4.Rész - "Hogy fogok így a szemébe nézni?"

Sziasztok!Most egy kicsit korán tettem fel a részt, mert ma nem megyek iskolába, és nem tudom az este hogy alakul.A bordám miatt el kell mennem orvoshoz, remélem nincs komolyabb baj.Na, de nem is az a lényeg.Kicsit el vagyok keseredve hogy nem kapok komikat, de köszönöm a 8 (!!!) feliratkozót, aminek nagyon örülök:))! Jó olvasást.

Vanii.xx

*2 nap múlva, az interjún*

Eleinte félénk volt, de ahogy egyre közelebb kerülök hozzá, kezdi megmutatni milyen is valójában.Olyan, akár egy buborék:kívülről tökéletes, az ég világon semmi baja.Ám ha valaki kicsit is megpiszkálja ezt a buborékot kipukkad, s ez a kívülről felállított kép eltűnik.Nos, ezúttal én voltam az aki megpiszkálta ezt a buborékot.Úgy érzem felforgatom az egész életét, csak nem tudom milyen irányba.A csók óta folyamatosan rá gondolok, és arra, mikor érinthetem meg újra.
-Louis?
Zökkent ki gondolataimból az interjús, várakozóan tekint rám.
-Bocsánat, mi volt a kérdés?
-Azt kérdeztem, hogy viseled a szakítást?Nem kell válaszolnod rá, ha nem akarsz.Megértem.
Ezzel az egy kérdéssel újra fellobban bennem Jade-nek a levele.Érzem ahogy megremegek, Zayn azonban megszorítja az alkarom nyugtatásképp.2 napja halogatom az ügyet, hogy elmegyek Jade-hez és tisztázom vele a dolgokat.Egyszerűen nem vagyok képes rá.Még nem.
-Én, uh...
-Szerintem ne erőltessük a témát.-válaszol helyettem Zayn, s ezért nagyon hálás vagyok neki.
Nagy kő esik le a szívemről, Zayn-ről a bal oldalamra nézek.Harry lefelé bámul, a kezeit tördeli.Niall szülinapi bulija óta nem beszéltem vele, még mindig nem mondta el mi a baja.Ezen az interjún mindenki szét van esve, bele sem merek gondolni mit gondolnak majd a rajongóink, ha ez nyilvánosságra kerül.Niall miattam van maga alatt, Harry fogalmam sincs mitől, Liam és Zayn pedig szintén miattam aggódnak.A francba is, a folyamatos önsajnáltatásom alatt észre sem veszem, hogy miattam esik szét a banda.Számhoz emelem a mikrofont, komoly arccal fordulok a riporter felé.

-Tudsz kapcsolni minket élőben?

Erre az összes bandatársam felemeli a fejét, amolyan "te meghibbantál?!"  pillantással néznek rám.

-Sajnálom, de attól tartok ez nem megoldható.Más van adásban még másfél órán át.

-Akkor szakítsák meg!5 perc az egész.

-Louis, mégis mit művelsz?-préseli a szavakat Liam.

Még mielőtt bármit mondhatnék a riporternő fennhangon kezd beszélni hozzám.

-Oké, van 3 perced.Élőben vagytok.3...2...1.

A szívem nagyot dobban, felállok.Még sosem csináltam ilyet, s azt hittem nem is fogok.Ez nem én vagyok, ezúttal viszont mégis meg kell tennem, mert nem akarom elveszíteni se a rajongókat, sem pedig a srácokat.

Mindannyiuk homlokráncolva néz rám, várják, hogy elkezdjem.

