3.Rész - Még több hazugság

Sziasztok!Most egy nappal előbb hoztam a részt, remélem nem baj:)Hope u like it♥

Vanii.xx


Mellkasa egyenletesen emelkedik, s süllyed.Az éjszaka alatt megosztotta velem az életét.Egész végig csak beszélt, beszélt, és beszélt, a szomorú részeknél elérzékenyült.Én meg nem mondtam neki el azt, ami az egész életemet kiteszi.Nem tud a One Direction-ről, azt hiszi csak egy átlagos srác vagyok Doncaster-ből, aki azért jött Londonba hogy híres énekes lehessen, és nem sikerült neki, mert nem jutott tovább az X-factorban.A francokat nem.Még elmondhattam volna neki az igazat, de nem tettem, mert megint csak magamra gondoltam.Mindig magamra gondolok, a francba is.
Felpattanok a kanapéról, egy toll és egy papír után kutakodok.Mikor megtalálom a keresett dolgokat, lefirkantom Cassidie-nek a telefonszámom, mellé pedig azt, hogy majd hívom, aztán elmegyek.Reggel fél 8 van, hulla fáradtan ülök be az autóba, s nem sok kell ahhoz, hogy elaludjak.Egész éjjel vele beszélgettem, egy szemhunyásnyit sem aludtam.Fejem a kormányra hajtom, szakadozva veszem a levegőt.Az utcazaj nem akar megszűnni, és ehhez még társul az iskolába igyekező tinédzserek hangos röhögése.
A telefonom rezgésére felkapom a fejem, viszont szemeim továbbra is leakarnak csukódni.
-Igen?-szólok bele kómásan a készülékbe.

-Nyisd már ki az ajtót, nem haragudhatsz rám örökké.

-Otthon sem vagyok, Niall.

-Nem?Hát akkor gyere haza, meg kell beszélnünk ezt.

Bár semmi kedvem nincs a tegnap éjjel történtekről beszélni, belemegyek.Hangos sóhaj szakad fel a mellkasomból miközben elindulok haza felé.Végig erősen markolom a kormányt, többen rám dudálnak a figyelmetlenségem miatt.Szerencsére közel lakok, így a balesetet sikeresen elkerülöm.Niall a verandámon ül, tekintete a földhöz tapad.Csak akkor áll fel, mikor kiszállok a kocsiból.

-Miért jöttél ide ilyen korán?

-Inkább későn.-vakarja meg a tarkóját-Még nem aludtam, a bulinak nem rég lett vége.

-Hát akkor meg?-zárom ki az ajtót-Elvoltatok nélkülem is.

Kulcsomat a szekrényre dobom, bandatársam szorosan a nyomomban van.Legszívesebben hazaküldeném, de inkább nyugalmat erőltetek magamra.

-Ez milyen levél?-kérdi Niall.

Homlokomat ráncolva fordulok felé, követem a tekintetét.A fogas alatti polcon sárgás boríték fekszik, felette a kulcs pihen amit az imént rádobtam.Elgondolkozom.Mi ez, és hogy került ide?Közelebb megyek, félkézzel letépem a boríték tetejét.Egy kis alakú papír kandikál ki a jobb feléből, s én egyre kíváncsibb leszek.Sietve széthajtom a levelet, teljesen megfeledkezek az előttem ácsorgó Niall-ről.

