódni, hogy mit csinálhat, és hogy vajon megtudta-e már ki vagyok.

*

-Majdnem itt hagytunk, hallod!-kiabál nekem Harry, ahogy meglát kiszállni Liam autójából.

-Amikor azt mondtam, vidd haza Cassidie-t, úgy gondoltam, a kocsimat is hozd haza ha végeztél.

Figyelmen kívül hagyom a megjegyzéseiket, s egyenesen felmegyek a repülőre.Eredetileg Zayn mellett szoktam ülni, de Ő most alszik, és semmi kedvem nincs a horkolását hallgatni, ezért Niall mellett foglalok helyet.Fülig érő vigyorral fogad, valószínűleg senki nem avatta be miket művelt a pizzériában.Én sem akarom, hiszen semmi olyan nem történt ami miatt haragudnom kellene rá...nem buktam le miatta.

Alig láthatóan odabiccentek neki, majd fejemet a támlára hajtom.Aztán elhagyom Londont.

*

Cassidie

Ahogy Louis kilépett az ajtón, és becsukta azt maga mögött, sírva rogytam a padlóra.Megint itt hagyott.Miért csinálja ezt, mit titkol előlem?Elmondtam neki mindent magamról, szinte a születésemtől kezdve a mai napig.Én pedig alig tudok róla valamit.Emellett viszont törődik velem, és ezt nem tudom hová tenni.Összezavar, rettenetesen összezavar.
A telefonom csörgése zökkent ki a gondolataimból, mire kicsit összerezzenek.Gyorsan kidörzsölöm szemeimből a könnyeket, aztán visszamegyek a szobámba a készülékért.A képernyőn Emily neve villog, s ezt látva akaratlanul is elmosolyodok.
-ÚÚhw, Cassie!-sikkant bele Em a mobilba, nekem meg majd' beszakad a dobhártyám.-Na, találd ki kik utaznak holnap reggel Las Vegas-ba?!Na, kik?!Hát persze, hogy mi hárman!Én, te, és Lia!
-Hogy micsoda?-pislogok meglepetten.-Mi?
-A mamám még a nyáron említette, hogy ha van kedvem elmehetek hozzá, és hozhatom a barátnőim.Hát, én erről tökéletesen elfeledkeztem, de ma reggel felhívott, hogy holnap szívesen vár minket pár napra!
-Ez most komoly?!Megyünk...megyünk Las Vegas-ba?!-eresztek el én is egy kisebb sikítást, az adrenalin vadul száguld végig rajtam.
Mindig is nagy álmom volt, hogy eljuthassak Vegas-ba, és még mindig nem tudom felfogni a hallottakat.Úgy látszik nem csak Louis fog utazgatni a haverjaival.
Meg is feledkezek a vonal másik végén lévő barátnőmről, de gyorsan észbe kapok.
-Nem jöttök át Lia-val?-kérdem.-Úgy is van mit mesélnem, és holnap akkor együtt indulhatunk a reptérre.
-Másfél óra és ott vagyunk.
-Olyan sok?-nyögök fel csalódottan.
-Be kell pakolnunk, Cass.Sietünk.-azzal leteszi.

Kicsit több mint másfél óra telt el a telefonbeszélgetésünk óta,  s addig is én átmentem a boltba venni pár dolgot az estére - köztük piát is...nekem persze csak a bor, de a lányok inkább az erősebb italok felé hajlanak -.
Ahogy hazaérek rögtön utána rontanak be drágalátos barátnőim az ajtón.Persze kopogás nélkül.
Kis híján kiverik a kezemből a telepakolt szatyrokat, de szerencsére időben elhúzom előlük azokat.Lia a szűk folyosóra hajítja a bőröndjét, aztán rögtön rohan be a nappaliba, és leveti magát a fotelre.Emily kicsit le van maradva tőle, ő még a zacskókat kutatja át, amiket az imént majdnem halálra ítélt.
Vörös hajú barátnőm izgatottan ugrál a pamlagon, néha a kezeit is összecsapja.
-Eltudod hinni, hogy megyünk Vegas-ba?!El?!Mert én nem!-hadar folyamatosan.
Fülig érő mosoly kúszik az arcomra, boldogan Lia-ra kacsintok.
-Milyen kis aranyos vagy, Cassie, hogy gondoltál ránk is.-sétál be hozzánk Em, feltartva a whiskey-s üvegeket.-De ebből te is fogsz inni.
-Mi?Nem!-tiltakozok azonnal.
-Mikor is rúgtál be utoljára?
-Uhm...akkor nyáron.
-Látod?Fiatal vagy, és egész életedben csak egyszer csiccsentettél be.Nem vagy normális.
Újra megpróbálkozok valamiféle védekezéssel, csakhogy nincs esélyem rá.Emily már a vitrines szekrényből vesz elő 3 poharat, amiket aztán az üvegasztalomra pakol.Lia mindezt kacagva nézi, s én előre félek mi lesz vele, ha berúg.Ő alapból is tök őrült, ám ha alkohol kerül a szervezetébe ez a "kis" hülyeség a triplája lesz.Attól tartok, pár óra, és ez be is fog következni.