-Ne várjatok tőlem magyarázatot, nem lenne értelme.-sóhajtok, először Liamhez fordulok.-Sajnálom, hogy nem hallgattam rád, igazad volt.Te csak segíteni akartál.Bármiket is mondtam az éjjel, nem gondoltam komolyan.Niall.Nagyon fáj még?-keserűen elmosolyodok, félve nézek a szőke fiú szemeibe.-Nem akartalak bántani, nem voltam magamnál.Tudod, hogy sosem tettem volna ilyet saját akaratomból.Harry.Nem kellett volna úgy viselkednem, el kellett volna fogadnom a tényt, hogy nem érzed jól magad.Ha készen állsz rá remélem megosztod velem.És Zayn, köszönöm hogy te nem utáltál meg engem.Csak ennyit szerettem volna.Előben, hiszen a rajongóinknak is tudniuk kellett ezt.Sokat jelentünk nekik, s én ezzel letisztáztam hogy minden eddigi rosszkedv miattam volt.Sajnálom.-fejezem be, s gyors léptekkel elhagyom a stúdiót.
Épp hogy kilépek az épületből, hatalmasat dörren az ég, rá pár másodpercre pedig szakadni kezd az eső.Mintha az egész időjárás a hangulatomhoz lenne igazítva.
Lépteimet felgyorsítom, minél előbb elakarok érni az autómhoz.Ott elgondolkozom.Jó ötlet volt ez az egész?Helyesen cselekedtem?Nem tudom, de legalább ez a teher már nincs a nyakamon.Helyre akarom végre hozni az életemet, azt akarom hogy olyan legyen  mint régen.Amikor mindig én voltam az aki megnevettette a többieket, s amikor az ég világon semmi bajom nem volt.Nem érdekelt milyen a hajam, vagy épp mit húzok fel.Hiányoznak a régi idők, hiányzik minden.
Szakadozva fújom ki a levegőt, s beindítom a járművet.Az ablaktörlő automatikusan bekapcsol, ide-oda mozog a szélvédőn.El kell mennem Jade-hez, ha már ilyen jófiús napom van, gondolom.Úgy is teszek.
Az ajtaja előtt állok, nem merek bekopogni.Félek mi lesz, ha meglátom.Most teljesen józan vagyok, amikor meg elküldtem nem voltam az.Mi van, ha még mindig érzek iránta valamit?Gyorsan elhessegetem az e féle gondolatokat, gyorsan kopogtatok, mielőtt meggondolom magam.Csoszogó lépteket hallok, amik egyre hangosabbak lesznek.Szívem vadul dübörög , hasam görcsbe rándul a kilincs mozgására.És meglátom.Szőke haja hullámosan omlik a vállára, kék szemű arca meglepetten vizslat.Citromsárga toppja kiemeli kerek melleit, szűk farmernadrágja tökéletesen feszül a lábain.Hatalmasat nyelek, nem gondolok arra mennyire jól néz ki még mindig, s én mennyire szerelmes voltam belé.
-Louis!Azt…azt hittem nem fogsz jelentkezni.-sóhajt, az ajtót nagyobbra tárja.
Szótlanul a nappaliba megyek, a lehető legkevesebbszer nézek rá.Jade pontosan mellém ül, erre viszont nem vagyok felkészülve.Jobb kezét a combomra teszi, nagy, kék szemeivel mered rám.Ugyan, Louis!Mégis mit csinálsz?Átvágott, most meg hagyod, hogy rád másszon?!Gondolj Cassidie-re!
Arrébb rakom a lábamat, kicsit messzebb is húzódom tőle.
-Mire megy ki a játék, Jade?
-Hogy értsem ezt?
-Jaj, nagyon jól tudod mire gondolok!-emelem fel a hangom, szemöldökömet összehúzva nézek rá.-Képes voltál leírni, hogy még mindig szeretsz engem?Ki hiszi ezt el neked?És levélben közlöd velem, hogy terhes vagy?!Azt hiszed, ettől az oltári nagy hazugságtól majd rohanok vissza hozzád?Hát nem.
-De én nem…nem hazudtam neked.-fejét lehajtja, kezeit tördeli.-Már fel is szedtél valaki mást, jól mondom?!Igen, a nagy Louis Tomlinson bármit megtehet!Fogadjunk már a szakításunk után egy nappal más lányt juttattál a csúcsra!
