9.Rész - "Ízlések és Pofonok"

Louis

A próbát sikeresen lekéstem, amiért kaptam a management-től egy kiadós leszidást, de igazából leszarom.Mégis mit képzel magáról?Minden ember aki körülöttünk van, egy tárgynak néz minket.Folyamatosan hajszolnak, s ha ránk néznek nem az embert látják, hanem a pénzt.Kidolgozzuk a lelkünket, alig van szabadnapunk, erre mi az már hogy alig ment a Where we are turné, de már bejelentették ezt, az On the road again-t?Nem tudom mit szólnának ha egy napig is a mi helyünkben lennének.Nem arról van szó, szeretjük boldognak látni a rajongóinkat, de ez mégis egy kicsit sok.
-Biztos nem jössz?-zökkent ki füstölgésemből Liam.
-Biztos.-biccentek, majd kimegyek az erkélyre.
-Akkor én megyek!
Ezután már csak az autó felberrenését hallom, aztán újra csend telepszik az egész utcára.Miután meggyújtom a cigimet a korlátra támaszkodok, és a távolba meredek.Így, szeptember vége felé az idő kezd egyre jobban hűlni, aki teheti otthon marad a meleg lakásban, vagy éppen elmegy szórakozni, mint Liam...és Cassidie a barátnőivel.A gondolatba is beleborzongok, mennyien fogják csorgatni rá a nyálukat.Jobb is, hogy nem látom, így legalább nem jelentenek fel brutalitásért.
Már majdnem elalszok egy helyben állva, amikor megpillantok valamit kikandikálni a szemetes zacskóból.Igen, talán már le kellett volna vinni a kukába, de mindig túl lusta vagyok.Elnyomom a csikket a kinti asztal oldalán, majd a fehér papírcetli elé guggolok.Néhány helyen át van szakadva, borzalmasan ronda írásom tölti meg az egészet.Az emlékek éles nyílként döfnek oldalba a sorokat olvasva, s mintha újra átélném az akkori fájdalmat.Aznap, amikor szakítottam Jade-del megírtam teljesen egyedül egy dalt, Upgrade címmel.Azt hittem könnyebb lesz túltenni magamat rajta ha kiírom magamból ilyen formában, de nem lett könnyebb, sőt, nehezebb.Cassidie-nek köszönhetem azt is, hogy már nem szenvedek egy ribanc miatt aki kihasznált engem.
Észre sem veszem, de a lap már darabokban hever a lábaim előtt.Kicsit sajnálom, mert lehetett volna ez a következő nagy slágerünk, viszont a rajongóink egyből vennék a lapot a szövegét illetően, én meg nem akarom felhánytorgatni a múltat.
Mintha csak valaki megérezné mire gondolok, pillanatokkal később Jade vékony hangja csapja meg a fülem, közvetlen mögülem.Olyan mozdulatlanul guggolok, hogy még egy szoborfickó is megirigyelné.Nyugodtságot erőltetek magamra, ami rohadtul nehéz, főleg, hogy belül lángolok.Hogy az istenbe képzeli azt, hogy csak úgy besétál?!Na, álljon meg a menet!
Fújtatva állok fel, s fordulok szembe a szőke lánnyal.
-Mégis ki a faszom engedett be téged?
-A takarítónőd.-mondja, miközben a körmeit nézegeti.
-Akkor már mehetsz is.
Elkezdem húzni Jade-et a kijárat felé, azonban erre felszisszen, és kirántja kezét a szorításomból.Összehúzott szemöldökkel néz rám, pont úgy, ahogyan én is rá.
-Jól van, mondjad mit akarsz aztán húzz el innen.-keményen szólalok fel, hangomban van valami fenyegető.
A lány előhúz valamit - pontosabban valamiket - a táskájából, majd a kezembe nyomja a 3 hosszúkás tárgyat.Mindegyik lázmérő szerű dolgon ugyan az áll:2 vízszintes vonal.
Érzem, ahogyan a torkom kiszárad, a tenyerem pedig izzadni kezd.Sokkos állapotban hátrálok el a kanapéra, és úgy túrok bele a hajamba, hogy csoda, hogy nem tépem ki az összes tincsemet.Nem hazudott.Ez az egy mondat jár a fejemben folyamatosan, és nem tudom feldolgozni.Nem lehet terhes!Főleg nem tőlem!Nem, nem, és nem.Ugye ez csak egy rohadt álom?Valaki mondja, hogy álmodom.
-Szóval...-kezdi, de én még nem tudok rá odafigyelni.-Fogod vállalni érte a felelősséget?
-É...én.Úristen, te is tudod, hogy igen!-ordítok fel hirtelen, ezzel magamat is meglepve.
Látszólag Jade megretten, vagy én nem is tudom, de hátrál pár lépést.Nem akartam megijeszteni, de így talán elmegy.Jól sejtem, ugyanis másodpercek múlva valamit motyog, s kisiet a házból.
Oké, véglegesen is összeomlottam.Ez a lány tönkretette az életem...mindent elrontott.Ha az eltitkolt kis életem nem állt eddig közém és Cassidie közé, hát akkor ez fog.Nem akarok neki fájdalmat okozni... mégis muszáj megtudnia mindent.Az elejétől a végéig.
Néha azt kívánom, bárcsak normális srác lennék.Nem csüngne minden ember a tetteimen, Jade nem jött volna össze velem, és nem kellene hazudoznom A lánynak.Sokkal egyszerűbb lenne...de aztán belegondolok abba is, hogy akkor nem lenne 4 legjobb haverom, akikre úgy nézek mintha a  testvéreim lennének.Nem lennének csodálatos rajongóim, akik szeretnek.Unalmas lenne az élet mindezek nélkül.
Felpattanok a kanapéról, egyenesen a hűtőhöz sétálok, ahonnan aztán kiveszem a hazafelé jövet vett epreket.Mit ne mondjak, gyorsan rájövök, hogy ezzel nem lehet helyettesíteni Cass csókját.Még mindig borzalmas íze van ennek a piros valaminek.
Fintorogva lököm a szemeteskukába a teli dobozt, ami a számban van, azt pedig nagy kínok közepette lenyelem.
El kellene menni valahova, gondolom.Mégsem ülhetek itthon egész éjjel, hiszen abból csak az sülne ki, hogy megrohamozom a piás szekrényt...így aztán elindulok Liam után a FunkyBuddhába.

*

Egy taxiból szállok ki a jól ismert szórakozóhely előtt.Mindenfelől emberek rohamozzák a bejáratot, s a biztonsági őrök alig tudják szemmel tartani a tömeget.

Egyedül 2 személy áll egy helyben, beszélgetnek.Szemeim elkerekednek, futva teszem meg a kevéske utat bandatársam Range Rovere felé, aminek Cassidie támaszkodik.Jobb oldalán Liam nyugtatólag simít végig a lány remegő testén.Szívem vadul kalapál, kérdések nélkül szorítom magamhoz a rázkódó szépséget.Erre kitör belőle a zokogás, és valami olyasmit motyog a dzsekimbe, hogy hogy kerülök ide.Nem válaszolok.Nem tudok válaszolni.

-Mi történt?-tátogok kétségbeesetten Liam-nek.

Ő csak megrázza a fejét, arcán az undor, és az utálat fut egyszerre át.

-Oké, nyugodj meg, nincs semmi baj.-puszilom meg Cassie szájának a sarkát, majd óvatosan eltolom magamtól, hogy a szemeibe tudjak nézni.-Mi történt?

Zöld szemeivel a mellette álló haveromra tekint, majd újra rám.Ajkai lassan nyílnak szét, szinte érzem a torkában lévő égető, maró érzést, ami a visszafojtott sírástól keletkezik.
-Valaki mondjon már valamit...
-Ha megígéred, hogy nem veszted el a fejed, és nyugton maradsz, elmondom.-néz rám keményen Liam, majd a bólintásom után folytatja.-Egy barom állat kis híján megerőszakolta Cassidie-t a terasz kellős közepén.
Ahogy a mondat végére ér, úgy érzem rögvest összerogyok.A hozzám legközelebb lévő tárgyba belevágok - ami egyébként egy villanyoszlop - , ezzel is csillapítva a mérgemet, de nem használ.Hiába ígértem meg bandatársamnak, hogy nyugton maradok, nem megy.Megfeledkezek mindenről, még a kiabálással sem foglalkozok, csak befutok a klubba, onnan pedig ki, a teraszra.
A csempés padlóról segítik fel a szőke fiút, orrából vészesen csorog a vér.Az ismerős arcot meglátva még jobban dühbe gurulok, félrelököm a mellette álló srácokat, majd képen vágom Ross-t.Az ütéstől hátratántorodik, a fémkorlátba kapaszkodik.Szemeit üresen forgatva mered előre, s még így is gúnyosan vigyorog.Pont újabb csapással akarom sújtani, azonban az öklöm megdermed a levegőben.Liam a csuklómnál fogva kifelé rángat, olyan erővel, hogy véletlen sem tudok versenyezni vele.Én miért vagyok ilyen vézna emberke, Ő pedig miért ilyen muszklis?Ezért mindig is irigyeltem.
-Nem láttad, hogy már elintéztem?-üvölti a képembe a csöppet mérges fiú.-Így is olyan mint egy nádszál, még pár ütés és kórházba kerül.
-Hát basszus, ha nem akarja ezt akkor máskor ne vele packázzon!
-Most már tényleg nyugodj le, és vidd haza Cassidie-t.Nagyon kikészült.
Liam a tenyerembe teszi a kocsikulcsát, aztán vissza megy a szórakozóhelyre.Akkor is dühös vagyok.Ki nem lenne az?!
A lány már az anyósülésen ül, feje az ablaküvegnek van döntve, szemei lehunyva.Kezeivel a biztonsági övet gyűri folyamatosan, és mindezeket látva az én szívem ketté hasad.Utálom ezt látni...utálom, ha boldogtalan.Olyan kevés ideje ismerem, és mégis tudok róla mindent.Fordítva ez persze kicsit sem igaz...

Alig tesszük be a lábunkat a lakásba, Cass bevonul a hálószobájába, és ruhástól ledől az ágyra.Zokogása újból a felszínre tör, ami az idefelé úton eléggé sokszor előfordult.Arcát a párnájába temeti, kapkodva veszi a levegőt.Semmit nem tudok neki adni, egyedül csak azt, hogy itt maradok vele, és nem megyek el.Fogalmam sincs mi mást tehetnék.
Gondolataimba merülve ülök az ágy szélén, próbálom megfogalmazni, hogy mondjak el magamról mindent.Legalábbis, hogy fogom megtenni majd...valamikor, ha lenyugszik.
Később befejezem a gyötrő elméleteket, s Cassidie mögé húzódok.Észlelem, ahogyan a lány megdermed, de nem megy arrébb, nem lök el.Bal kezemet átlendítem a derekán, közben számmal végigpuszilom a nyaka hajlatát.Érintésemre libabőrös lesz, ami akaratlanul is megmosolyogtat, és arra késztet, hogy ne hagyjam abba.
-Louis...-suttogja elhaló hangon, szemeit csukva tartja.
-Hm?-csókolom továbbra is, most az arcát.
Szinte már érzem ajkainak ízét, pedig még nem is értem el odáig.A lány nem szól többet, helyette felém fordul, így még jobban hozzá férek.Nem folytatom tovább az előjátékomat, egyből rátapadok a szájára.Cassie mellkasából megkönnyebbült sóhaj szakad fel ahogy teljes testemmel rá gurulok, s a hajamba túr.Néhányszor meghúz pár barna tincset, ezzel akaratlanul is kiváltva belőlem halkabb mordulásokat.
Nadrágom szét akar robbanni az elkövetkezendő percekben, de nem fogom kihasználni az alkalmat, hogy Cass maga alatt van.
Basszus.Azt hiszem, Niall-nek igaza volt.Szerelmes vagyok.