Az égre komótosan kúszik fel a sötétség, ami még jobban fokozza a hangulatot.Eleinte nagyon nem akartam leinni magamat, de aztán feladtam.Azt gondoltam így végre sikerül kiverni a fejemből Louis-t, és egy kicsit másra is gondolni, azonban ennek rögtön vége lett ahogy barátnőim felhozták a témát.
-Szóval, akkor egy kérdezz-felelek.-kuncog fel Em, majd közelebb húzódzkodik hozzám.
Benne is van már rendesen szesz, érezni lehet a leheletén, meg persze a viselkedéséből is ki lehet venni.
-Mintha nem tudnánk mindent egymásról.-húzom fel gyanakodva a szemöldököm.
Mintha meg sem hallaná amit mondok, még jobban a képembe mászik, lassan már úgy néz ki mintha le akarna hányni.Nem csodálkoznék, ezért is hátrébb ülök.
-Szóval.-köszörüli meg a torkát.-Ez a Louis gyerek, aki a múltkor itt volt.Nagyon helyes pasi.Mondd csak, mennyire hangos?
-Mi?
-Hát öhm, tudod a...közben...a.-száll be a beszélgetésbe Lia is, vihogva.
Mihelyst eljut az agyamig mire gondol szőke barátnőm, az arcom már rettenetesen ég.Biztos vagyok benne, hogy összetéveszthetetlenül hasonlítok egy túlérett paradicsomra.
-Még nem feküdtünk le lányok, nem is járok vele!-jajdulok fel.
-Még?Még?!
Emily és Lia szinte egyszerre kezdenek el röhögni a felkiáltásomon, pedig szerintem ez egyáltalán nem vicces.Minek ilyet kérdezni...ah, édes istenem.Ők is mindig egyből megtalálják minden mondatomban azt a bizonyos szót, amivel azután folyamatosan piszkálnak.Ezúttal a 'még'-et.Legszívesebben eltűnnék ilyenkor a föld felszínéről.

9.Rész - "Ízlések és Pofonok"