-Hogy mit mondtál?-pipulok be, azonnal felugrok a kanapéról.-Ilyennek ismersz?!Mindenki magából indul ki angyalom!És nem hazudtál?Nem-e?Bizonyítsd be, akkor majd beszélhetünk.Szeretnélek minél előbb kitörölni az életemből!-ekkor már kiabálok.
Jade láthatóan megijed, mégis feláll, egészen közel jön hozzám.Egy lépést hátrálok, egyszerűen nem bírom ha ennyire közel van.De az istenért, fiú vagyok!Melyik fiú nem indulna be egy ilyen csajtól, még akkor is, ha ennyire átvágta?A lány váratlanul a hajamba túr, egyből a számra tapad.Olyan gyorsan történik mindez, s annyira hiányzik a csókja, hogy nem állítom le, pedig tudom hogy az lenne a helyes.Egy oltári nagy barom vagyok.Egy seggfej, aki a farkával gondolkozik.Derekánál fogva közelebb rántom Jade-et, nyelvemmel betörök a szájába.Erre halkan felnyög, meghúz pár barna tincset.A nadrágom egyre szűkösebb, s ezen még fokoz az is, ahogy Jade teljesen nekem simul.Sokszor, sűrűn sóhajtozok, ledöntöm a kanapéra.A lány egy pillanatra elválik a számtól, hogy lehúzhassa a pólómat.Az eszem többször megálljt kiált , Cassidie arca meg ott lebeg előttem, mégsem állok le.Nem megy.Egy mozdulattal megszabadítom Jade-et a pólótól, ezzel felfedve melltartóba bújtatott idomait.Halványan elmosolyodik, ő maga veszi le a zavaró anyagot.
-Basszus.-nyögöm, amilyen gyorsan csak tudom meg akarom szabadítani magamat a nadrágomtól, de akkor csöngetnek.
Szemeim kipattannak, egy mozdulattal lefordulok Jade-ről.Lelkiismeret furdalásom azonnal a felszínre tör, idegesen a hajamba túrok.
-Mi a baj?-kérdi a lány, csalódottan kel fel a kanapéról.
-Csak nyisd ki a rohadt ajtót.-motyogom, gyorsan magamra kapom a fölsőmet, a nadrágom pedig visszagombolom.
Nem tudom, mi ütött belém.Az is közre játszik, hogy több mint 2 hete nem voltam úgy lánnyal, de vajon tényleg lefeküdtem volna Jade-del, ha nem csöngetnek?Nem vagyok normális.Hogy fogok így Cassidie szemeibe nézni?Azért jöttem ide, hogy megmondjam neki a magamét, nem azért, hogy kielégítsem a szexuális vágyaimat!Jó ég, el  kell tűnnöm innen!
Jade idegesen magára aggatja a cuccait, majd egyenesen az ajtóhoz megy.Láthatóan nem így tervezte a következményeket, én viszont hálás vagyok annak aki jött, bárki is legyen az.Még mindig magamat emésztve ülök a kanapén, legszívesebben lekevernék magamnak egy jó nagy pofont.Megérdemelném, az biztos.
-Muszáj elmondanom Louis-nak, Jade!Látja hogy van valami, és egyszerűen nem tudom tovább titkolni előle!-ront be a nappaliba Harry, de amint meglát, szemei kidüllednek, feje másodpercek alatt vörösödik el.-A kurva életbe.
-Mit kell nekem elmondani?-húzom fel a fél szemöldököm.
Egyáltalán mi az istent keres ő Jade-nél, mi ez az egész?Lesokkolva nézek hol Harry-re, hol Jade-re.Magyarázatot várok.
-Én...uhm...-vakarja meg a tarkóját fürtös bandatársam, minden szóval egyre jobban pirul, már majdnem olyan mint egy túlérett paradicsom.
-Istenem, nyögd már ki!Mi ebben olyan nehéz?Louis-nak semmi köze nincs hozzá!Lefeküdtünk, kész.Ennyi.
Sokszor pislogok egymás után, próbálom emészteni a hallottakat.Harry és Jade?Lefeküdtek?Nem tudom megfogalmazni mi zajlódik le bennem, mert nem érzek semmit.Várom, hogy lesújtson rám valamiféle gyűlölet roham, de nem.Csak bámulok Harry-re, aki nem néz vissza rám.Némán felkelek ülőhelyemről, s egyszerűen kisétálok a házból.Miután beülök a kocsimba, egyenesen a pizzériához vezetek, amiről Cassidie beszélt nekem.Említette, hogy minden hétköznap este fellép ott.Énekel, táncol, és ezzel szedi össze a pénzét, amiből fizeti az albérletet.Nem érdekel, hogy bárki megláthat ott, muszáj látnom Őt.Akárhányszor ránézek elönt a nyugalom, és amikor vele vagyok végre önmagam lehetek.Imádom a mosolyát, a csókját, minden egyes porcikája vonzz.Sosem tapasztaltam még az előtt ilyet.Felborított mindent a másságával.Elérte azt, hogy zavarban érezzem magam mellette.Bárcsak tudnám Ő mit gondol rólam.