8.Rész - FunkyBuddha

Kezdetét vette az On the road again turné, és így még kevesebb időt tudok tölteni Cassidie-vel.Sőt, a kávéházas incidens óta nem is láttam Őt, ami már vagy 2 hete.A napjaim nagy részét a stúdióban töltöttem, aztán mentem a próbákra, most meg már turné, ami féléves.Ha tudom hívom, de az nem ugyan olyan mintha mellettem lenne.Hogy is gondolhattam azt, hogy valaha is lesz köztünk valami?Muszáj megtudnia az igazat, különben sosem lesz az enyém.Lehet már most sem az, lehet már van valakije...
Gyorsan elhessegetem az ilyesfajta gondolatokat, s villámgyorsan félrerántom a kormányt, így nem az aréna felé igyekezek, hanem a lány háza felé.Csak nem olyan nagy baj, ha kihagyok egy próbát...gondolom én.
Kettesével veszem a lépcsőfokokat az ajtóig, ott gondolkodás nélkül tapadok rá a csengőre.Az adrenalin vadul tombol bennem, hisz hosszú idő után most fogom látni először.Ez rögtön a kétszeresére gyorsul, mikor nyitódik az ajtó, és megpillantom.Akaratlanul is mosoly kúszik az arcomra, lazán az ajtófélfának támaszkodok.Haja mint a legtöbbször kiengedve omlik a vállaira, de ezúttal kivasalva, s sötétlila melír-csíkkal.Szürke hosszú ujjú pólója felülről lefelé bővülő, szintén szürke, fekete pöttyös szoknyájába van tűrve, ami alatt sötét nejlonharisnya feszül.Derekánál vastag, fekete öv dobja fel jobban az amúgy is dögös szerelését, és nem tudom eldönteni miért öltözött így ki.Randija lesz?
-Zavarok?-húzom fel a szemöldököm.
-Igazából, lassan megyek el itthonról.
Idegességében a körmeit kezdi piszkálni, haja eltakarja az arcát.Mondtam...tudtam, hogy randija lesz.Nesze Louis, rendesen elcseszted.
-... bulizni a barátnőimmel.-folytatja.
Mégsem csesztem el.Nagy kő esik le a szívemről, alig hallhatóan kifújom a bent tartott levegőt.
-Bemehetek?
-Nem vagyok egyedül.-hadarja.-De ahogy gondolod.
Komoran bólintok, gondolkodás nélkül indulok el befelé.A vékony nevetgélést hallva lenyugszok, így az összes kétségem elszáll azzal kapcsolatban, hogy Cassidie randizik.A nappaliban kettő lányt pillantok meg, mindketten csinosak.Az egyiknek vörös haja van, akárcsak Arielnek-a meséből-de jól áll neki.Bár ül a kanapén, még így is látszik mennyire apró, körülbelül százötven centiméter lehet.Ruhája különbözik Cass-étől, sokkal inkább a színesebb felé hajlik.A mellette ülő már sokkal bevállalósabbnak néz ki, egy pillanatra el is kalandoznak a gondolataim, de gyorsan észbe kapok.Szőke, tépett haja a válla fölé ér, szerelése pedig az amolyan "úgy nézek ki mint akit megkaphattok, de ez hülyeség".Nem kell sok hogy rájöjjek, ezek a csajok Cassidie táncostársai, és ezek szerint a barátnői is.
-Lányok, Ő itt Louis.Louis, Ő Lia.-mutat a vörös hajúra.-Ő pedig Emily.-a szőke hajú.
-Csak nem az a bizonyos Louis?-vigyorodik el Emily, mire Cass fülig elvörösödik.
Kicsit furának találom, hogy ők ketten sem ismerik a One Direction-t.Ennyire ereszkedünk a süllyesztőbe?De nem, az nem lehet, hiszen telt házas koncertünk lesz a Wembley-ben.Nincs sok időm ezen agyalni, ugyanis a vöröske meglepőbbnél meglepőbb kérdések sorozatával kezd bombázni.
-Miért nem kerested ennyi ideig a barátnőmet?Miért nem lépsz már végre valamit?Ugye nem csak szórakoznál vele?
-Lia!-jajdul fel Cassidie, s tenyerébe temeti az arcát.
-Bocsi miatta.Kicsit becsiccsentett.-magyarázza Emily, fejével pedig az üres Jack Daniel's-es üvegek felé bök.
-Azt mind ő itta meg?-düllednek ki a szemeim.
-Neeem.Csak a nagy részét.
Kicsit megnyugodok, ugyanis nem akarok egy kiscsajt furikázni a kórházba alkoholmérgezés gyanánt.Egyáltalán egy ekkora emberbe hogy fér bele ennyi szesz?
-Hát, akkor én nem is zavarok tovább.Jó szórakozást estére.-biccentek a fejemmel, s a kijárathoz indulok.
Cassidie mindvégig mögöttünk állt, így mikor megfordulok könnyedén megragadom a csuklóját, majd kezdem magam után húzni.Hallom ahogy Emily és Lia felkuncognak, bár fogalmam sincs mi ezen olyan nevetséges.A szűk folyosón megtorpanok, és mikor a lány szemeibe nézek a szívem olyan gyorsan kezd el dübörögni, hogy félek nem csak én hallom.Nyugodtságot erőltetek magamra -meg a hangomra is -, aztán végre elkezdek beszélni.
-Haragszol rám, amiért csak telefonon kerestelek?
-Ó, az istenért, csak csókolj meg te hülye!Hát már ezt is kérnem kell?-tárja szét a kezeit, majd az arca megrándul.-Ezt most komolyan kimondtam hangosan?
Hangosan felnevetek a zavarodottságán, mire Cass bele akar ütni a hasamba, de én gyorsabb vagyok.Félkézzel ragadom meg a felkarját, s rögtön magamhoz rántom, egyből a szájára tapadok.Ez a csók a kávéházashoz hasonló, ugyan úgy érzem az eper ízét.Biztos szereti ezt a gyümölcsöt...gondolom.Én ugyan utáltam, mostanra viszont ez a kedvenc ízem.Azt hiszem, ha szar kedvem van, epret fogok enni.Igen, ez egy jó ötlet.
Gyengéden a falnak tolom, szájától véletlenül sem szakadok el.Ujjait a hajamba vezeti, erőteljesen meghúzza a tincseket, s ezzel sikerül kiváltania belőlem egy morgást.Kis idő múlva elhagyom ajkait, helyette a nyakát célzom meg.Nedves puszikat hagyok a felületen, néhány helyen meghúzom az érzékeny bőrt.Cassidie éles sóhajait hallva a nadrágom egyre szűkösebb lesz, egyből arra gondolok mi lenne ha nem csak ettől sóhajtozna.Vajon szűz még?Ahogy ez a kérdés átsuhan a fejemen, akaratlanul is erősebben harapom meg a lány bőrét.
-Basszus, ne haragudj.-emelem fel a fejem, szemügyre veszem a kicsit bepirosodott helyet.
Cassie csillogó szemekkel mosolyog, úgy tűnik cseppet sem fájt neki, csak én reagáltam túl a dolgot.
-Hát akkor...
-Komolyan kimondtad hangosan.-szakítom félbe, s egy puszit nyomok a szája sarkába.-Jó szórakozást.

*

Cassidie

-Lányok!Erről nem volt szó!-torpanok meg a szórakozóhely kellős közepén, kezeimet pedig mérgesen keresztbe fonom a melleim alatt.
Legszívesebben lesüllyednék a föld alá, azonnal elakarok tűnni innen.
-Ugyan már, ne foss ennyire tőle!Olyan cuki ahogy próbálkozik!
-Szerintem inkább undorító.Megfojt, elegem van belőle!
-Akkor is ezt gondolnád ha nem lenne más valaki a képben?-kérdi Emily, s elkezd rángatni Ross társasága felé.
A fejem búbjáig pirulok, egy értelmes mondatot sem tudok kinyögni.Inkább hagyom, hogy elrángasson a szőke fiúhoz, és az őt körülvevő haverjaihoz.Rögtön megérzem az erős piaszagot, ami rendesen marni is kezdi az orromat.Sosem ittam ilyesfajta alkoholokat, egyedül a vörösborért vagyok oda, de azért nagyon.Emlékszem, tavaly Olaszországban anyuval és Lia-val elmentünk egy viziszínpados előadásra, aztán 18.születésnapom alkalmából beültünk egy étterembe, ahol mind a 3-an berúgtunk.Hát, ez nem hangzik valami mintaanyásan, de Ő az volt.Mindössze 17 volt, amikor apám teherbe ejtette, és mikor ezt megtudta felszívódott.Sosem találkoztam vele, de állítólag nagyon hasonlítok rá.A lényeg az, hogy nagyon fiatalon szült meg engem, és nevelt fel, amit rettenetesen tiszteltem benne.Minden rossztól óvott...hiányzik, nagyon.
Kicsit megrázom a fejem, ezzel is elhessegetve a fájó múltat, majd végignézek a körülöttem ülő embereken.Egyedül Ross-t, meg a két barátnőmet ismerem, az összes többi alak ismeretlen.Mindannyiuk full részeg, s néhányuk még így is folyamatosan iszik.
-Szia Cassie.-húzódzkodik hozzám közelebb a fiú, szájából borzalmas tequila illat szivárog.
-Uhm, szia.
-Kijössz kicsit?
Segítségkérően nézek Emily-re és Lia-ra, de mindketten el vannak foglalva a helyes fiúk nézegetésével.Hosszan kifújom a levegőt, táskámat felkapom, és hagyom, hogy Ross kézen fogjon, majd kivezessen a FunkyBuddha teraszára.
A fülledt levegő után jó újra frisset szívni, viszont eléggé hűvös van.Az biztos, ha Emily kiteszi a lábát az épületből abban a ruhában, befog fagyni a segge.
Idegességemben a körmeimet piszkálom, véletlenül sem nézek rá a srácra.Miért nem tudja felfogni, hogy nem akarok tőle semmit?Sosem adja fel?
Érzem frusztráló tekintetét magamon, szinte lyukat éget az arcomba, meg úgy az egész testembe.Lazán a  korlátnak támaszkodik, kezében a maradék szeszes italával, és csak figyel.Most komolyan, mi olyan érdekes rajtam?Miért bámul mindenki?Egyedül akkor érzem magam különlegesnek, amikor Louis-val vagyok.Nem is tudom...lehet, Ő is gondol dolgokra, de legalább úgy viselkedik velem mint akinek én kellek, nem a testem.
Gondolataimból a derekamra fonódó kezek zökkentenek ki, azonnal megfordulok a tengelyem körül.Ross a szemöldökét ráncolja, oldalra billentett fejjel bámul valamit a nyakamon.
-Mi történt?-húzza végig mutatóujját a bőrömön.
Meglepetten nézek le a felületre, ahol egy eléggé csúnya kékeslila folt éktelenkedik.Nem kell sok, hogy rájöjjek mi történt.Halkan felnevetek, próbálom leplezni mennyire zavarban vagyok.
-Nem érdekes.-legyintek.
-De nekem az.Akarom tudni.-jön közelebb, és olyan gonoszan néz rám, hogy kezdek megijedni tőle.
-R...részeg vagy.-dadogom, szemeimmel valami egérutat keresek.-Engedj el.
Azonban ahelyett, hogy ezt megtenné, ujjait a derekamba mélyeszti, és nekitol a korlátnak.A derekamba belevág a szürke színű fém, a fájdalom keserű íze lassan megtölti a számat.Kiáltani akarok, azonban esélytelen lenne:bent dübörög a zene, és senki nem hallana engem.Könnyeim lassan folydogálnak le az arcomról, a derekam egyre jobban sajog az erős szorítástól.A fiú szabad kezével a fenekembe markol, büdös leheletét egyre közelebbről érzem.Újra megpróbálom eltolni magamtól, csakhogy nem tágít.Karjai végigszánkáznak az egész testemen, esetlen nyöszörgésemen meg csak felnevet.
-Valami gond van?-szólal meg valaki Ross háta mögött, mire a srác azonnal elenged.
Zokogásom a felszínre tör a megkönnyebbüléstől, fátyolos szemekkel nézek fel, hogy mégis kinek köszönhetem, hogy megmentett ettől az állattól.
Barna szemei fenyegetően vizslatják a szőke fiút, s hozzá képest Ross egy szúnyog.
Fehér trikója felett ugyanolyan színű pulóver van, aminek a kapucnija égkék fullcapjére van húzva.Farmernadrágja enyhén lejjebb tolva, és így kicsit kikandikál fekete Calvin Klein boxere is.Csupán  egy pillantást vet rám, de arcán valamiféle meglepettség suhan át.Nem tudom mire vélni, ezért nem adok neki túl nagy jelentőséget.
-Csak nem Liam James Payne, személyesen?-röhög fel Ross, bár hangja kicsit megbicsaklik.-Miért avatkozol bele más dolgába?
-Nem szokásom, de ezúttal nem úgy tűnt mintha mindkét fél élvezné a...dolgot.
Visszafojtott lélegzettel figyelem a szóváltásukat, közben pedig azért imádkozok, nehogy elkezdjenek verekedni.Sokáig még csendben bámulják egymást, majd Liam (?) elindul felém.Ahogy ezt a szőke észreveszi, kinyújtja a kezét, megragadja a csuklómat, s erősen maga mögé húz.
-Engedd el.-ráncolja a homlokát az engem védő fiú.
-Mert, mi lesz, ha nem?
-Hát, oké.Látom nem értesz a szép szóból.
Liam feltűri a pulcsija ujját, és még mielőtt Ross elfuthatna, lendíti ökölbe szorított kezét, ami durván eltalálja a srácot az orra alatt.A szorítás meglazul a kezemen, - így már könnyedén eltudok onnan szabadulni - "bántalmazóm" pedig térdre rogy.Elkerekedett szemekkel nézem az orrából ömlő vért, ami lassan kis tócsává alakul kávébarna nadrágján.
-Jól vagy?-kérdi Liam, halványan rám mosolyog.
-É...én...azt hiszem.Csak el akarok tűnni innen minél előbb.