Louis

A próbát sikeresen lekéstem, amiért kaptam a management-től egy kiadós leszidást, de igazából leszarom.Mégis mit képzel magáról?Minden ember aki körülöttünk van, egy tárgynak néz minket.Folyamatosan hajszolnak, s ha ránk néznek nem az embert látják, hanem a pénzt.Kidolgozzuk a lelkünket, alig van szabadnapunk, erre mi az már hogy alig ment a Where we are turné, de már bejelentették ezt, az On the road again-t?Nem tudom mit szólnának ha egy napig is a mi helyünkben lennének.Nem arról van szó, szeretjük boldognak látni a rajongóinkat, de ez mégis egy kicsit sok.
-Biztos nem jössz?-zökkent ki füstölgésemből Liam.
-Biztos.-biccentek, majd kimegyek az erkélyre.
-Akkor én megyek!
Ezután már csak az autó felberrenését hallom, aztán újra csend telepszik az egész utcára.Miután meggyújtom a cigimet a korlátra támaszkodok, és a távolba meredek.Így, szeptember vége felé az idő kezd egyre jobban hűlni, aki teheti otthon marad a meleg lakásban, vagy éppen elmegy szórakozni, mint Liam...és Cassidie a barátnőivel.A gondolatba is beleborzongok, mennyien fogják csorgatni rá a nyálukat.Jobb is, hogy nem látom, így legalább nem jelentenek fel brutalitásért.
Már majdnem elalszok egy helyben állva, amikor megpillantok valamit kikandikálni a szemetes zacskóból.Igen, talán már le kellett volna vinni a kukába, de mindig túl lusta vagyok.Elnyomom a csikket a kinti asztal oldalán, majd a fehér papírcetli elé guggolok.Néhány helyen át van szakadva, borzalmasan ronda írásom tölti meg az egészet.Az emlékek éles nyílként döfnek oldalba a sorokat olvasva, s mintha újra átélném az akkori fájdalmat.Aznap, amikor szakítottam Jade-del megírtam teljesen egyedül egy dalt, Upgrade címmel.Azt hittem könnyebb lesz túltenni magamat rajta ha kiírom magamból ilyen formában, de nem lett könnyebb, sőt, nehezebb.Cassidie-nek köszönhetem azt is, hogy már nem szenvedek egy ribanc miatt aki kihasznált engem.
Észre sem veszem, de a lap már darabokban hever a lábaim előtt.Kicsit sajnálom, mert lehetett volna ez a következő nagy slágerünk, viszont a rajongóink egyből vennék a lapot a szövegét illetően, én meg nem akarom felhánytorgatni a múltat.
Mintha csak valaki megérezné mire gondolok, pillanatokkal később Jade vékony hangja csapja meg a fülem, közvetlen mögülem.Olyan mozdulatlanul guggolok, hogy még egy szoborfickó is megirigyelné.Nyugodtságot erőltetek magamra, ami rohadtul nehéz, főleg, hogy belül lángolok.Hogy az istenbe képzeli azt, hogy csak úgy besétál?!Na, álljon meg a menet!
Fújtatva állok fel, s fordulok szembe a szőke lánnyal.
-Mégis ki a faszom engedett be téged?
-A takarítónőd.-mondja, miközben a körmeit nézegeti.
-Akkor már mehetsz is.
Elkezdem húzni Jade-et a kijárat felé, azonban erre felszisszen, és kirántja kezét a szorításomból.Összehúzott szemöldökkel néz rám, pont úgy, ahogyan én is rá.
-Jól van, mondjad mit akarsz aztán húzz el innen.-keményen szólalok fel, hangomban van valami fenyegető.
A lány előhúz valamit - pontosabban valamiket - a táskájából, majd a kezembe nyomja a 3 hosszúkás tárgyat.Mindegyik lázmérő szerű dolgon ugyan az áll:2 vízszintes vonal.
Érzem, ahogyan a torkom kiszárad, a tenyerem pedig izzadni kezd.Sokkos állapotban hátrálok el a kanapéra, és úgy túrok bele a hajamba, hogy csoda, hogy nem tépem ki az összes tincsemet.Nem hazudott.Ez az egy mondat jár a fejemben folyamatosan, és nem tudom feldolgozni.Nem lehet terhes!Főleg nem tőlem!Nem, nem, és nem.Ugye ez csak egy rohadt álom?Valaki mondja, hogy álmodom.
-Szóval...-kezdi, de én még nem tudok rá odafigyelni.-Fogod vállalni érte a felelősséget?
-É...én.Úristen, te is tudod, hogy igen!-ordítok fel hirtelen, ezzel magamat is meglepve.
Látszólag Jade megretten, vagy én nem is tudom, de hátrál pár lépést.Nem akartam megijeszteni, de így talán elmegy.Jól sejtem, ugyanis másodpercek múlva valamit motyog, s kisiet a házból.
Oké, véglegesen is összeomlottam.Ez a lány tönkretette az életem...mindent elrontott.Ha az eltitkolt kis életem nem állt eddig közém és Cassidie közé, hát akkor ez fog.Nem akarok neki fájdalmat okozni... mégis muszáj megtudnia mindent.Az elejétől a végéig.
Néha azt kívánom, bárcsak normális srác lennék.Nem csüngne minden ember a tetteimen, Jade nem jött volna össze velem, és nem kellene hazudoznom A lánynak.Sokkal egyszerűbb lenne...de aztán belegondolok abba is, hogy akkor nem lenne 4 legjobb haverom, akikre úgy nézek mintha a  testvéreim lennének.Nem lennének csodálatos rajongóim, akik szeretnek.Unalmas lenne az élet mindezek nélkül.
Felpattanok a kanapéról, egyenesen a hűtőhöz sétálok, ahonnan aztán kiveszem a hazafelé jövet vett epreket.Mit ne mondjak, gyorsan rájövök, hogy ezzel nem lehet helyettesíteni Cass csókját.Még mindig borzalmas íze van ennek a piros valaminek.
Fintorogva lököm a szemeteskukába a teli dobozt, ami a számban van, azt pedig nagy kínok közepette lenyelem.
El kellene menni valahova, gondolom.Mégsem ülhetek itthon egész éjjel, hiszen abból csak az sülne ki, hogy megrohamozom a piás szekrényt...így aztán elindulok Liam után a FunkyBuddhába.