"Louis!Ha ezt a levelet olvasod, az azt jelenti hogy elzavartál, és nem tudtam elmondani ezt neked szemtől szemben.Borzalmasan sajnálom amit tettem, nem tudom mi ütött belém, pedig én tényleg szerettelek, és még most is szeretlek!Most gondolom felfordul tőlem a gyomrod, de ez az igazság.Bevallom, eleinte tényleg azért akartam összejönni veled, mert a pénzed kellett, de ez megváltozott.Hiányzik a gyengédség amit tőled kaptam, hiányzik a csókod, az érintésed.Minden ami te vagy...Vissza akarlak kapni, Lou, adj nekem még egy esélyt.Nem fogsz csalódni, ígérem.Most végképp nem, hogy...hogy a te gyerekedet hordom a szívem alatt. Jade"
Újra és újra elolvasom a sorokat, a torkom kiszárad, nem kapok levegőt.Egyből darabokra tépem a lapot, azután pedig rögtön a falon lógó tükörbe verek.Ez a fajta fájdalom meg se kottyan, csak ütlegelem tovább az üveget, ameddig el nem tűnik onnan az összes szilánk.Niall ordítva próbál hátrarántani onnan, de nem hagyom.Könyökkel hátravágok az arcába, mire  elveszti az egyensúlyát az erős ütés hatására.Mérhetetlen düh tombol bennem, amit nem tudok csak úgy magamba fojtani, ki kell adnom.
-Louis, az istenért, állj le!
Alig hallom szőke barátom kétségbeesett kiáltását, minden erőmmel azon vagyok hogy ne verjem szét az egész berendezést.Kezdett végre helyre billenni az életem, megismertem egy lányt akit tudnék szeretni, erre itt van Jade, aki közli velem hogy terhes.Mégis mit kellene tennem?!
Szakadozva fújom ki a levegőt, izmaim megfeszülnek miközben a szék támláját szorítom.Oldalról látom Niall-t, orrából lassan csorog lefelé a vér.Hirtelen bűntudatom lesz.Milyen ember lettem?Hogy tudott így tönkre tenni egy lány?Arra a szintre süllyedtem, hogy kárt tettem a legjobb barátomban.
-Ne...ne haragudj rám.-fordulok felé.-Fogalmam sincs mi ütött belém, sajnálom.
Egy darabig megbántottan néz rám, szemeiben csillognak az el nem engedett könnyek.
-Én is sajnálom, Louis.-mondja, s egyből elhagyja a házat, hangos ajtócsapódás követi a távozását.
Újabb pohár repül a földre, aztán még egy.Az egész padló üvegtörmelékkel van befedve.Sosem sírtam mióta megalakult a One Direction, sőt, előtte is csak 7 éves koromban amikor elvették a labdámat.Most viszont úgy érzem kell, de nem tudok.Egyszerűen nem megy.
A telefonom szüntelenül kezd rezegni a farzsebemben, automatikusan nyúlok a készülékért, pedig nincs kedvem senkivel sem beszélni.
-Mi van?-szólok bele nyersen, minél előbb leakarom rendezni.
-Ó, bocs.Nem tudtam, hogy zavarok.
Egyből felismerem a hangot, s annak hatására a lábaim megremegnek alattam.
-Nem zavarsz.Csak ideges vagyok, ennyi.
-Miért rohantál úgy el?
Cassidie-nek már a hangja megnyugtat a borzalmas eseményekhez képest, úgy érzem többet kell hallanom tőle.
-Szeretnéd, hogy vissza menjek?
Szinte látom magam előtt ahogy elpirul, és leszegi a fejét.Pár másodpercnyi csend van a vonal másik végén.
-Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni.
Francba.Nem erre számítottam.Vacilálok, nem jut eszembe semmi furfangos.
-Nem rohantam el.Írtam, hogy hívlak.Szóval?Szeretnéd hogy vissza menjek?Elviszlek reggelizni valahova.Nem fogadok el nemleges választ.
-Csak adj nekem fél órát.-mondja, majd leteszi.
Mosolyogva dőlök le a kanapéra, azonban abban a pillanatban visszatérnek a problémáim.Lehervad onnan röpke boldogságom mivoltja, helyét az undor grimasza veszi át.Újra körbe nézek a szilánkos szobában, s minden egyes törmeléken Jade-et látom, ahogy gúnyos vigyor terül szét az arcán.Ki hiszi el azt, hogy már nem a pénzem kell neki?Hirtelen belém szeret most, hogy már nincs a segge alá téve minden?Levélben közli velem, hogy tulajdonképpen lesz egy gyerekem?Egy gyerek, amit rohadtul nem akarok, legfőképpen tőle nem.Ha kell fizetek neki hogy menjen el abortuszra.Olyan lánytól szeretnék babát, akit szeretek, és ő is szeret engem.Muszáj kitörölnöm az életemből Jade-et, most egyedül Cassidie-re tudok gondolni, és nem akarom elrontani vele.Jobb lenne neki elmondani ki is vagyok valójában, mielőtt valaki mástól tudja meg.De, ha jobban belegondolok, ha eddig sem hallott a One Direction-ről, miért pont most hallana?
Felkelek ülőhelyemről, már megyek is a kocsihoz.Az üvegszilánkokat a takarítónő úgy is elintézi, kérdezősködni pedig semmi joga.