7.Rész - Balhé

Sziasztok!Ez a rész kicsit rövidebb lett mint a többi, de remélem azért tetszik:)Jó olvasást.

Vanii.xx

Louis

-Lépjünk már le!-röhög fel hangosan Niall, miután egy újabb léghoki meccset nyert meg...persze ellenem.

Nem akarok elmenni.Olyan ritkán érzem magam ilyen jól a srácokkal, és most leakar lépni?Ne szórakozzon velem.

-Ne már.-nyögök fel.-Inkább verj le még egyszer, csak ne cseszd el az estét.

-A pizzériába akarok menni!Csekkolni akarom Cassidie-t.

Gyilkos pillantást küldök a szőke srác felé, ugyanis a többi fiú nem tud a lányról.Hálás köszönet Niall!

Mindenki egy emberként fordul felém, abbahagyva  mindent amit eddig csináltak.Arcomat a tenyerembe temetem, hátha úgy nem látnak, és nem kell válaszolnom.Ha-ha, ez jó vicc volt Louis.És jó gyerekes.

-Ki az a Cassidie?

-Ú!Elmondhatom nekik?Légyszi!-kiált fel a mellettem álló szöszi, mire kisebbet ugrok.

Ki adott neki inni?Niall képes berúgni 2 pohár whiskey-től is, aztán másnap megígéri, hogy soha nem iszik, annyira rosszul van.Ezt persze sosem tartja be.
-Mondjad, ha már nem tudtad befogni a lepénylesőd...
-Na, szóval.Képzeljétek, Louis szerelmes!
-Mi?!-köpöm egyből a nadrágomra a szénsavas üdítőt.-Nem vagyok szerelmes!
A fiú úgy tesz mintha meg se hallotta volna a kijelentésemet,- nem, inkább felkiáltásomat - tovább magyaráz a többieknek, akik hatalmas vigyorral az arcukon hallgatják.Amit én érzek az nem lehet szerelem, sokkal inkább vonzalom.Igen, ez a megfelelő szó.A "meseestet" hallgatva többször is elszégyenlem magamat.Nem csak azért mert folyamatosan hazudok a lánynak, hanem azért is, mert nem ismerek magamra.Mint egy nyálas romantikalovag, aki nincs is tisztában a testi érintkezés fogalmával.Cassidie előtt mindig egy dolgon kattogott az agyam, mégpedig: szex, szex, szex, most meg: csók, csók, csók.De nem akármilyen csók...az Ő csókja.Na tessék megint kezdem.
Megpróbálom felitatni a lassan ragacsossá váló folyadékot, hogy addig is eltereljem valamivel a figyelmemet, de mindezt sikertelenül.Máskor kétszer is meggondolom mit szándékozok köpködni össze-vissza.
Hirtelen arra eszmélek fel, hogy bandatársaim a kabátjaikat kapkodják magukra.Nagyokat pislogva bámulok rájuk, s mire leesik hova indulnak, már késő.
-Nem!Hé!Nem mehetünk oda, nem értitek?Még csak az hiányzik, hogy letámadjanak a rajongók és lebukjak!-rohanok utánuk.-Srácok!Álljatok már meg!
Biztos oltári hülye fejet vághatok, amolyan "mindjárt összeszarom magam, el ne menjetek oda" módon, de nem érdekel.A gondolattól is rosszul vagyok, hogy ezek itt most kitegyék a lábukat a házból.
-Ne parázz már, nem lesz semmi baj.Bekukkantunk, aztán ott sem vagyunk.-rántja meg a vállait Zayn, immár Liam Range Rovere felé igyekezve.
-Persze, és cseppet sem lesz feltűnő.Öt kapucnis alak besétál egy dugig tömött pizzériába, Londonban.
Onnantól kezdve senki sem figyel rám.Harry hurcibál be a tágas autóba, majd kényelmesen elhelyezkedve mellém huppan.Liam mellett a kissé ittas Niall foglal helyet az anyósülésen, míg jobb oldalamon a fekete, balomon a göndör haverom terpeszkedik.Úgy látszik, őket cseppet sem izgatja a nyomorom, s mikor meghallom a motor zúgását, nagyot bukfencezik a gyomrom.
Az egész odautat kínszenvedésképp élem meg, s azt kívánom bárcsak lerobbanna a kocsi és elrabolnának a a rajongók, vagy valami.Csak ne kelljen elmennem oda.Azon is elgondolkozom, hogy mi lenne ha behúznék egyet hátulról Liam-nek, de akkor nagy a valószínűsége hogy mind az öten meghalunk, szóval csak csendben tördeltem az öklömet.Az egész az én hibám.Ha elmondok mindent Cassidie-nek, most nem kellene öngyilkossági kísérleteket szövögetnem.
-Megjöttünk.-mondja egyszerűen Payno, s kiszáll a kocsiból.
A pulzusom az egekbe szökken, torkomban dobogó szívvel nézek ki az ablakon.A pizzériában ugyan nincsenek annyian mint tegnap, de még így is tömve van a hely.
Azonnal megpillantom a tömegből kiemelkedő kis színpadot, ahol Ő is tartózkodik.Egy darabig el is időzök a mozgásán, de még mielőtt bármi csúnya dolog eszembe jutna, Zayn megragadja a karom, és kihúz a járműből.Nem hiszem el!Engem miért rángat ma mindenki?Niall a kanapémról rángat le, Harry az autóba húz -nem,inkább cibál-, most meg Zayn.Esetleg még valaki?
Nem sokáig foglalkozok ezzel az üggyel, ugyanis van egy sokkal, de sokkal rosszabb:túl kell élnem az elkövetkezendő perceket, s a rángatás ehhez képest semmiség.
A srácok lehajtják a fejüket mikor belépünk az ajtón, de így is eléggé sokan megbámulnak minket.Legfőképp tinédzserek, ami nagyon nem jó jel.Az egész helyet Cass gyönyörű hangja tölti meg, most azonban kevésbé tudok rá figyelni.Minél előbb elakarok jutni valami biztos helyre, ahol nem kapunk érdeklődő pillantásokat.Zayn a hosszú pultsor elé sétál, majd egy egyszerű mozdulattal hátradobja a kapucniját.A fiatal pincérlány rögtön elé siet, egy darabig ámulva bámul a fiúra.Nagyon jól tudom mi következik, hiszen Zayn már nem egyszer csinálta ezt, csakis azért, hogy valami nyugis helyet kapjon...kapjunk.
-Szia, szépség.
-...izé.Szia.
A csajszi tetőtől talpig elpirul, somolyogva hajtja le a fejét."Egyenruhája" kicsit meggyűrődik a mellkasán ahogy megvakarja a jobb kezét, s így Zayn teljes rálátást kap a melleire.Én ugyan nem látom tökéletesen, de Harry biztos igen, mert a szája tátva marad, de gyorsan észbe kap, és visszacsukja.Visszafojtom eléggé kikívánkozó röhögésem, a "kamu-flörtölő" haveromat figyelve.Szegény lány!Ha tudná, mire megy ki a játék.
-Van esetleg valami hely itt, ahol mi belátunk mindent, de mások nem látnak minket?-kérdezi közelebb hajolva a lányhoz, aki inkább hasonlít egy paradicsomra, mint egy emberre.
Kicsit megbököm a fekete hajút, hogy siessen már, ugyanis egyre többen néznek ránk, mint a fellépésre.Szerencsémre veszi a lapot.
-Az emeleten, de...oda nem mehet fel mindenki.Inkább csak a híresebb emberek.
Niall hitetlenül felnevet, talán kicsit hangosabban a kelleténél.Én is szívesen röhögnék vele, mégsem jön ki egy hang se a torkomon.
-Zayn Malik vagyok.A One Direction énekese.Szóval, felmehetek végre a 4 bandatársammal arra a kibaszott emeletre, vagy keressem meg a főnököd?-vigyorog a csajra édesen, akit mintha pofán vertek volna.
Sokkolva bámul a srácra, hirtelen nem tud mit mondani.Oké, ez egy kicsit durva volt, de már megszoktam, így nem ért meglepetésként.

