![Dirty Secrets [Befejezett]](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjcLWj8B8QF7VeZ0fuAetxNPzOe0FeMDVzy0nJlqCKH61qQF-VpZW9UeRQX3dPBUy9FtYFGuTPeGi4Rw24_bJRblVRbExkv-rJzClAsvuP5wz1JWVsFjWRwG8Z9WfgCuBINkxDS6PN66mY/s750/sas.png)
Gyorsan elhessegetem az ilyesfajta gondolatokat, s villámgyorsan félrerántom a kormányt, így nem az aréna felé igyekezek, hanem a lány háza felé.Csak nem olyan nagy baj, ha kihagyok egy próbát...gondolom én.
Kettesével veszem a lépcsőfokokat az ajtóig, ott gondolkodás nélkül tapadok rá a csengőre.Az adrenalin vadul tombol bennem, hisz hosszú idő után most fogom látni először.Ez rögtön a kétszeresére gyorsul, mikor nyitódik az ajtó, és megpillantom.Akaratlanul is mosoly kúszik az arcomra, lazán az ajtófélfának támaszkodok.Haja mint a legtöbbször kiengedve omlik a vállaira, de ezúttal kivasalva, s sötétlila melír-csíkkal.Szürke hosszú ujjú pólója felülről lefelé bővülő, szintén szürke, fekete pöttyös szoknyájába van tűrve, ami alatt sötét nejlonharisnya feszül.Derekánál vastag, fekete öv dobja fel jobban az amúgy is dögös szerelését, és nem tudom eldönteni miért öltözött így ki.Randija lesz?
-Zavarok?-húzom fel a szemöldököm.
-Igazából, lassan megyek el itthonról.
Idegességében a körmeit kezdi piszkálni, haja eltakarja az arcát.Mondtam...tudtam, hogy randija lesz.Nesze Louis, rendesen elcseszted.
-... bulizni a barátnőimmel.-folytatja.
Mégsem csesztem el.Nagy kő esik le a szívemről, alig hallhatóan kifújom a bent tartott levegőt.
-Bemehetek?
-Nem vagyok egyedül.-hadarja.-De ahogy gondolod.
Komoran bólintok, gondolkodás nélkül indulok el befelé.A vékony nevetgélést hallva lenyugszok, így az összes kétségem elszáll azzal kapcsolatban, hogy Cassidie randizik.A nappaliban kettő lányt pillantok meg, mindketten csinosak.Az egyiknek vörös haja van, akárcsak Arielnek-a meséből-de jól áll neki.Bár ül a kanapén, még így is látszik mennyire apró, körülbelül százötven centiméter lehet.Ruhája különbözik Cass-étől, sokkal inkább a színesebb felé hajlik.A mellette ülő már sokkal bevállalósabbnak néz ki, egy pillanatra el is kalandoznak a gondolataim, de gyorsan észbe kapok.Szőke, tépett haja a válla fölé ér, szerelése pedig az amolyan "úgy nézek ki mint akit megkaphattok, de ez hülyeség".Nem kell sok hogy rájöjjek, ezek a csajok Cassidie táncostársai, és ezek szerint a barátnői is.
-Lányok, Ő itt Louis.Louis, Ő Lia.-mutat a vörös hajúra.-Ő pedig Emily.-a szőke hajú.
-Csak nem az a bizonyos Louis?-vigyorodik el Emily, mire Cass fülig elvörösödik.
Kicsit furának találom, hogy ők ketten sem ismerik a One Direction-t.Ennyire ereszkedünk a süllyesztőbe?De nem, az nem lehet, hiszen telt házas koncertünk lesz a Wembley-ben.Nincs sok időm ezen agyalni, ugyanis a vöröske meglepőbbnél meglepőbb kérdések sorozatával kezd bombázni.
-Miért nem kerested ennyi ideig a barátnőmet?Miért nem lépsz már végre valamit?Ugye nem csak szórakoznál vele?
-Lia!-jajdul fel Cassidie, s tenyerébe temeti az arcát.
-Bocsi miatta.Kicsit becsiccsentett.-magyarázza Emily, fejével pedig az üres Jack Daniel's-es üvegek felé bök.
-Azt mind ő itta meg?-düllednek ki a szemeim.