*

Egy taxiból szállok ki a jól ismert szórakozóhely előtt.Mindenfelől emberek rohamozzák a bejáratot, s a biztonsági őrök alig tudják szemmel tartani a tömeget.

Egyedül 2 személy áll egy helyben, beszélgetnek.Szemeim elkerekednek, futva teszem meg a kevéske utat bandatársam Range Rovere felé, aminek Cassidie támaszkodik.Jobb oldalán Liam nyugtatólag simít végig a lány remegő testén.Szívem vadul kalapál, kérdések nélkül szorítom magamhoz a rázkódó szépséget.Erre kitör belőle a zokogás, és valami olyasmit motyog a dzsekimbe, hogy hogy kerülök ide.Nem válaszolok.Nem tudok válaszolni.

-Mi történt?-tátogok kétségbeesetten Liam-nek.

Ő csak megrázza a fejét, arcán az undor, és az utálat fut egyszerre át.

-Oké, nyugodj meg, nincs semmi baj.-puszilom meg Cassie szájának a sarkát, majd óvatosan eltolom magamtól, hogy a szemeibe tudjak nézni.-Mi történt?

Zöld szemeivel a mellette álló haveromra tekint, majd újra rám.Ajkai lassan nyílnak szét, szinte érzem a torkában lévő égető, maró érzést, ami a visszafojtott sírástól keletkezik.
-Valaki mondjon már valamit...
-Ha megígéred, hogy nem veszted el a fejed, és nyugton maradsz, elmondom.-néz rám keményen Liam, majd a bólintásom után folytatja.-Egy barom állat kis híján megerőszakolta Cassidie-t a terasz kellős közepén.
Ahogy a mondat végére ér, úgy érzem rögvest összerogyok.A hozzám legközelebb lévő tárgyba belevágok - ami egyébként egy villanyoszlop - , ezzel is csillapítva a mérgemet, de nem használ.Hiába ígértem meg bandatársamnak, hogy nyugton maradok, nem megy.Megfeledkezek mindenről, még a kiabálással sem foglalkozok, csak befutok a klubba, onnan pedig ki, a teraszra.
A csempés padlóról segítik fel a szőke fiút, orrából vészesen csorog a vér.Az ismerős arcot meglátva még jobban dühbe gurulok, félrelököm a mellette álló srácokat, majd képen vágom Ross-t.Az ütéstől hátratántorodik, a fémkorlátba kapaszkodik.Szemeit üresen forgatva mered előre, s még így is gúnyosan vigyorog.Pont újabb csapással akarom sújtani, azonban az öklöm megdermed a levegőben.Liam a csuklómnál fogva kifelé rángat, olyan erővel, hogy véletlen sem tudok versenyezni vele.Én miért vagyok ilyen vézna emberke, Ő pedig miért ilyen muszklis?Ezért mindig is irigyeltem.
-Nem láttad, hogy már elintéztem?-üvölti a képembe a csöppet mérges fiú.-Így is olyan mint egy nádszál, még pár ütés és kórházba kerül.
-Hát basszus, ha nem akarja ezt akkor máskor ne vele packázzon!
-Most már tényleg nyugodj le, és vidd haza Cassidie-t.Nagyon kikészült.
Liam a tenyerembe teszi a kocsikulcsát, aztán vissza megy a szórakozóhelyre.Akkor is dühös vagyok.Ki nem lenne az?!
A lány már az anyósülésen ül, feje az ablaküvegnek van döntve, szemei lehunyva.Kezeivel a biztonsági övet gyűri folyamatosan, és mindezeket látva az én szívem ketté hasad.Utálom ezt látni...utálom, ha boldogtalan.Olyan kevés ideje ismerem, és mégis tudok róla mindent.Fordítva ez persze kicsit sem igaz...