Bő 10 perc múlva már a 2.emeleten voltunk, ahová a lány vezetett fel minket, miután Zayn mérgesen bebizonyította az igazát.Egy üveges falon keresztül lehet belátni az egész földszintet, és még a zene is tökéletesen hallható.Mindenhol fabútorzat, s pár mályva színű kanapé dobja fel jobban az úgymond "híresség-pizzériát".Hozzáteszem, én neveztem így el.Nyilvánvalóan nem csak mi tartózkodunk ezen a helyen, itt van még Cher Llloyd Demi Lovato-val, a többieket pedig nem ismerem, de ha felengedték őket, valószínűleg híresek.Harry, Niall-el egyetemben rögtön a 2 lányhoz siet, én azonban az üvegfalhoz megyek.
Mosolyogva nézek le Cassidie-re, miközben azon gondolkozok, neki mi lehet a véleménye rólam.Érez valamit, vagy simán csak húzza az agyam?Fogalmam sincs.
-Na, melyik Ő?-szólal meg a bal oldalamról Liam.
-Aki énekel.
-Az igen, haver.Már megértem mit eszel annyira rajta.-jön oda hozzánk Zayn is, akinek egy szelet pizza van a kezében.
Elengedem a megjegyzését a fülem mellett, szemeim akaratlanul is a kajára vándorolnak, s azt látva megkordul a gyomrom.Már szólásra nyitom a számat, hogy mégis honnan szerzett ilyen gyorsan kaját, de valami elvonja a figyelmem.Pontosabban hangos sikítás, s erre az ereimben megfagy a vér.
Szőke haverom valahogyan a földszintre került, s most ezerrel szólítgatja le az embereket.Gondolkodás nélkül rohanok le én is, mire még nagyobb visítás veszi kezdetét.Az éneklés elhallgat, mindenki engem, és Niall-t figyeli.Megragadom a fiú karját, próbálok vele együtt átverekedni a tömegen, s közben nem arra gondolni mennyit lát ebből az egészből Cassidie.Ha most nem bukok le előtte, akkor soha az életben...
-Louis, Niall, kérlek, srácok!
-Kaphatok egy autogramot?Egy képet?
-Itt vannak a többiek is?
Jönnek a különböző kiáltások, néhányan még a pulóverem ujját is megrángatják.A szöszi mindezek alatt jóízűen nevet, és a kezével csapkod, vissza akar fordulni a rajongókhoz.
-Az istenért!-lököm ki végre az ajtón.-Eszednél vagy, ember?
-Láttad azt a pink pólós csajszit, ott a színpadon?He?Nagyon sexy volt.Szúrnám.-bólogat mosolyogva, nekem meg elpattannak az idegeim.
Egy jól irányzott mozdulattal felpofozom Niall-t, aki meginog egy kicsit, aztán újra felröhög.Bármennyire is bírom a képét ennek a hülyének, Cassidie-t ne szúrogassa itt nekem.
-Szálljatok be a kocsiba!-rohan el mellettünk Liam.-A benti testőrök nem tudják sokáig ott tartani a fanokat.
Később már mindannyian újra a "Payne rezidencián" vagyunk, lent a garázsban.Üveges tekintettel bámulok magam elé, eltompul körülöttem a srácok beszélgetése.Hüvelykujjam pár milliméterre van a hívógombtól, de egyszerűen nem merem lenyomni.Legrosszabb esetben nem fogja felvenni, legjobb esetben pedig leordítja a fejem.Megérdemelném.
Minden mindegy alapon megnyomom azt a gombot, s a fülemhez emelem a készüléket.Hirtelen a többiek elhallgatnak, egyedül Niall horkolása hallatszik a helységben.
-Szia Louis.-mondja Cass, hangja nem árul el semmit.
-Uhm...milyen volt a fellépés?
-Egész jól indult, de valami szőke gyerek tönkre tette.Aztán jött még 4 srác, és elrohantak.Nem igazán izgat, legalább előbb hazaértem.Miért?
Megkönnyebbült sóhaj szakad fel a mellkasomból, el sem tudom hinni, hogy megint megúsztam.
-Csak érdekelt.Mikor látlak?
-Az tőled függ.Már úgyis tudod hol találsz, nemde?Jó éjt.
Percekig még a csendet hallgatom, majd a fejem hátraborul a fotel támlájára.Ez egy célzás akart lenni arra, hogy rólam alig tud valamit?Meglehet, s ezen nagyon gyorsan változtatnom kell.

6.Rész - Kételyek

Hosszú ideje most kelek fel először úgy, hogy kipihentem magam, és nem fáj semmim.Mondjuk, jobb lett volna ha felmegyek a szobámba és nem a szűkös kanapén alszok, de tegnap nem is jutott eszembe, pedig ezen nem hiszem hogy más egy percig is gondolkozik.
Lassan nyitom ki a szemeim, de semmiféle fény nem zavarja azt.Szürkület honol a házban, s hallom, ahogy kint egyre hangosabb ütemben zuhog az eső.A faágak sorjában csapkodják az üvegablakot, feltehetőleg perceken belül hatalmas vihar lesz.
Halántékomat dörgölve felülök a heverőn, de amit látok tőlem pár centire, megrémiszt.Bandatársam tökéletesen a képem előtt guggol, jó hogy nem smárol le.Jó ég, belegondolni is rossz.
-Niall!Mi a frászt keresel itt?-lököm kicsit hátrébb, s a konyha felé veszem az irányt.
-Menj fel twitterre, és magyarázd meg a rajongóknak a tegnapi produkciód.Mindenki rám szállt, hogy miért bántottál, és olyan pletykák is felrebbentek, hogy agyonvertél egy sikátorban!Louis, komolyan.Mire volt jó ez az egész?Lehet, hogy bocsánatot kértél mindannyiunktól, de a rajongóinknak csak fájdalmat okoztál.Soha nem gondolták volna, hogy képes vagy megverni valakit, nem hogy engem!
-De nem is vertelek meg!-emelem fel kicsit a hangom, azonban higgadt maradok.-Kérsz kávét?
Niall sóhajtva felugrik az egyik bárszékre, alig láthatóan bólint.Örülök, hogy már nem haragszik rám, viszont nem hagy nyugodni amit mondd.Ameddig fől a kávé, előhalászom a mobilom  a zsebemből, és felmegyek twitterre.Valóban.Az üzenőfal tele van rosszabbnál rosszabb pletykákkal, a világtrendek között meg jó nagy betűkkel ott virít a 'Régi Louis-t vissza' , és a 'Jade hibája' felirat.Megőrjítettem a Directionereket.Ez így nagyon nem lesz jó.
"Hé!Mindenki, ismétlem, mindenki nyugodjon le!Hova fajul ez az egész dolog?Nem vertem meg Niall-t egy sikátorban, semmi olyat nem csináltam, ami komolyabb testi sérüléseket okozott volna neki.Soha nem tudnám se őt, sem pedig a többi srácot szándékosan bántani!Megviselt a szakítás, semmi több.Kicsit elveszítettem a fejem az utóbbi időben, de kezd minden a régi lenni, vagy jobb annál.A napokban megismertem valakit, aki segít nekem mindebben, és nem, nem egy dilidoki, vagy ilyesmi.Ugyan az a Louis vagyok aki régen voltam, de ha nem is lennék, változtatna valamin?Nem szeretnétek már?Nagyon remélem, hogy ugyan úgy szeretnétek, hiszen én is ember vagyok, hibázhatok.Hamarosan találkozunk a turnén. Louis x"
Miután leírom ezeket a sorokat, gondolkodás nélkül teszem is ki.Jobb túl lenni rajta, és legalább ezzel elcsitítottam a kételyeiket is.Viszont biztos vagyok benne, hogy egy jó darabig még nem fogják elfelejteni.
Két csésze kávéval ülök le Niall elé, aki mostanra már a telefonját bújja.Gondolom, azt olvassa amit kiírtam.Magam elé húzom a gőzölgő löttyöt, s kevergetni kezdem.Igazából, fogalmam sincs minek iszok, hiszen nem is szeretem.Utálom, hogy ennyire keserű.Liam szoktatott rá a kávézásra még tavaly Peruban, azóta pedig megszokásból hörpintek le minden nap egy csészével.Mintha muszáj lenne.
-Ki az, aki segít neked?-teszi félre a mobilját, majd rám néz.-Mostanában semmit nem mondasz el.Olyan vagy, mint egy élőhalott.
Halványan elmosolyodok, egyből megjelenik előttem a tegnap esti jelenet.Akaratlanul is kibukik belőlem az igazság, holott nem szándékoztam volna elmondani senkinek ameddig Cassidie nem tudja az igazat.
-Van egy lány.
-Ne mondd, azt hittem egy fiú!Na jó, viccet félretéve.Mi a neve?Hol ismerted meg?
Niall olyan mint egy rossz legjobb barátnő.Mindent tudni akar, még akkor is ha az egyáltalán nem tartozik rá, s ezt olyan lelkesedéssel, mintha a kajáról lenne szó.
Eléggé furán nézek rá, de ő ebből szinte semmit nem vesz észre, továbbra is nagyokat pislogva várja a válaszom.Jobb lesz, ha elmondom neki.Úgysem fog addig leszállni rólam.
-Cassidie Scott-nak hívjak, és az, hogy hol ismertem meg eléggé érdekes sztori.-vakarom meg a tarkómat.-Alig emlékszek arra az estére.
-Meg akarom ismerni!Louis, muszáj látnom ki az a lány aki ekkora hatással van rád, egyszerűen muszáj!-kiált fel, lehúzza a maradék kávéját, majd felpattan a székről.
-Nem hiszem, hogy ez jó ötlet...Ő, uhm...nem...uhm...nem tudja hogy ki vagyok valójában.
-Nem ismeri a One Direction-t?
Nemlegesen megrázom a fejem, miközben a mosogatógépbe pakolom az üres csészéket.Lelkiismeret furdalásom az egekbe szökken, a gyomrom újra és újra görcsbe rándul.Elbasztam.Mindent.Ha ezt megtudja nem akar majd látni...soha többet.
-Ezt rendesen elcseszted, haver.Mégis mennyi ideje hazudsz neki?
-Én...én nem hazudok neki!-túrok idegesen a hajamba.-Csak nem mondom el az igazat.
-Az ugyan az.El kell mondanod neki, hiszen minél tovább húzod annál valószínűbb, hogy valaki mástól tudja meg.
-De te ezt nem értheted, Niall!Ilyet még nem éreztem.Folyamatosan rá gondolok, és borzalmasan féltékeny vagyok ha más srác közelében látom.Imádom minden kis porcikáját, egyszerűen tökéletes.Ha vele vagyok nem is gondolok a szexre, már a csókja is felér azzal, csak hozzá érhessek.Nem akarom, hogy a pénzem miatt jöjjön velem össze...
-Nem mindenki olyan mint Jade, Lou.
Erre már nem válaszolok semmit, hanem újra ledőlök a kanapéra, kezeimet a tarkómnál keresztezem.
-Na, nem!Ezt már nem!-kezd el rángatni Niall.
-Mi a fasz van?-húzom fel fél szemöldököm, automatikusan megragadom a karfát.
-Nem hagyom, hogy egész nap magadat marcangold, és Cassidie-n agyalj.
Csak egy pillanatra lazítok a kapaszkodásomon, de már a földön landolok.Nagyot koppanok a fapadlón, minden végtagom vészes lüktetésbe kezd.
Niall pontosan az igazság kellős közepébe talált.Ez nem én vagyok!Nem fordulhatok ki magamból egy lány miatt.
-Rendben.-tápászkodok fel.-Hova megyünk?
-Liam-hez!
-Miért pont oda?
-Mint mondtam, sok mindenről lemaradtál.Liam fél garázsa egy mini játékterem.Nem is értem miért nem nekem pattant ki a fejemből.Na, menj csinálj valamit magaddal, de legfőképp a hajaddal.
-Mi a baj a hajammal?
Válaszul egy szemforgatást kapok, ami nagyon nem tetszik, de nem teszem szóvá.A fürdőbe érve rögtön a tükörhöz rohanok, azonban legszívesebben vissza futnék a nappaliba, és ki nem tenném a lábamat a házból.Rám férne egy hajvágás, na, meg egy borotválkozás is.Hogy tudott így megcsókolni Cassidie?Úgy nézek ki, mint egy rossz csöves.
Bő 20 perc alatt rendbe teszem magam, de a hajam még így is borzalmas.Minél előbb szólnom kell Lou-nak ez ügyben.
Liam háza nincs messze, úgy hogy azt a rövidke utat gyalog tettük meg Niall-el.Pár rajongóval összefutottunk, akik megjegyezték, hogy tényleg sokkal jobban nézek ki, és, hogy örülnek, hogy nincs semmi baj köztem, és szőke barátom között.Aztán meg is érkeztünk Liam-hez.
-Gyertek!-hallom meg a bentről jövő kiáltást, de nem értem miért nem jött ki személyesen ajtót nyitni.
Átlépve a küszöbön rögtön választ kapok a kérdésemre.Hangos kiabálás csapja meg a fülem, egyenesen a garázsból.Niall-el egyszerre indulunk meg a hang irányába, s mikor odaérünk az ajtóba, megtorpanok.Maradék 3 bandatársam a cso-csó asztal körül káromkodnak, Zayn néha az üveglapra is ráüt.Félig elszívott cigi lóg ki a szájából, ami Liam-nek nem annyira tetszik, ugyanis amikor a fekete srác nem számít rá, átnyúl az asztalon, és megpróbálja kitépni onnan.Sikertelenül, ezért mindig csak egy kiadós röhögést kap Zayn-től.Harry Liam-mel van egy csapatban, de mikor meglát, abba hagyja a játékot.Nagyokat pislog, úgy viselkedik mintha ezek lennének az utolsó másodpercei.De én nem haragszok rá.Jó, ha nem lenne Cassidie biztos oda csapnék neki, mert mi az már, hogy lefekszik a volt barátnőmmel, akiért ráadásul tudja, mennyire oda voltam.Ez rosszabbul hangzik, mint gondoltam.
-Beszélhetünk, Louis?-lépked felém.
-Nincs miről beszélni, nem haragszom rád.
-Komolyan?-húzza fel a szemöldökeit.
-Komolyan.Na, kihez állhatok be?Úgy is mindig az a csapat nyer akinél én vagyok!-terelem el nevetve a témát.