Leparkolok a 'Domino's Pizza' nevezetű hely előtt, s belesek az üveges ablakon.Basszus, basszus.Nem hiszem el.A helyiség tele van emberekkel, sőt, még az elülső teraszon is nyüzsögnek.Ha ezt túl élem, akkor senki nem állhat többet az utamba, gondolom.Minden mindegy alapon kiszállok a kocsiból, fejemre húzom a kapucnimat.Szorosan lehajtott fejjel sétálok be, fülemet azonnal megcsapja a lány hangja.Egy szabad, eldugott sarokban leülök, ott nyugodtan nézek fel.Remélhetőleg senkinek nem támad kedve hátrafelé tekintgetni.Cassidie fejére rá van erősítve a mikrofon, Ő áll legelöl.Mögötte még 2 másik lány táncol vele együtt, én mégis csak őt látom.Hosszú haja lófarokba van fogva, vörös csőtoppja ugyan olyan tökéletesen passzol az alakjára, mint minden más ruhadarab.
Félmosollyal az arcomon lesek át a tömegen.Énekelni még nem hallottam, egyedül csak táncolni láttam.Most komolyan, ez a lány tehetségtelen bármiben is?Nehezen tudom elhinni.Olyan könnyedén énekli ki a magas hangokat, mintha csak csettintene.Szerintem Zayn-t is simán leénekelné.
Fogalmam sincs mennyi ideje nézhetem, de az igazat megvallva nem is érdekel.Attól a perctől kezdve.Egy szőke fiú sétál fel a 3 lány mellé, kezében mikrofon.Valahonnan nagyon ismerős, de egyszerűen nem tudok rájönni honnan.A tömegben az összes lány felsikít mikor elkezd énekelni, s ez azt tükrözi, hogy valamiféle kisebb sztárocska lehet.Szemöldököm felhúzom, feljebb tornázom magam a székben.Ki ez?Ki ez, és miért megy olyan közel Cassidie-hez?Oké, jobb lesz ha lenyugszom.Szerencsére gyors számban duetteznek, ami valamelyest megnyugtat, de nem teljesen.Miért nem én állok ott?Miért...Jó, ez már tényleg beteges.Sosem voltam féltékeny, de ez a lány kihozza belőlem ezt is.Milyen oldalam van amiről még nem tudok?A duett alatt végig feszengek, s annyiszor rezdülök össze ahányszor a kelleténél közelebb mennek egymáshoz.Megkönnyebbülve dőlök hátra a szám végén, lassan fújom ki a levegőt.
-Köszönöm Ross-nak, hogy eltudott jönni.-mosolyog a fiúra Cass.-És persze köszönöm a tulajdonosnak, és nektek is az újabb fantasztikus estét!Holnap találkozunk!
Az emberek hangos tapsviharba kezdenek, ám mindez számomra eltompul az ölelkező párost figyelve.Na, még mit nem!Nekem ne ölelgesse Cassidie-t egy Disney sztárocska.De nem ám.
Valóban le kellene állnom, mert ez így nagyon nem lesz jó.Képzeletben megpofozom magam, majd a lány után iramodok.Nem szeretném szem elől veszíteni, beszélni akarok vele.Édes mindegy miről, csak a közelemben akarom tudni.
-Úristen!Louis?-kap a kezem után valaki, ezzel sikeresen megállítva engem.
Dühös pillantással fordulok meg a tengelyem körül.
-Figyelj, nekem most tényleg sietnem kell.
-Kérlek, csak egy képet, légy szíves!-kérlel, már húzza elő a zsebéből a telefonját.
Ó, istenem.Én meg az a hülye jóindulatom.Alig láthatóan megforgatom a szemeimet, odaállok a csajszi mellé.Idiótán vigyorgok a kamerába, ahogyan mindig is szoktam, majd rögtön tovább állok.Viszont Cassidie-t már sehol sem látom.