Alig tesszük be a lábunkat a lakásba, Cass bevonul a hálószobájába, és ruhástól ledől az ágyra.Zokogása újból a felszínre tör, ami az idefelé úton eléggé sokszor előfordult.Arcát a párnájába temeti, kapkodva veszi a levegőt.Semmit nem tudok neki adni, egyedül csak azt, hogy itt maradok vele, és nem megyek el.Fogalmam sincs mi mást tehetnék.
Gondolataimba merülve ülök az ágy szélén, próbálom megfogalmazni, hogy mondjak el magamról mindent.Legalábbis, hogy fogom megtenni majd...valamikor, ha lenyugszik.
Később befejezem a gyötrő elméleteket, s Cassidie mögé húzódok.Észlelem, ahogyan a lány megdermed, de nem megy arrébb, nem lök el.Bal kezemet átlendítem a derekán, közben számmal végigpuszilom a nyaka hajlatát.Érintésemre libabőrös lesz, ami akaratlanul is megmosolyogtat, és arra késztet, hogy ne hagyjam abba.
-Louis...-suttogja elhaló hangon, szemeit csukva tartja.
-Hm?-csókolom továbbra is, most az arcát.
Szinte már érzem ajkainak ízét, pedig még nem is értem el odáig.A lány nem szól többet, helyette felém fordul, így még jobban hozzá férek.Nem folytatom tovább az előjátékomat, egyből rátapadok a szájára.Cassie mellkasából megkönnyebbült sóhaj szakad fel ahogy teljes testemmel rá gurulok, s a hajamba túr.Néhányszor meghúz pár barna tincset, ezzel akaratlanul is kiváltva belőlem halkabb mordulásokat.
Nadrágom szét akar robbanni az elkövetkezendő percekben, de nem fogom kihasználni az alkalmat, hogy Cass maga alatt van.
Basszus.Azt hiszem, Niall-nek igaza volt.Szerelmes vagyok.