Cassidie Scott

-Szünet!-rogyok le a padlóra, szemeimmel 2 másik barátnőmet keresem.

-Végre már, azt hittem sosem mondott ki ezt a szót.

Ma is fellépünk a pizzériában, és mivel a vendégek nagy része visszatérő, 3 naponta új koreográfiára van szükség.Kemény meló, de kell a pénz, különben nem tudnék mit csinálni.Anya 1 éve meghalt, apa pedig magasról szarik rám, holott milliomos valahol New York-ban.

A próbaterem közepén fekszek, akaratlanul is Louis-ra gondolva.De nem szabadna!Mi van, ha Ő is átverne engem?Elég volt egyszer, hogy valaki összetörje a szívem.Minek hagytam neki, hogy megcsókoljon?Kétszer is?Nem állok még készen egy újabb kapcsolatra.Emily-nek és Liának sem beszélek soha Louis-ról, csak a nevét tudják.

-Oké, folytassuk.

-Mi?!-nyögnek fel egyszerre a barátnőim.-Régebben mindig 1 órás szüneteket tartottál, mostanság meg folyamatosan táncolsz!

Nem válaszolok, mert azzal elárulnám magamat.Igazuk van.Mostanában nagyon sokat táncolok, de ennek oka van.Így kitudom zárni a külvilágot, ha csak egy kis időre is.A tükör felé fordulok, lopva még mindig hanyatt heverő barátnőimre pillantok.

-Na!Még a másik fele hátra van!

-De van addig még 4 óránk!

Szólásra nyitom a számat, azonban a mobil csörgése belém folytja a szavakat.A földön lévő készülékre nézek, de azonnal el is kapom róla a tekintetem.

-Ki az?Nem veszed fel?-nyújtogatja a nyakát Lia, s megpróbál átmászni Emily-n.

-Uhm...nem.Már 2 napja folyamatosan hívogat.

-Kicsoda?

-Hát Ross.

-De Ő jó pasi, és rendes is.Sőt, híres!

-A hírnév nem minden, Lia.-sóhajtok.

-Az a Louis gyerek miatt nem beszélsz vele, igaz?

A 'Louis' név hallatán kiráz a hideg, s lehunyom a szemeim.Bárcsak most itt lenne...hiányzik.Mi?Nem!így is már túl közel engedtem magamhoz.Nem szabad hogy hiányozzon, nem akarok tőle semmit.Ezzel viszont az a baj, hogy nem én döntöm el.A szívemnek nem tudok parancsolni.

5.Rész - Look After You

Sziasztok!Meg is jöttem az új résszel, és bocsi hogy kicsit késve.Már tegnap kitettem volna, de ballagtam, és ehhez társult egy olyan ajándék amivel egy álmom vált valóra...pöppet sokkot kaptam.De nem fecsegek itt tovább, jó olvasást, és köszönöm a 9 feliratkozót! ♥

Vanii.xx

Egyik kezem a halántékomra szorítom, még másikkal a telefont tartom a fülemhez.Már vagy negyedszerre hívom Cassidie-t, de nem veszi fel.Felmerül bennem a kérdés:Nem akarja felvenni, vagy egyszerűen csak nem hallja?
Hát persze.Én is mindig a rosszra gondolok legelőször.Nem is adtam neki okot a durcizásra.Oké, múltkor a kávézóban kicsit túlfeszítettem a húrokat, de tök normális volt mikor elbúcsúztunk.
Pont felakarom adni a további csörgetést, mikor megpillantom.Egy piros csapóajtón siet be, én pedig rögtön utána eredek.Nem akarom, hogy még egyszer eltűnjön.
-Hé!-kiált utánam valaki.
Úristen, nem hiszem el.Ki utál engem ott fent ennyire?
-Oda csak alkalmazottak mehetnek be, és fellépők!-lesz egyre hangosabb a férfihang.
Magamban elküldöm melegebb éghajlatra az ordítozó férfit, mérgesen fordulok felé.
-Ugyan, tudod te ki vagyok én?
-Hogy ne tudnám, a lányaim oda vannak érted, és azért a 4 nyáladzó idiótáért.De ez engem nem hat meg.A szabály az szabály.
-Már megbocsáss, de hogy neveztél minket?
Érzem, ahogy a fejembe száll a méreg, teljesen elfelejtem eredeti célomat.Utálom, ha valaki úgy ítélkezik, hogy az ég világon semmit sem tud.Mégis mit képzel magáról?A pofámba mondja, hogy egy nyáladzó idióta vagyok én és a haverjaim?Ohó.Ha ezt megtudják a Directionerek, a pasi kezdheti szervezni a temetését.
-Jól hallottad.Most pedig hagyjad el szépen a helyiséget.
Kezeim ökölbe szorulnak, nem foglalkozok a férfi utasításával.Belököm az előttem lévő ajtót, egyből futásnak eredek.Hosszú folyosó van előttem, mindkét oldalon ajtók, legelöl pedig szintén egy kitámasztott ajtó, ami a pizzéria parkolójába vezet.Ott kell lennie.Az inkább már gorillára hasonlító férfi csúnya szavakat dobál felém, amiket magamra is vehetnék, de nem teszem.Ahogy kiérek a parkolóba, megpillantom Cassidie-t beszállni a kocsijába.Gondolkodás nélkül tépem fel az anyósülés felőli ajtót, rögvest bevetem magam a kocsiba, s lebukok.Gyengéden megragadom a lány csuklóját, és még egyik kezemmel a szájára tapasztom a tenyerem, a másikkal még lejjebb húzom Őt.Meglepetten pislog rám, szemöldökét felhúzza.Olyan közel van hozzám, hogy oltári nehéz visszafogni magam.Ebben a pólóban még a melleire is simán rálátok.Ó, anyám.
Egy darabig még így nézünk egymásra, majd Cass lép:felsóhajt, és vissza ül a vezetőülésre.
-Mit műveltél, Louis?
-Elment már az a gorilla?
-Markra gondolsz?-halkan felkuncog.-Már nincs itt.
-Uh, akkor jó.-ülök fel én is.
-Amúgy hogy kerülsz ide?
Belenézek a smaragdzöld szempárba, s hirtelen olyan érzés tör rám, mintha hason vágtak volna.Vajon hogy reagálna, ha megtudná mit csináltam alig 1 órával ezelőtt?Biztos kivágna a kocsiból, aztán meg sosem látnám többé.Én miért nem lehetek olyan, mint mondjuk Liam?Ő soha az életben nem kavarna más lánnyal, ha egyszer megszeret valakit.Még úgy sem, hogy a szeretett lány nem szereti viszont.Addig nem lép tovább ameddig a csaj a szemébe nem mondja, hogy hagyja békén mert nem akar tőle semmit.És én mit csinálok?Az első adandó alkalommal gerincre vágom Jade-et, teljesen megfeledkezve Cassidie-ről.
-Louis?Minden oké?
-Igen, persze.Sietsz valahova?
-Nincs semmi dolgom.
-Akkor cseréljünk helyet, szeretném ha eljönnél hozzám.
-Késő van...és fáradt is vagyok.Muszáj ezt most?
Nem adom fel, ugyanis megőrülnék ma este, ha nem velem lenne.
-Légy szíves.-kérlelem tovább.
Kis ideig még kétkedve néz rám, aztán megadja magát.Kiszáll a járműből, s megkerüli azt, még én könnyedén átmászok a vezetőülésre.Megnyugvással tölt el a tény, miszerint nem valaki mással lesz, hanem velem.Biztos megint fullra ittam volna magam azon agyalva, hogy mégis mit csinálhat, kivel van.Így viszont elkerülöm az esetleges alkoholmérgezést.
-Figyelmeztetlek Lou, hogy nem fogok lefeküdni veled.-mondja ezt tök természetesen, miközben becsatolja a biztonsági övet.
Összepréselt ajkakkal hátravetem a fejem, próbálom visszafogni a nevetést.
-Szerinted ha egy srác azt mondja, hogy szeretném ha eljönnél hozzám, rögtön arra utal, hogy szexelni akar?
-A nagy része.
-Én csak veled akarok lenni, Cass.Semmi hátsó szándékom nincs ezzel.-mondom, és beindítom az autót.
Ameddig vezetek, Cassidie csendben a telefonját bújja, ha jól látom a twitter van megnyitva.Ez fura.Ha twitterezik, hogy az istenbe lehet az, hogy nem ismeri a One Direction-t?Nem foglalkozok túl sokáig ezzel, ám mikor a lány száját elhagyják a következő mondatok, vészes köhögésbe kezdek.
-Nem is tudtam, hogy Ross-on kívül volt még valami híresség a pizzériában...Mennyire oda vannak érte, jó ég!De nevet bezzeg nem írnak, véletlen sem tudom kiről van szó.
-Bizonyára megkérte a rajongóit, hogy ne mondják el, hogy Ő volt ott.-nyugalmat erőltetek magamra, próbálok az útra koncentrálni.
Érzem Cassidie égető tekintetét az arcomon, s még az a szerencsém, hogy sötét van, mert a fejem biztos már szörnyen vörös.Az imént majdnem lebuktam!Legközelebb kétszer meggondolom, hogy akarok-e nyilvános helyre  menni, miközben Cassidie is ott van.Hálát adok az égnek, amiért nem említették meg a nevemet a rajongók.Ekkora mázlista is csak én lehetek.
Gyorsan a házamhoz érünk, most végre kiakarom nyitni a lánynak az ajtót, de megelőz.Miért nem hagyja?Miért menekül minden lépésem elől?Ha ezt így folytatja megfogok őrülni a bugyuta játékában.
Sóhajtva utána megyek, arcán mintha meglepettséget látnék.
-Mi ilyen meglepő?-tárom ki előtte az ajtót.
-Ez hatalmas ház.Minek neked ekkora?
Erre nem igazán tudok neki válaszolni.Mondjam azt, hogy olyan sok pénzem van, hogy ez nekem annyi mintha valaki más venne egy zacskó chips-et?Nem.Helyette csak megvonom a vállam, és felkapcsolom a villanyt.Az üvegszilánkoknak szerencsére hűlt helye, és a ház is rendben van.Megfogom Cassidie kezét, egyenesen a hátsó kertbe húzom.Szerintem észre sem veszi, hogy mozgásban van, mert folyamatosan a lakást vizslatja.
-Gitározol?-torpan meg, így esélyem sincs elérni a kertig.
-Aha..
Csillogó szemekkel fordul felém, arca teljesen megváltozik.Egy roppant aranyos mosolyt varázsol magára, s szerintem tökéletesen tisztában van azzal mi játszódik le bennem.Megakarom csókolni, mégsem teszem.
-Játszol rajta valamit?
-Nagyon rég gitároztam, úgy hogy eszedbe se jusson nevetni.-emelem magasba a mutatóujjam, komoly arccal rázom meg azt előtte.
-Nem ígérek semmit.-mosolyog továbbra is.
Míg én a nappali másik felébe sétálok az állványra állított gitárért, ő leveszi a dzsekijét és kényelmesen helyet foglal a kanapén.Egy percig sem gondolkozok azon, mit fogok eljátszani.Ez az egyetlen szám, amit ha álmomból felébresztenek, akkor is eltudom gitározni.Ez pedig a Look after you.
Feltehetőleg Cassidie ismeri a számot, mert az első pár pengetésnél mosolyogni kezd.Mindig, amikor meghallok valamiféle dallamot, egyből rám jön a kényszer, hogy énekelnem kell.Most sincs másképp.Automatikusan nyitom éneklésre a szám, teljesen bele élem magam.Folyamatosan a lány méregzöld szemeibe nézek, és kezd eluralkodni rajtam a megnyugvás.Minden porcikámra kiterjed, olyan érzés mintha folyamatosan gyengülnék.Ha egyszer megszerzem magamnak, sosem fogom elengedni.Már pedig megfogom szerezni, és mindent megfogok tenni az érdekében, hogy boldog legyen mellettem.
-Az X factoros zsűrik hülyék.Hogy lehet, hogy kiejtettek?Gyönyörű hangod van, Louis.-pirul el, fejét leszegi, s a körmeit kezdi piszkálni.
Újra elkap a bűntudat.Engem nem ejtettek ki...Meddig akarom még ezt csinálni vele?Ha most elmondom, fogja a cuccait és elmegy.Nem akarom hogy elmenjen, ezért megint kussban maradok.
Jobb kezemmel az álla alá nyúlok, lassan közeledek felé.Nagyokat pislog, de nem húzódik el.
Az egész testem belebizsereg, mikor puha ajkait megérzem a sajátomon.2 napja folyamatosan lepörög előttem az a jelenet a kávézóban, de azt hiszem, ezúttal ez fog.Szája szétnyílik, gondolkodás nélkül vonom bele nyelvemet is csókunkba.Cassidie felsóhajt, kezeit a nyakam köré fonja.Gyengéden közelebb húzom, de még így sem érzem magamhoz eléggé közel.Belülről még kilométerek választanak el tőle, és ezt nagyon jól tudom.Ő olyan lány aki nehezen adja magát, de nem érdekel, hisz ez még vonzóbbá teszi.
Cassidie pihegve a vállamra hajtja a fejét, csak kissé gyors lélegzetvételét hallom.Sejtelmem sincs arról mire gondolhat, pedig olyan jó lenne tudni.Kezeim továbbra is derekán pihennek, és nem is szándékozom elvenni onnan, ameddig nem teszi szóvá.Kiélvezem minden pillanatát annak, hogy ilyen közel lehetek hozzá, mert nem tudom mikor fog újra megnyílni.Félek attól, hogy másnapra megint visszahúzza maga köré a falait, vagy akár már a következő percben.
-Haza akarok menni.-mondja, tekintetét rám emeli.
Hangjából megbánás csüng, s ezt hirtelen nem tudom hová tenni.Miért ilyen tartózkodó?Nem akarom, egyszerűen nem akarom hogy elmenjen, de nem tarthatom itt erőszakkal.
-Ha ez a csók miatt van, akkor...
-Nem!Nem, szó sincs erről...csak hosszú napom volt, és tényleg elfáradtam.
Egy hatalmas gombóc kezd növekedni a torkomban mikor felveszi a kabátját, és az ajtó felé indul.
-Várj!-rohanok utána, szerencsére még pont elérem.
A kocsija előtt áll, nagy, zöld szemeivel az arcomat figyeli.Hirtelen indulattól vezérelve újra megragadom, ezúttal sokkal erőteljesebben rántom magamhoz, s csókolom meg.Valami fellángol bennem az elkövetkezendő másodpercekben, és azt akarom, hogy ennek a pillanatnak sose legyen vége.Szorításom a lány derekán egy kicsit sem gyengül, sőt, erősödik.Mintha attól félnék, ha elengedem elveszik tőlem.
Levegő hiányában válunk el egymástól, csak szapora sóhajaink töltik be a csendes éjszakát.
-Vezess óvatosan.-suttogom teljesen közel hajolva hozzá, ajkaim továbbra is súrolják az övéit.
-Mindig, óvatosan vezetek.-mosolyog rám, közben beleharap a szájába.
A napok alatt rájöttem, hogyha ezt csinálja vagy ideges, vagy egyszerűen csak az őrületbe akar kergetni.Ezúttal nem tudom eldönteni melyik, de nagy valószínűséggel a kettő egyszerre.
Az ajtócsapódásra feleszmélek, egészen addig észre sem veszem, hogy már nincs a kezeim között.Bazsalyogva nézek a távolodó jármű után, csak akkor megyek vissza a házba, mikor az eltűnik a kanyarban.
Hulla fáradtan, tele érzelmekkel dőlök a kanapéra.Rögvest lecsukódnak a szemeim, de agyam még így is folyamatosan kattog.Nem érdekel, hogy Jade és Harry lefeküdtek.A mai napig azt hittem még mindig érzek iránta valamit, de ez nem igaz.Ha éreznék nem hagyna hidegen ez a tény, és ezért nem is fogok haragudni Harry-re.Felnőtt ember, azt csinál amit akar, és ha azt a valamit a volt csajommal akarja csinálni, legyen.Viszont ott van még az a valami, ami nem hagy nyugodni.Mi van, ha Jade tényleg igazat mondott, és terhes?