Miközben Cassidie háza felé vezetek, eszembe jut Niall.2 nap múlva egy interjúra kell mennünk, és a többieknek biztos fel fog tűnni a köztünk lévő feszültség.Nem elég, hogy kihagytam a buliját, ma reggel képen is vágtam, holott csak segíteni akart.Szép barát vagyok.Ugyan megpróbálhatnám felhívni, de semmi értelme nem lenne.Ha megsértődik olyan mint egy óvodás, órákig nem beszél azzal aki megbántotta.Biztos vagyok benne, hogy nem venné fel nekem a telefont.
Az emeletes ház elé kanyarodok, Cass már az épület előtt nézelődik.Rövidet dudálok, hogy felvonjam magamra a figyelmet, s ez sikerül is.Az autóhoz siet, habozás nélkül ül be mellém az utasülésre.Sötétbarna haja kicsit zilált, arcát halvány smink fedi.Egy fekete bőrdzseki van fehér, fekete csíkos pólója felett.Mindezekhez szakadozott farmernadrágja társul, ami nagyon jól áll rajta.Magamba folytok egy vigyort, inkább az útra szegezem a tekintetem.
-Hova megyünk?
Végigfuttatom magamban a közelben lévő kávézók neveit, valami olyasmit keresek ami nem annyira forgalmas.
-A Kaffeinre gondoltam.
-Azt két utcával elhagytad.Szétszórt vagy.-jegyzi meg komor arccal, s hátradől az ülésen.
Észreveszem a viselkedésén hogy valami nem oké, de nem teszem szóvá.Mégis mi történhetett fél óra alatt, amitől ennyire megváltozott a kedve?Utálom, hogy ennyit idegeskedek a közelében.Félek, hogy valami olyat mondok amivel megsértem, elmegy, és sosem látom többé.Eddig soha, de soha nem voltam zavarban egy lány közelében, Cassidie viszont más mint a többiek.Rajta nem tudok kiigazodni, és ez nagyon zavar.Egy rejtély számomra, amit muszáj megfejteni.
Miután sikeresen megfordulok, megállok a kávézó előtt.A mellettem ülő lány egyből kiszáll, én viszont körülnézek.Se fotósokat nem látok, sem tini lányokat.Remélhetőleg mindegyikük iskolában van, és nem rohannak le.
-Na, jössz?-kopogtat be a szélvédőn Cass, fejét kicsit oldalra billenti.
Bólintok, egy nagy sóhaj kíséretében szállok ki a kocsiból.
-Mehetünk.
Mikor belépünk az épületbe, hatalmas kő esik le a szívemről.Alig van bent pár ember, és ők is csak üzletemberek, meg egy anyuka a 2 kisebb lányával.Cassidie-vel az egyik sarokba ülünk, pont a radiátor elé.
Fiatal lány siet felénk, valószínű tanuló pincérnő.Szemeit folyamatosan a noteszén tartja, csak akkor emeli fel a fejét mikor elénk ér.
-Mit hozhatok?
Várakozva tekintek Cassidire, de ő még az itallapot tanulmányozza, így kérek én először.
-Egy erős kávét, és ebből a csokis fánkból egyet...-nézek rá a tanulólányra.
Ő váratlanul kiejti kezéből a noteszt, egy darabig mereven bambul rám, száját ki-be nyitogatja.Másodpercek alatt kapcsolok, egész testem felforrósodik.Oldalra tekintek, láthatóan Cass nem vett észre az egészből semmit.Még jó, hogy nem a sikítozós fajtába tartozik ez a csaj.Mutatóujjam a szám elé emelem, könyörögve nézek a felszolgálóra.Összeszedi magát, lehajol a füzetéért, s folytatja a munkáját mintha mi sem történt volna.Nem tudom eldönteni, hogy ennyire jó színész-e, vagy szimplán csak nem is annyira nagy fan.
-Nekem is ugyan ezt.-teszi félre az itallapot Cassidie.-Meg egy üveg vizet.
-Rendben, máris hozom.
A lány még egy utolsó pillantást vet felém, aztán eltűnik a bárpult mögött.Nem foglalkozok vele, komoly arccal Cassidie felé fordulok.Kezeit a mellei alatt keresztezi, kifejezéstelenül vizslatja a helyiséget.
-Mi a baj?
-Semmi.
-Ugyan már, látom, hogy van valami.
Szemöldökét felhúzza, megragadja a pulcsim nyakát.Meglepődöm, kíváncsivá tesz a viselkedése.Egy mozdulattal közelebb húzza magát hozzám, puha ajkait a számra tapasztja.Felsóhajtok, ujjaimat a derekába mélyesztem, még jobban magamhoz vonom.Csókjának eperédes íze van, úgy érzem még több kell belőle.Nyelvemmel bejutásért könyörgök, viszont erre erősebben préseli össze ajkait.Halkabb nyögéssel válok el tőle, vágytól csillogó szemekkel nézek rá.
-Miféle játékot űzöl velem?-dörzsölöm meg a homlokom.
-Amilyet te is velem.Azt hitted, nem vettem észre?Ki volt ez a lány?
-Uh..biztos csak egy a sok közül, aki elájul a jóképűségemtől.
-Louis!Komolyan kérdeztem, ne csinálj belőle viccet.
-Miért érdekel egyáltalán?Féltékeny vagy?
-Pff...-fújtat, puffogva hátradől a széken.-Féltékeny...az hát.