-Neeem.Csak a nagy részét.
Kicsit megnyugodok, ugyanis nem akarok egy kiscsajt furikázni a kórházba alkoholmérgezés gyanánt.Egyáltalán egy ekkora emberbe hogy fér bele ennyi szesz?
-Hát, akkor én nem is zavarok tovább.Jó szórakozást estére.-biccentek a fejemmel, s a kijárathoz indulok.
Cassidie mindvégig mögöttünk állt, így mikor megfordulok könnyedén megragadom a csuklóját, majd kezdem magam után húzni.Hallom ahogy Emily és Lia felkuncognak, bár fogalmam sincs mi ezen olyan nevetséges.A szűk folyosón megtorpanok, és mikor a lány szemeibe nézek a szívem olyan gyorsan kezd el dübörögni, hogy félek nem csak én hallom.Nyugodtságot erőltetek magamra -meg a hangomra is -, aztán végre elkezdek beszélni.
-Haragszol rám, amiért csak telefonon kerestelek?
-Ó, az istenért, csak csókolj meg te hülye!Hát már ezt is kérnem kell?-tárja szét a kezeit, majd az arca megrándul.-Ezt most komolyan kimondtam hangosan?
Hangosan felnevetek a zavarodottságán, mire Cass bele akar ütni a hasamba, de én gyorsabb vagyok.Félkézzel ragadom meg a felkarját, s rögtön magamhoz rántom, egyből a szájára tapadok.Ez a csók a kávéházashoz hasonló, ugyan úgy érzem az eper ízét.Biztos szereti ezt a gyümölcsöt...gondolom.Én ugyan utáltam, mostanra viszont ez a kedvenc ízem.Azt hiszem, ha szar kedvem van, epret fogok enni.Igen, ez egy jó ötlet.
Gyengéden a falnak tolom, szájától véletlenül sem szakadok el.Ujjait a hajamba vezeti, erőteljesen meghúzza a tincseket, s ezzel sikerül kiváltania belőlem egy morgást.Kis idő múlva elhagyom ajkait, helyette a nyakát célzom meg.Nedves puszikat hagyok a felületen, néhány helyen meghúzom az érzékeny bőrt.Cassidie éles sóhajait hallva a nadrágom egyre szűkösebb lesz, egyből arra gondolok mi lenne ha nem csak ettől sóhajtozna.Vajon szűz még?Ahogy ez a kérdés átsuhan a fejemen, akaratlanul is erősebben harapom meg a lány bőrét.
-Basszus, ne haragudj.-emelem fel a fejem, szemügyre veszem a kicsit bepirosodott helyet.
Cassie csillogó szemekkel mosolyog, úgy tűnik cseppet sem fájt neki, csak én reagáltam túl a dolgot.
-Hát akkor...
-Komolyan kimondtad hangosan.-szakítom félbe, s egy puszit nyomok a szája sarkába.-Jó szórakozást.
*
Cassidie
-Lányok!Erről nem volt szó!-torpanok meg a szórakozóhely kellős közepén, kezeimet pedig mérgesen keresztbe fonom a melleim alatt.
Legszívesebben lesüllyednék a föld alá, azonnal elakarok tűnni innen.
-Ugyan már, ne foss ennyire tőle!Olyan cuki ahogy próbálkozik!
-Szerintem inkább undorító.Megfojt, elegem van belőle!
-Akkor is ezt gondolnád ha nem lenne más valaki a képben?-kérdi Emily, s elkezd rángatni Ross társasága felé.
A fejem búbjáig pirulok, egy értelmes mondatot sem tudok kinyögni.Inkább hagyom, hogy elrángasson a szőke fiúhoz, és az őt körülvevő haverjaihoz.Rögtön megérzem az erős piaszagot, ami rendesen marni is kezdi az orromat.Sosem ittam ilyesfajta alkoholokat, egyedül a vörösborért vagyok oda, de azért nagyon.Emlékszem, tavaly Olaszországban anyuval és Lia-val elmentünk egy viziszínpados előadásra, aztán 18.születésnapom alkalmából beültünk egy étterembe, ahol mind a 3-an berúgtunk.Hát, ez nem hangzik valami mintaanyásan, de Ő az volt.Mindössze 17 volt, amikor apám teherbe ejtette, és mikor ezt megtudta felszívódott.Sosem találkoztam vele, de állítólag nagyon hasonlítok rá.A lényeg az, hogy nagyon fiatalon szült meg engem, és nevelt fel, amit rettenetesen tiszteltem benne.Minden rossztól óvott...hiányzik, nagyon.