4.Rész - "Hogy fogok így a szemébe nézni?"

Sziasztok!Most egy kicsit korán tettem fel a részt, mert ma nem megyek iskolába, és nem tudom az este hogy alakul.A bordám miatt el kell mennem orvoshoz, remélem nincs komolyabb baj.Na, de nem is az a lényeg.Kicsit el vagyok keseredve hogy nem kapok komikat, de köszönöm a 8 (!!!) feliratkozót, aminek nagyon örülök:))! Jó olvasást.

Vanii.xx

*2 nap múlva, az interjún*

Eleinte félénk volt, de ahogy egyre közelebb kerülök hozzá, kezdi megmutatni milyen is valójában.Olyan, akár egy buborék:kívülről tökéletes, az ég világon semmi baja.Ám ha valaki kicsit is megpiszkálja ezt a buborékot kipukkad, s ez a kívülről felállított kép eltűnik.Nos, ezúttal én voltam az aki megpiszkálta ezt a buborékot.Úgy érzem felforgatom az egész életét, csak nem tudom milyen irányba.A csók óta folyamatosan rá gondolok, és arra, mikor érinthetem meg újra.
-Louis?
Zökkent ki gondolataimból az interjús, várakozóan tekint rám.
-Bocsánat, mi volt a kérdés?
-Azt kérdeztem, hogy viseled a szakítást?Nem kell válaszolnod rá, ha nem akarsz.Megértem.
Ezzel az egy kérdéssel újra fellobban bennem Jade-nek a levele.Érzem ahogy megremegek, Zayn azonban megszorítja az alkarom nyugtatásképp.2 napja halogatom az ügyet, hogy elmegyek Jade-hez és tisztázom vele a dolgokat.Egyszerűen nem vagyok képes rá.Még nem.
-Én, uh...
-Szerintem ne erőltessük a témát.-válaszol helyettem Zayn, s ezért nagyon hálás vagyok neki.
Nagy kő esik le a szívemről, Zayn-ről a bal oldalamra nézek.Harry lefelé bámul, a kezeit tördeli.Niall szülinapi bulija óta nem beszéltem vele, még mindig nem mondta el mi a baja.Ezen az interjún mindenki szét van esve, bele sem merek gondolni mit gondolnak majd a rajongóink, ha ez nyilvánosságra kerül.Niall miattam van maga alatt, Harry fogalmam sincs mitől, Liam és Zayn pedig szintén miattam aggódnak.A francba is, a folyamatos önsajnáltatásom alatt észre sem veszem, hogy miattam esik szét a banda.Számhoz emelem a mikrofont, komoly arccal fordulok a riporter felé.

-Tudsz kapcsolni minket élőben?

Erre az összes bandatársam felemeli a fejét, amolyan "te meghibbantál?!"  pillantással néznek rám.

-Sajnálom, de attól tartok ez nem megoldható.Más van adásban még másfél órán át.

-Akkor szakítsák meg!5 perc az egész.

-Louis, mégis mit művelsz?-préseli a szavakat Liam.

Még mielőtt bármit mondhatnék a riporternő fennhangon kezd beszélni hozzám.

-Oké, van 3 perced.Élőben vagytok.3...2...1.

A szívem nagyot dobban, felállok.Még sosem csináltam ilyet, s azt hittem nem is fogok.Ez nem én vagyok, ezúttal viszont mégis meg kell tennem, mert nem akarom elveszíteni se a rajongókat, sem pedig a srácokat.

Mindannyiuk homlokráncolva néz rám, várják, hogy elkezdjem.