8.Rész - FunkyBuddha

Kezdetét vette az On the road again turné, és így még kevesebb időt tudok tölteni Cassidie-vel.Sőt, a kávéházas incidens óta nem is láttam Őt, ami már vagy 2 hete.A napjaim nagy részét a stúdióban töltöttem, aztán mentem a próbákra, most meg már turné, ami féléves.Ha tudom hívom, de az nem ugyan olyan mintha mellettem lenne.Hogy is gondolhattam azt, hogy valaha is lesz köztünk valami?Muszáj megtudnia az igazat, különben sosem lesz az enyém.Lehet már most sem az, lehet már van valakije...
Gyorsan elhessegetem az ilyesfajta gondolatokat, s villámgyorsan félrerántom a kormányt, így nem az aréna felé igyekezek, hanem a lány háza felé.Csak nem olyan nagy baj, ha kihagyok egy próbát...gondolom én.
Kettesével veszem a lépcsőfokokat az ajtóig, ott gondolkodás nélkül tapadok rá a csengőre.Az adrenalin vadul tombol bennem, hisz hosszú idő után most fogom látni először.Ez rögtön a kétszeresére gyorsul, mikor nyitódik az ajtó, és megpillantom.Akaratlanul is mosoly kúszik az arcomra, lazán az ajtófélfának támaszkodok.Haja mint a legtöbbször kiengedve omlik a vállaira, de ezúttal kivasalva, s sötétlila melír-csíkkal.Szürke hosszú ujjú pólója felülről lefelé bővülő, szintén szürke, fekete pöttyös szoknyájába van tűrve, ami alatt sötét nejlonharisnya feszül.Derekánál vastag, fekete öv dobja fel jobban az amúgy is dögös szerelését, és nem tudom eldönteni miért öltözött így ki.Randija lesz?
-Zavarok?-húzom fel a szemöldököm.
-Igazából, lassan megyek el itthonról.
Idegességében a körmeit kezdi piszkálni, haja eltakarja az arcát.Mondtam...tudtam, hogy randija lesz.Nesze Louis, rendesen elcseszted.
-... bulizni a barátnőimmel.-folytatja.
Mégsem csesztem el.Nagy kő esik le a szívemről, alig hallhatóan kifújom a bent tartott levegőt.
-Bemehetek?
-Nem vagyok egyedül.-hadarja.-De ahogy gondolod.
Komoran bólintok, gondolkodás nélkül indulok el befelé.A vékony nevetgélést hallva lenyugszok, így az összes kétségem elszáll azzal kapcsolatban, hogy Cassidie randizik.A nappaliban kettő lányt pillantok meg, mindketten csinosak.Az egyiknek vörös haja van, akárcsak Arielnek-a meséből-de jól áll neki.Bár ül a kanapén, még így is látszik mennyire apró, körülbelül százötven centiméter lehet.Ruhája különbözik Cass-étől, sokkal inkább a színesebb felé hajlik.A mellette ülő már sokkal bevállalósabbnak néz ki, egy pillanatra el is kalandoznak a gondolataim, de gyorsan észbe kapok.Szőke, tépett haja a válla fölé ér, szerelése pedig az amolyan "úgy nézek ki mint akit megkaphattok, de ez hülyeség".Nem kell sok hogy rájöjjek, ezek a csajok Cassidie táncostársai, és ezek szerint a barátnői is.
-Lányok, Ő itt Louis.Louis, Ő Lia.-mutat a vörös hajúra.-Ő pedig Emily.-a szőke hajú.
-Csak nem az a bizonyos Louis?-vigyorodik el Emily, mire Cass fülig elvörösödik.