Kicsit megrázom a fejem, ezzel is elhessegetve a fájó múltat, majd végignézek a körülöttem ülő embereken.Egyedül Ross-t, meg a két barátnőmet ismerem, az összes többi alak ismeretlen.Mindannyiuk full részeg, s néhányuk még így is folyamatosan iszik.
-Szia Cassie.-húzódzkodik hozzám közelebb a fiú, szájából borzalmas tequila illat szivárog.
-Uhm, szia.
-Kijössz kicsit?
Segítségkérően nézek Emily-re és Lia-ra, de mindketten el vannak foglalva a helyes fiúk nézegetésével.Hosszan kifújom a levegőt, táskámat felkapom, és hagyom, hogy Ross kézen fogjon, majd kivezessen a FunkyBuddha teraszára.
A fülledt levegő után jó újra frisset szívni, viszont eléggé hűvös van.Az biztos, ha Emily kiteszi a lábát az épületből abban a ruhában, befog fagyni a segge.
Idegességemben a körmeimet piszkálom, véletlenül sem nézek rá a srácra.Miért nem tudja felfogni, hogy nem akarok tőle semmit?Sosem adja fel?
Érzem frusztráló tekintetét magamon, szinte lyukat éget az arcomba, meg úgy az egész testembe.Lazán a korlátnak támaszkodik, kezében a maradék szeszes italával, és csak figyel.Most komolyan, mi olyan érdekes rajtam?Miért bámul mindenki?Egyedül akkor érzem magam különlegesnek, amikor Louis-val vagyok.Nem is tudom...lehet, Ő is gondol dolgokra, de legalább úgy viselkedik velem mint akinek én kellek, nem a testem.
Gondolataimból a derekamra fonódó kezek zökkentenek ki, azonnal megfordulok a tengelyem körül.Ross a szemöldökét ráncolja, oldalra billentett fejjel bámul valamit a nyakamon.
-Mi történt?-húzza végig mutatóujját a bőrömön.
Meglepetten nézek le a felületre, ahol egy eléggé csúnya kékeslila folt éktelenkedik.Nem kell sok, hogy rájöjjek mi történt.Halkan felnevetek, próbálom leplezni mennyire zavarban vagyok.
-Nem érdekes.-legyintek.
-De nekem az.Akarom tudni.-jön közelebb, és olyan gonoszan néz rám, hogy kezdek megijedni tőle.
-R...részeg vagy.-dadogom, szemeimmel valami egérutat keresek.-Engedj el.
Azonban ahelyett, hogy ezt megtenné, ujjait a derekamba mélyeszti, és nekitol a korlátnak.A derekamba belevág a szürke színű fém, a fájdalom keserű íze lassan megtölti a számat.Kiáltani akarok, azonban esélytelen lenne:bent dübörög a zene, és senki nem hallana engem.Könnyeim lassan folydogálnak le az arcomról, a derekam egyre jobban sajog az erős szorítástól.A fiú szabad kezével a fenekembe markol, büdös leheletét egyre közelebbről érzem.Újra megpróbálom eltolni magamtól, csakhogy nem tágít.Karjai végigszánkáznak az egész testemen, esetlen nyöszörgésemen meg csak felnevet.
-Valami gond van?-szólal meg valaki Ross háta mögött, mire a srác azonnal elenged.
Zokogásom a felszínre tör a megkönnyebbüléstől, fátyolos szemekkel nézek fel, hogy mégis kinek köszönhetem, hogy megmentett ettől az állattól.
Barna szemei fenyegetően vizslatják a szőke fiút, s hozzá képest Ross egy szúnyog.
Fehér trikója felett ugyanolyan színű pulóver van, aminek a kapucnija égkék fullcapjére van húzva.Farmernadrágja enyhén lejjebb tolva, és így kicsit kikandikál fekete Calvin Klein boxere is.Csupán egy pillantást vet rám, de arcán valamiféle meglepettség suhan át.Nem tudom mire vélni, ezért nem adok neki túl nagy jelentőséget.