-Ne várjatok tőlem magyarázatot, nem lenne értelme.-sóhajtok, először Liamhez fordulok.-Sajnálom, hogy nem hallgattam rád, igazad volt.Te csak segíteni akartál.Bármiket is mondtam az éjjel, nem gondoltam komolyan.Niall.Nagyon fáj még?-keserűen elmosolyodok, félve nézek a szőke fiú szemeibe.-Nem akartalak bántani, nem voltam magamnál.Tudod, hogy sosem tettem volna ilyet saját akaratomból.Harry.Nem kellett volna úgy viselkednem, el kellett volna fogadnom a tényt, hogy nem érzed jól magad.Ha készen állsz rá remélem megosztod velem.És Zayn, köszönöm hogy te nem utáltál meg engem.Csak ennyit szerettem volna.Előben, hiszen a rajongóinknak is tudniuk kellett ezt.Sokat jelentünk nekik, s én ezzel letisztáztam hogy minden eddigi rosszkedv miattam volt.Sajnálom.-fejezem be, s gyors léptekkel elhagyom a stúdiót.
Épp hogy kilépek az épületből, hatalmasat dörren az ég, rá pár másodpercre pedig szakadni kezd az eső.Mintha az egész időjárás a hangulatomhoz lenne igazítva.
Lépteimet felgyorsítom, minél előbb elakarok érni az autómhoz.Ott elgondolkozom.Jó ötlet volt ez az egész?Helyesen cselekedtem?Nem tudom, de legalább ez a teher már nincs a nyakamon.Helyre akarom végre hozni az életemet, azt akarom hogy olyan legyen  mint régen.Amikor mindig én voltam az aki megnevettette a többieket, s amikor az ég világon semmi bajom nem volt.Nem érdekelt milyen a hajam, vagy épp mit húzok fel.Hiányoznak a régi idők, hiányzik minden.
Szakadozva fújom ki a levegőt, s beindítom a járművet.Az ablaktörlő automatikusan bekapcsol, ide-oda mozog a szélvédőn.El kell mennem Jade-hez, ha már ilyen jófiús napom van, gondolom.Úgy is teszek.
Az ajtaja előtt állok, nem merek bekopogni.Félek mi lesz, ha meglátom.Most teljesen józan vagyok, amikor meg elküldtem nem voltam az.Mi van, ha még mindig érzek iránta valamit?Gyorsan elhessegetem az e féle gondolatokat, gyorsan kopogtatok, mielőtt meggondolom magam.Csoszogó lépteket hallok, amik egyre hangosabbak lesznek.Szívem vadul dübörög , hasam görcsbe rándul a kilincs mozgására.És meglátom.Szőke haja hullámosan omlik a vállára, kék szemű arca meglepetten vizslat.Citromsárga toppja kiemeli kerek melleit, szűk farmernadrágja tökéletesen feszül a lábain.Hatalmasat nyelek, nem gondolok arra mennyire jól néz ki még mindig, s én mennyire szerelmes voltam belé.
-Louis!Azt…azt hittem nem fogsz jelentkezni.-sóhajt, az ajtót nagyobbra tárja.
Szótlanul a nappaliba megyek, a lehető legkevesebbszer nézek rá.Jade pontosan mellém ül, erre viszont nem vagyok felkészülve.Jobb kezét a combomra teszi, nagy, kék szemeivel mered rám.Ugyan, Louis!Mégis mit csinálsz?Átvágott, most meg hagyod, hogy rád másszon?!Gondolj Cassidie-re!
Arrébb rakom a lábamat, kicsit messzebb is húzódom tőle.
-Mire megy ki a játék, Jade?
-Hogy értsem ezt?
-Jaj, nagyon jól tudod mire gondolok!-emelem fel a hangom, szemöldökömet összehúzva nézek rá.-Képes voltál leírni, hogy még mindig szeretsz engem?Ki hiszi ezt el neked?És levélben közlöd velem, hogy terhes vagy?!Azt hiszed, ettől az oltári nagy hazugságtól majd rohanok vissza hozzád?Hát nem.
-De én nem…nem hazudtam neked.-fejét lehajtja, kezeit tördeli.-Már fel is szedtél valaki mást, jól mondom?!Igen, a nagy Louis Tomlinson bármit megtehet!Fogadjunk már a szakításunk után egy nappal más lányt juttattál a csúcsra!
-Hogy mit mondtál?-pipulok be, azonnal felugrok a kanapéról.-Ilyennek ismersz?!Mindenki magából indul ki angyalom!És nem hazudtál?Nem-e?Bizonyítsd be, akkor majd beszélhetünk.Szeretnélek minél előbb kitörölni az életemből!-ekkor már kiabálok.
Jade láthatóan megijed, mégis feláll, egészen közel jön hozzám.Egy lépést hátrálok, egyszerűen nem bírom ha ennyire közel van.De az istenért, fiú vagyok!Melyik fiú nem indulna be egy ilyen csajtól, még akkor is, ha ennyire átvágta?A lány váratlanul a hajamba túr, egyből a számra tapad.Olyan gyorsan történik mindez, s annyira hiányzik a csókja, hogy nem állítom le, pedig tudom hogy az lenne a helyes.Egy oltári nagy barom vagyok.Egy seggfej, aki a farkával gondolkozik.Derekánál fogva közelebb rántom Jade-et, nyelvemmel betörök a szájába.Erre halkan felnyög, meghúz pár barna tincset.A nadrágom egyre szűkösebb, s ezen még fokoz az is, ahogy Jade teljesen nekem simul.Sokszor, sűrűn sóhajtozok, ledöntöm a kanapéra.A lány egy pillanatra elválik a számtól, hogy lehúzhassa a pólómat.Az eszem többször megálljt kiált , Cassidie arca meg ott lebeg előttem, mégsem állok le.Nem megy.Egy mozdulattal megszabadítom Jade-et a pólótól, ezzel felfedve melltartóba bújtatott idomait.Halványan elmosolyodik, ő maga veszi le a zavaró anyagot.
-Basszus.-nyögöm, amilyen gyorsan csak tudom meg akarom szabadítani magamat a nadrágomtól, de akkor csöngetnek.
Szemeim kipattannak, egy mozdulattal lefordulok Jade-ről.Lelkiismeret furdalásom azonnal a felszínre tör, idegesen a hajamba túrok.
-Mi a baj?-kérdi a lány, csalódottan kel fel a kanapéról.
-Csak nyisd ki a rohadt ajtót.-motyogom, gyorsan magamra kapom a fölsőmet, a nadrágom pedig visszagombolom.
Nem tudom, mi ütött belém.Az is közre játszik, hogy több mint 2 hete nem voltam úgy lánnyal, de vajon tényleg lefeküdtem volna Jade-del, ha nem csöngetnek?Nem vagyok normális.Hogy fogok így Cassidie szemeibe nézni?Azért jöttem ide, hogy megmondjam neki a magamét, nem azért, hogy kielégítsem a szexuális vágyaimat!Jó ég, el  kell tűnnöm innen!
Jade idegesen magára aggatja a cuccait, majd egyenesen az ajtóhoz megy.Láthatóan nem így tervezte a következményeket, én viszont hálás vagyok annak aki jött, bárki is legyen az.Még mindig magamat emésztve ülök a kanapén, legszívesebben lekevernék magamnak egy jó nagy pofont.Megérdemelném, az biztos.
-Muszáj elmondanom Louis-nak, Jade!Látja hogy van valami, és egyszerűen nem tudom tovább titkolni előle!-ront be a nappaliba Harry, de amint meglát, szemei kidüllednek, feje másodpercek alatt vörösödik el.-A kurva életbe.
-Mit kell nekem elmondani?-húzom fel a fél szemöldököm.
Egyáltalán mi az istent keres ő Jade-nél, mi ez az egész?Lesokkolva nézek hol Harry-re, hol Jade-re.Magyarázatot várok.
-Én...uhm...-vakarja meg a tarkóját fürtös bandatársam, minden szóval egyre jobban pirul, már majdnem olyan mint egy túlérett paradicsom.
-Istenem, nyögd már ki!Mi ebben olyan nehéz?Louis-nak semmi köze nincs hozzá!Lefeküdtünk, kész.Ennyi.
Sokszor pislogok egymás után, próbálom emészteni a hallottakat.Harry és Jade?Lefeküdtek?Nem tudom megfogalmazni mi zajlódik le bennem, mert nem érzek semmit.Várom, hogy lesújtson rám valamiféle gyűlölet roham, de nem.Csak bámulok Harry-re, aki nem néz vissza rám.Némán felkelek ülőhelyemről, s egyszerűen kisétálok a házból.Miután beülök a kocsimba, egyenesen a pizzériához vezetek, amiről Cassidie beszélt nekem.Említette, hogy minden hétköznap este fellép ott.Énekel, táncol, és ezzel szedi össze a pénzét, amiből fizeti az albérletet.Nem érdekel, hogy bárki megláthat ott, muszáj látnom Őt.Akárhányszor ránézek elönt a nyugalom, és amikor vele vagyok végre önmagam lehetek.Imádom a mosolyát, a csókját, minden egyes porcikája vonzz.Sosem tapasztaltam még az előtt ilyet.Felborított mindent a másságával.Elérte azt, hogy zavarban érezzem magam mellette.Bárcsak tudnám Ő mit gondol rólam.
Leparkolok a 'Domino's Pizza' nevezetű hely előtt, s belesek az üveges ablakon.Basszus, basszus.Nem hiszem el.A helyiség tele van emberekkel, sőt, még az elülső teraszon is nyüzsögnek.Ha ezt túl élem, akkor senki nem állhat többet az utamba, gondolom.Minden mindegy alapon kiszállok a kocsiból, fejemre húzom a kapucnimat.Szorosan lehajtott fejjel sétálok be, fülemet azonnal megcsapja a lány hangja.Egy szabad, eldugott sarokban leülök, ott nyugodtan nézek fel.Remélhetőleg senkinek nem támad kedve hátrafelé tekintgetni.Cassidie fejére rá van erősítve a mikrofon, Ő áll legelöl.Mögötte még 2 másik lány táncol vele együtt, én mégis csak őt látom.Hosszú haja lófarokba van fogva, vörös csőtoppja ugyan olyan tökéletesen passzol az alakjára, mint minden más ruhadarab.
Félmosollyal az arcomon lesek át a tömegen.Énekelni még nem hallottam, egyedül csak táncolni láttam.Most komolyan, ez a lány tehetségtelen bármiben is?Nehezen tudom elhinni.Olyan könnyedén énekli ki a magas hangokat, mintha csak csettintene.Szerintem Zayn-t is simán leénekelné.
Fogalmam sincs mennyi ideje nézhetem, de az igazat megvallva nem is érdekel.Attól a perctől kezdve.Egy szőke fiú sétál fel a 3 lány mellé, kezében mikrofon.Valahonnan nagyon ismerős, de egyszerűen nem tudok rájönni honnan.A tömegben az összes lány felsikít mikor elkezd énekelni, s ez azt tükrözi, hogy valamiféle kisebb sztárocska lehet.Szemöldököm felhúzom, feljebb tornázom magam a székben.Ki ez?Ki ez, és miért megy olyan közel Cassidie-hez?Oké, jobb lesz ha lenyugszom.Szerencsére gyors számban duetteznek, ami valamelyest megnyugtat, de nem teljesen.Miért nem én állok ott?Miért...Jó, ez már tényleg beteges.Sosem voltam féltékeny, de ez a lány kihozza belőlem ezt is.Milyen oldalam van amiről még nem tudok?A duett alatt végig feszengek, s annyiszor rezdülök össze ahányszor a kelleténél közelebb mennek egymáshoz.Megkönnyebbülve dőlök hátra a szám végén, lassan fújom ki a levegőt.
-Köszönöm Ross-nak, hogy eltudott jönni.-mosolyog a fiúra Cass.-És persze köszönöm a tulajdonosnak, és nektek is az újabb fantasztikus estét!Holnap találkozunk!
Az emberek hangos tapsviharba kezdenek, ám mindez számomra eltompul az ölelkező párost figyelve.Na, még mit nem!Nekem ne ölelgesse Cassidie-t egy Disney sztárocska.De nem ám.
Valóban le kellene állnom, mert ez így nagyon nem lesz jó.Képzeletben megpofozom magam, majd a lány után iramodok.Nem szeretném szem elől veszíteni, beszélni akarok vele.Édes mindegy miről, csak a közelemben akarom tudni.
-Úristen!Louis?-kap a kezem után valaki, ezzel sikeresen megállítva engem.
Dühös pillantással fordulok meg a tengelyem körül.
-Figyelj, nekem most tényleg sietnem kell.
-Kérlek, csak egy képet, légy szíves!-kérlel, már húzza elő a zsebéből a telefonját.
Ó, istenem.Én meg az a hülye jóindulatom.Alig láthatóan megforgatom a szemeimet, odaállok a csajszi mellé.Idiótán vigyorgok a kamerába, ahogyan mindig is szoktam, majd rögtön tovább állok.Viszont Cassidie-t már sehol sem látom.

3.Rész - Még több hazugság

Sziasztok!Most egy nappal előbb hoztam a részt, remélem nem baj:)Hope u like it♥

Vanii.xx


Mellkasa egyenletesen emelkedik, s süllyed.Az éjszaka alatt megosztotta velem az életét.Egész végig csak beszélt, beszélt, és beszélt, a szomorú részeknél elérzékenyült.Én meg nem mondtam neki el azt, ami az egész életemet kiteszi.Nem tud a One Direction-ről, azt hiszi csak egy átlagos srác vagyok Doncaster-ből, aki azért jött Londonba hogy híres énekes lehessen, és nem sikerült neki, mert nem jutott tovább az X-factorban.A francokat nem.Még elmondhattam volna neki az igazat, de nem tettem, mert megint csak magamra gondoltam.Mindig magamra gondolok, a francba is.
Felpattanok a kanapéról, egy toll és egy papír után kutakodok.Mikor megtalálom a keresett dolgokat, lefirkantom Cassidie-nek a telefonszámom, mellé pedig azt, hogy majd hívom, aztán elmegyek.Reggel fél 8 van, hulla fáradtan ülök be az autóba, s nem sok kell ahhoz, hogy elaludjak.Egész éjjel vele beszélgettem, egy szemhunyásnyit sem aludtam.Fejem a kormányra hajtom, szakadozva veszem a levegőt.Az utcazaj nem akar megszűnni, és ehhez még társul az iskolába igyekező tinédzserek hangos röhögése.
A telefonom rezgésére felkapom a fejem, viszont szemeim továbbra is leakarnak csukódni.
-Igen?-szólok bele kómásan a készülékbe.

-Nyisd már ki az ajtót, nem haragudhatsz rám örökké.

-Otthon sem vagyok, Niall.

-Nem?Hát akkor gyere haza, meg kell beszélnünk ezt.