Kicsit furának találom, hogy ők ketten sem ismerik a One Direction-t.Ennyire ereszkedünk a süllyesztőbe?De nem, az nem lehet, hiszen telt házas koncertünk lesz a Wembley-ben.Nincs sok időm ezen agyalni, ugyanis a vöröske meglepőbbnél meglepőbb kérdések sorozatával kezd bombázni.
-Miért nem kerested ennyi ideig a barátnőmet?Miért nem lépsz már végre valamit?Ugye nem csak szórakoznál vele?
-Lia!-jajdul fel Cassidie, s tenyerébe temeti az arcát.
-Bocsi miatta.Kicsit becsiccsentett.-magyarázza Emily, fejével pedig az üres Jack Daniel's-es üvegek felé bök.
-Azt mind ő itta meg?-düllednek ki a szemeim.
-Neeem.Csak a nagy részét.
Kicsit megnyugodok, ugyanis nem akarok egy kiscsajt furikázni a kórházba alkoholmérgezés gyanánt.Egyáltalán egy ekkora emberbe hogy fér bele ennyi szesz?
-Hát, akkor én nem is zavarok tovább.Jó szórakozást estére.-biccentek a fejemmel, s a kijárathoz indulok.
Cassidie mindvégig mögöttünk állt, így mikor megfordulok könnyedén megragadom a csuklóját, majd kezdem magam után húzni.Hallom ahogy Emily és Lia felkuncognak, bár fogalmam sincs mi ezen olyan nevetséges.A szűk folyosón megtorpanok, és mikor a lány szemeibe nézek a szívem olyan gyorsan kezd el dübörögni, hogy félek nem csak én hallom.Nyugodtságot erőltetek magamra -meg a hangomra is -, aztán végre elkezdek beszélni.
-Haragszol rám, amiért csak telefonon kerestelek?
-Ó, az istenért, csak csókolj meg te hülye!Hát már ezt is kérnem kell?-tárja szét a kezeit, majd az arca megrándul.-Ezt most komolyan kimondtam hangosan?
Hangosan felnevetek a zavarodottságán, mire Cass bele akar ütni a hasamba, de én gyorsabb vagyok.Félkézzel ragadom meg a felkarját, s rögtön magamhoz rántom, egyből a szájára tapadok.Ez a csók a kávéházashoz hasonló, ugyan úgy érzem az eper ízét.Biztos szereti ezt a gyümölcsöt...gondolom.Én ugyan utáltam, mostanra viszont ez a kedvenc ízem.Azt hiszem, ha szar kedvem van, epret fogok enni.Igen, ez egy jó ötlet.
Gyengéden a falnak tolom, szájától véletlenül sem szakadok el.Ujjait a hajamba vezeti, erőteljesen meghúzza a tincseket, s ezzel sikerül kiváltania belőlem egy morgást.Kis idő múlva elhagyom ajkait, helyette a nyakát célzom meg.Nedves puszikat hagyok a felületen, néhány helyen meghúzom az érzékeny bőrt.Cassidie éles sóhajait hallva a nadrágom egyre szűkösebb lesz, egyből arra gondolok mi lenne ha nem csak ettől sóhajtozna.Vajon szűz még?Ahogy ez a kérdés átsuhan a fejemen, akaratlanul is erősebben harapom meg a lány bőrét.
-Basszus, ne haragudj.-emelem fel a fejem, szemügyre veszem a kicsit bepirosodott helyet.
Cassie csillogó szemekkel mosolyog, úgy tűnik cseppet sem fájt neki, csak én reagáltam túl a dolgot.
-Hát akkor...
-Komolyan kimondtad hangosan.-szakítom félbe, s egy puszit nyomok a szája sarkába.-Jó szórakozást.

*

Cassidie

-Lányok!Erről nem volt szó!-torpanok meg a szórakozóhely kellős közepén, kezeimet pedig mérgesen keresztbe fonom a melleim alatt.
Legszívesebben lesüllyednék a föld alá, azonnal elakarok tűnni innen.
-Ugyan már, ne foss ennyire tőle!Olyan cuki ahogy próbálkozik!
-Szerintem inkább undorító.Megfojt, elegem van belőle!
-Akkor is ezt gondolnád ha nem lenne más valaki a képben?-kérdi Emily, s elkezd rángatni Ross társasága felé.
A fejem búbjáig pirulok, egy értelmes mondatot sem tudok kinyögni.Inkább hagyom, hogy elrángasson a szőke fiúhoz, és az őt körülvevő haverjaihoz.Rögtön megérzem az erős piaszagot, ami rendesen marni is kezdi az orromat.Sosem ittam ilyesfajta alkoholokat, egyedül a vörösborért vagyok oda, de azért nagyon.Emlékszem, tavaly Olaszországban anyuval és Lia-val elmentünk egy viziszínpados előadásra, aztán 18.születésnapom alkalmából beültünk egy étterembe, ahol mind a 3-an berúgtunk.Hát, ez nem hangzik valami mintaanyásan, de Ő az volt.Mindössze 17 volt, amikor apám teherbe ejtette, és mikor ezt megtudta felszívódott.Sosem találkoztam vele, de állítólag nagyon hasonlítok rá.A lényeg az, hogy nagyon fiatalon szült meg engem, és nevelt fel, amit rettenetesen tiszteltem benne.Minden rossztól óvott...hiányzik, nagyon.
Kicsit megrázom a fejem, ezzel is elhessegetve a fájó múltat, majd végignézek a körülöttem ülő embereken.Egyedül Ross-t, meg a két barátnőmet ismerem, az összes többi alak ismeretlen.Mindannyiuk full részeg, s néhányuk még így is folyamatosan iszik.
-Szia Cassie.-húzódzkodik hozzám közelebb a fiú, szájából borzalmas tequila illat szivárog.
-Uhm, szia.
-Kijössz kicsit?
Segítségkérően nézek Emily-re és Lia-ra, de mindketten el vannak foglalva a helyes fiúk nézegetésével.Hosszan kifújom a levegőt, táskámat felkapom, és hagyom, hogy Ross kézen fogjon, majd kivezessen a FunkyBuddha teraszára.
A fülledt levegő után jó újra frisset szívni, viszont eléggé hűvös van.Az biztos, ha Emily kiteszi a lábát az épületből abban a ruhában, befog fagyni a segge.
Idegességemben a körmeimet piszkálom, véletlenül sem nézek rá a srácra.Miért nem tudja felfogni, hogy nem akarok tőle semmit?Sosem adja fel?
Érzem frusztráló tekintetét magamon, szinte lyukat éget az arcomba, meg úgy az egész testembe.Lazán a  korlátnak támaszkodik, kezében a maradék szeszes italával, és csak figyel.Most komolyan, mi olyan érdekes rajtam?Miért bámul mindenki?Egyedül akkor érzem magam különlegesnek, amikor Louis-val vagyok.Nem is tudom...lehet, Ő is gondol dolgokra, de legalább úgy viselkedik velem mint akinek én kellek, nem a testem.
Gondolataimból a derekamra fonódó kezek zökkentenek ki, azonnal megfordulok a tengelyem körül.Ross a szemöldökét ráncolja, oldalra billentett fejjel bámul valamit a nyakamon.
-Mi történt?-húzza végig mutatóujját a bőrömön.
Meglepetten nézek le a felületre, ahol egy eléggé csúnya kékeslila folt éktelenkedik.Nem kell sok, hogy rájöjjek mi történt.Halkan felnevetek, próbálom leplezni mennyire zavarban vagyok.
-Nem érdekes.-legyintek.
-De nekem az.Akarom tudni.-jön közelebb, és olyan gonoszan néz rám, hogy kezdek megijedni tőle.
-R...részeg vagy.-dadogom, szemeimmel valami egérutat keresek.-Engedj el.
Azonban ahelyett, hogy ezt megtenné, ujjait a derekamba mélyeszti, és nekitol a korlátnak.A derekamba belevág a szürke színű fém, a fájdalom keserű íze lassan megtölti a számat.Kiáltani akarok, azonban esélytelen lenne:bent dübörög a zene, és senki nem hallana engem.Könnyeim lassan folydogálnak le az arcomról, a derekam egyre jobban sajog az erős szorítástól.A fiú szabad kezével a fenekembe markol, büdös leheletét egyre közelebbről érzem.Újra megpróbálom eltolni magamtól, csakhogy nem tágít.Karjai végigszánkáznak az egész testemen, esetlen nyöszörgésemen meg csak felnevet.
-Valami gond van?-szólal meg valaki Ross háta mögött, mire a srác azonnal elenged.
Zokogásom a felszínre tör a megkönnyebbüléstől, fátyolos szemekkel nézek fel, hogy mégis kinek köszönhetem, hogy megmentett ettől az állattól.
Barna szemei fenyegetően vizslatják a szőke fiút, s hozzá képest Ross egy szúnyog.
Fehér trikója felett ugyanolyan színű pulóver van, aminek a kapucnija égkék fullcapjére van húzva.Farmernadrágja enyhén lejjebb tolva, és így kicsit kikandikál fekete Calvin Klein boxere is.Csupán  egy pillantást vet rám, de arcán valamiféle meglepettség suhan át.Nem tudom mire vélni, ezért nem adok neki túl nagy jelentőséget.
-Csak nem Liam James Payne, személyesen?-röhög fel Ross, bár hangja kicsit megbicsaklik.-Miért avatkozol bele más dolgába?
-Nem szokásom, de ezúttal nem úgy tűnt mintha mindkét fél élvezné a...dolgot.
Visszafojtott lélegzettel figyelem a szóváltásukat, közben pedig azért imádkozok, nehogy elkezdjenek verekedni.Sokáig még csendben bámulják egymást, majd Liam (?) elindul felém.Ahogy ezt a szőke észreveszi, kinyújtja a kezét, megragadja a csuklómat, s erősen maga mögé húz.
-Engedd el.-ráncolja a homlokát az engem védő fiú.
-Mert, mi lesz, ha nem?
-Hát, oké.Látom nem értesz a szép szóból.
Liam feltűri a pulcsija ujját, és még mielőtt Ross elfuthatna, lendíti ökölbe szorított kezét, ami durván eltalálja a srácot az orra alatt.A szorítás meglazul a kezemen, - így már könnyedén eltudok onnan szabadulni - "bántalmazóm" pedig térdre rogy.Elkerekedett szemekkel nézem az orrából ömlő vért, ami lassan kis tócsává alakul kávébarna nadrágján.
-Jól vagy?-kérdi Liam, halványan rám mosolyog.
-É...én...azt hiszem.Csak el akarok tűnni innen minél előbb.