Bár semmi kedvem nincs a tegnap éjjel történtekről beszélni, belemegyek.Hangos sóhaj szakad fel a mellkasomból miközben elindulok haza felé.Végig erősen markolom a kormányt, többen rám dudálnak a figyelmetlenségem miatt.Szerencsére közel lakok, így a balesetet sikeresen elkerülöm.Niall a verandámon ül, tekintete a földhöz tapad.Csak akkor áll fel, mikor kiszállok a kocsiból.

-Miért jöttél ide ilyen korán?

-Inkább későn.-vakarja meg a tarkóját-Még nem aludtam, a bulinak nem rég lett vége.

-Hát akkor meg?-zárom ki az ajtót-Elvoltatok nélkülem is.

Kulcsomat a szekrényre dobom, bandatársam szorosan a nyomomban van.Legszívesebben hazaküldeném, de inkább nyugalmat erőltetek magamra.

-Ez milyen levél?-kérdi Niall.

Homlokomat ráncolva fordulok felé, követem a tekintetét.A fogas alatti polcon sárgás boríték fekszik, felette a kulcs pihen amit az imént rádobtam.Elgondolkozom.Mi ez, és hogy került ide?Közelebb megyek, félkézzel letépem a boríték tetejét.Egy kis alakú papír kandikál ki a jobb feléből, s én egyre kíváncsibb leszek.Sietve széthajtom a levelet, teljesen megfeledkezek az előttem ácsorgó Niall-ről.

"Louis!Ha ezt a levelet olvasod, az azt jelenti hogy elzavartál, és nem tudtam elmondani ezt neked szemtől szemben.Borzalmasan sajnálom amit tettem, nem tudom mi ütött belém, pedig én tényleg szerettelek, és még most is szeretlek!Most gondolom felfordul tőlem a gyomrod, de ez az igazság.Bevallom, eleinte tényleg azért akartam összejönni veled, mert a pénzed kellett, de ez megváltozott.Hiányzik a gyengédség amit tőled kaptam, hiányzik a csókod, az érintésed.Minden ami te vagy...Vissza akarlak kapni, Lou, adj nekem még egy esélyt.Nem fogsz csalódni, ígérem.Most végképp nem, hogy...hogy a te gyerekedet hordom a szívem alatt. Jade"
Újra és újra elolvasom a sorokat, a torkom kiszárad, nem kapok levegőt.Egyből darabokra tépem a lapot, azután pedig rögtön a falon lógó tükörbe verek.Ez a fajta fájdalom meg se kottyan, csak ütlegelem tovább az üveget, ameddig el nem tűnik onnan az összes szilánk.Niall ordítva próbál hátrarántani onnan, de nem hagyom.Könyökkel hátravágok az arcába, mire  elveszti az egyensúlyát az erős ütés hatására.Mérhetetlen düh tombol bennem, amit nem tudok csak úgy magamba fojtani, ki kell adnom.
-Louis, az istenért, állj le!
Alig hallom szőke barátom kétségbeesett kiáltását, minden erőmmel azon vagyok hogy ne verjem szét az egész berendezést.Kezdett végre helyre billenni az életem, megismertem egy lányt akit tudnék szeretni, erre itt van Jade, aki közli velem hogy terhes.Mégis mit kellene tennem?!
Szakadozva fújom ki a levegőt, izmaim megfeszülnek miközben a szék támláját szorítom.Oldalról látom Niall-t, orrából lassan csorog lefelé a vér.Hirtelen bűntudatom lesz.Milyen ember lettem?Hogy tudott így tönkre tenni egy lány?Arra a szintre süllyedtem, hogy kárt tettem a legjobb barátomban.
-Ne...ne haragudj rám.-fordulok felé.-Fogalmam sincs mi ütött belém, sajnálom.
Egy darabig megbántottan néz rám, szemeiben csillognak az el nem engedett könnyek.
-Én is sajnálom, Louis.-mondja, s egyből elhagyja a házat, hangos ajtócsapódás követi a távozását.
Újabb pohár repül a földre, aztán még egy.Az egész padló üvegtörmelékkel van befedve.Sosem sírtam mióta megalakult a One Direction, sőt, előtte is csak 7 éves koromban amikor elvették a labdámat.Most viszont úgy érzem kell, de nem tudok.Egyszerűen nem megy.
A telefonom szüntelenül kezd rezegni a farzsebemben, automatikusan nyúlok a készülékért, pedig nincs kedvem senkivel sem beszélni.
-Mi van?-szólok bele nyersen, minél előbb leakarom rendezni.
-Ó, bocs.Nem tudtam, hogy zavarok.
Egyből felismerem a hangot, s annak hatására a lábaim megremegnek alattam.
-Nem zavarsz.Csak ideges vagyok, ennyi.
-Miért rohantál úgy el?
Cassidie-nek már a hangja megnyugtat a borzalmas eseményekhez képest, úgy érzem többet kell hallanom tőle.
-Szeretnéd, hogy vissza menjek?
Szinte látom magam előtt ahogy elpirul, és leszegi a fejét.Pár másodpercnyi csend van a vonal másik végén.
-Kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni.
Francba.Nem erre számítottam.Vacilálok, nem jut eszembe semmi furfangos.
-Nem rohantam el.Írtam, hogy hívlak.Szóval?Szeretnéd hogy vissza menjek?Elviszlek reggelizni valahova.Nem fogadok el nemleges választ.
-Csak adj nekem fél órát.-mondja, majd leteszi.
Mosolyogva dőlök le a kanapéra, azonban abban a pillanatban visszatérnek a problémáim.Lehervad onnan röpke boldogságom mivoltja, helyét az undor grimasza veszi át.Újra körbe nézek a szilánkos szobában, s minden egyes törmeléken Jade-et látom, ahogy gúnyos vigyor terül szét az arcán.Ki hiszi el azt, hogy már nem a pénzem kell neki?Hirtelen belém szeret most, hogy már nincs a segge alá téve minden?Levélben közli velem, hogy tulajdonképpen lesz egy gyerekem?Egy gyerek, amit rohadtul nem akarok, legfőképpen tőle nem.Ha kell fizetek neki hogy menjen el abortuszra.Olyan lánytól szeretnék babát, akit szeretek, és ő is szeret engem.Muszáj kitörölnöm az életemből Jade-et, most egyedül Cassidie-re tudok gondolni, és nem akarom elrontani vele.Jobb lenne neki elmondani ki is vagyok valójában, mielőtt valaki mástól tudja meg.De, ha jobban belegondolok, ha eddig sem hallott a One Direction-ről, miért pont most hallana?
Felkelek ülőhelyemről, már megyek is a kocsihoz.Az üvegszilánkokat a takarítónő úgy is elintézi, kérdezősködni pedig semmi joga.
Miközben Cassidie háza felé vezetek, eszembe jut Niall.2 nap múlva egy interjúra kell mennünk, és a többieknek biztos fel fog tűnni a köztünk lévő feszültség.Nem elég, hogy kihagytam a buliját, ma reggel képen is vágtam, holott csak segíteni akart.Szép barát vagyok.Ugyan megpróbálhatnám felhívni, de semmi értelme nem lenne.Ha megsértődik olyan mint egy óvodás, órákig nem beszél azzal aki megbántotta.Biztos vagyok benne, hogy nem venné fel nekem a telefont.
Az emeletes ház elé kanyarodok, Cass már az épület előtt nézelődik.Rövidet dudálok, hogy felvonjam magamra a figyelmet, s ez sikerül is.Az autóhoz siet, habozás nélkül ül be mellém az utasülésre.Sötétbarna haja kicsit zilált, arcát halvány smink fedi.Egy fekete bőrdzseki van fehér, fekete csíkos pólója felett.Mindezekhez szakadozott farmernadrágja társul, ami nagyon jól áll rajta.Magamba folytok egy vigyort, inkább az útra szegezem a tekintetem.
-Hova megyünk?
Végigfuttatom magamban a közelben lévő kávézók neveit, valami olyasmit keresek ami nem annyira forgalmas.
-A Kaffeinre gondoltam.
-Azt két utcával elhagytad.Szétszórt vagy.-jegyzi meg komor arccal, s hátradől az ülésen.
Észreveszem a viselkedésén hogy valami nem oké, de nem teszem szóvá.Mégis mi történhetett fél óra alatt, amitől ennyire megváltozott a kedve?Utálom, hogy ennyit idegeskedek a közelében.Félek, hogy valami olyat mondok amivel megsértem, elmegy, és sosem látom többé.Eddig soha, de soha nem voltam zavarban egy lány közelében, Cassidie viszont más mint a többiek.Rajta nem tudok kiigazodni, és ez nagyon zavar.Egy rejtély számomra, amit muszáj megfejteni.
Miután sikeresen megfordulok, megállok a kávézó előtt.A mellettem ülő lány egyből kiszáll, én viszont körülnézek.Se fotósokat nem látok, sem tini lányokat.Remélhetőleg mindegyikük iskolában van, és nem rohannak le.
-Na, jössz?-kopogtat be a szélvédőn Cass, fejét kicsit oldalra billenti.
Bólintok, egy nagy sóhaj kíséretében szállok ki a kocsiból.
-Mehetünk.
Mikor belépünk az épületbe, hatalmas kő esik le a szívemről.Alig van bent pár ember, és ők is csak üzletemberek, meg egy anyuka a 2 kisebb lányával.Cassidie-vel az egyik sarokba ülünk, pont a radiátor elé.
Fiatal lány siet felénk, valószínű tanuló pincérnő.Szemeit folyamatosan a noteszén tartja, csak akkor emeli fel a fejét mikor elénk ér.
-Mit hozhatok?
Várakozva tekintek Cassidire, de ő még az itallapot tanulmányozza, így kérek én először.
-Egy erős kávét, és ebből a csokis fánkból egyet...-nézek rá a tanulólányra.
Ő váratlanul kiejti kezéből a noteszt, egy darabig mereven bambul rám, száját ki-be nyitogatja.Másodpercek alatt kapcsolok, egész testem felforrósodik.Oldalra tekintek, láthatóan Cass nem vett észre az egészből semmit.Még jó, hogy nem a sikítozós fajtába tartozik ez a csaj.Mutatóujjam a szám elé emelem, könyörögve nézek a felszolgálóra.Összeszedi magát, lehajol a füzetéért, s folytatja a munkáját mintha mi sem történt volna.Nem tudom eldönteni, hogy ennyire jó színész-e, vagy szimplán csak nem is annyira nagy fan.
-Nekem is ugyan ezt.-teszi félre az itallapot Cassidie.-Meg egy üveg vizet.
-Rendben, máris hozom.
A lány még egy utolsó pillantást vet felém, aztán eltűnik a bárpult mögött.Nem foglalkozok vele, komoly arccal Cassidie felé fordulok.Kezeit a mellei alatt keresztezi, kifejezéstelenül vizslatja a helyiséget.
-Mi a baj?
-Semmi.
-Ugyan már, látom, hogy van valami.
Szemöldökét felhúzza, megragadja a pulcsim nyakát.Meglepődöm, kíváncsivá tesz a viselkedése.Egy mozdulattal közelebb húzza magát hozzám, puha ajkait a számra tapasztja.Felsóhajtok, ujjaimat a derekába mélyesztem, még jobban magamhoz vonom.Csókjának eperédes íze van, úgy érzem még több kell belőle.Nyelvemmel bejutásért könyörgök, viszont erre erősebben préseli össze ajkait.Halkabb nyögéssel válok el tőle, vágytól csillogó szemekkel nézek rá.
-Miféle játékot űzöl velem?-dörzsölöm meg a homlokom.
-Amilyet te is velem.Azt hitted, nem vettem észre?Ki volt ez a lány?
-Uh..biztos csak egy a sok közül, aki elájul a jóképűségemtől.
-Louis!Komolyan kérdeztem, ne csinálj belőle viccet.
-Miért érdekel egyáltalán?Féltékeny vagy?
-Pff...-fújtat, puffogva hátradől a széken.-Féltékeny...az hát.