-Csak nem Liam James Payne, személyesen?-röhög fel Ross, bár hangja kicsit megbicsaklik.-Miért avatkozol bele más dolgába?
-Nem szokásom, de ezúttal nem úgy tűnt mintha mindkét fél élvezné a...dolgot.
Visszafojtott lélegzettel figyelem a szóváltásukat, közben pedig azért imádkozok, nehogy elkezdjenek verekedni.Sokáig még csendben bámulják egymást, majd Liam (?) elindul felém.Ahogy ezt a szőke észreveszi, kinyújtja a kezét, megragadja a csuklómat, s erősen maga mögé húz.
-Engedd el.-ráncolja a homlokát az engem védő fiú.
-Mert, mi lesz, ha nem?
-Hát, oké.Látom nem értesz a szép szóból.
Liam feltűri a pulcsija ujját, és még mielőtt Ross elfuthatna, lendíti ökölbe szorított kezét, ami durván eltalálja a srácot az orra alatt.A szorítás meglazul a kezemen, - így már könnyedén eltudok onnan szabadulni - "bántalmazóm" pedig térdre rogy.Elkerekedett szemekkel nézem az orrából ömlő vért, ami lassan kis tócsává alakul kávébarna nadrágján.
-Jól vagy?-kérdi Liam, halványan rám mosolyog.
-É...én...azt hiszem.Csak el akarok tűnni innen minél előbb.
Legszívesebben lesüllyednék a föld alá, azonnal elakarok tűnni innen.
-Ugyan már, ne foss ennyire tőle!Olyan cuki ahogy próbálkozik!
-Szerintem inkább undorító.Megfojt, elegem van belőle!
-Akkor is ezt gondolnád ha nem lenne más valaki a képben?-kérdi Emily, s elkezd rángatni Ross társasága felé.
A fejem búbjáig pirulok, egy értelmes mondatot sem tudok kinyögni.Inkább hagyom, hogy elrángasson a szőke fiúhoz, és az őt körülvevő haverjaihoz.Rögtön megérzem az erős piaszagot, ami rendesen marni is kezdi az orromat.Sosem ittam ilyesfajta alkoholokat, egyedül a vörösborért vagyok oda, de azért nagyon.Emlékszem, tavaly Olaszországban anyuval és Lia-val elmentünk egy viziszínpados előadásra, aztán 18.születésnapom alkalmából beültünk egy étterembe, ahol mind a 3-an berúgtunk.Hát, ez nem hangzik valami mintaanyásan, de Ő az volt.Mindössze 17 volt, amikor apám teherbe ejtette, és mikor ezt megtudta felszívódott.Sosem találkoztam vele, de állítólag nagyon hasonlítok rá.A lényeg az, hogy nagyon fiatalon szült meg engem, és nevelt fel, amit rettenetesen tiszteltem benne.Minden rossztól óvott...hiányzik, nagyon.
Kicsit megrázom a fejem, ezzel is elhessegetve a fájó múltat, majd végignézek a körülöttem ülő embereken.Egyedül Ross-t, meg a két barátnőmet ismerem, az összes többi alak ismeretlen.Mindannyiuk full részeg, s néhányuk még így is folyamatosan iszik.
-Szia Cassie.-húzódzkodik hozzám közelebb a fiú, szájából borzalmas tequila illat szivárog.
-Uhm, szia.
-Kijössz kicsit?
Segítségkérően nézek Emily-re és Lia-ra, de mindketten el vannak foglalva a helyes fiúk nézegetésével.Hosszan kifújom a levegőt, táskámat felkapom, és hagyom, hogy Ross kézen fogjon, majd kivezessen a FunkyBuddha teraszára.
A fülledt levegő után jó újra frisset szívni, viszont eléggé hűvös van.Az biztos, ha Emily kiteszi a lábát az épületből abban a ruhában, befog fagyni a segge.
Idegességemben a körmeimet piszkálom, véletlenül sem nézek rá a srácra.Miért nem tudja felfogni, hogy nem akarok tőle semmit?Sosem adja fel?
Érzem frusztráló tekintetét magamon, szinte lyukat éget az arcomba, meg úgy az egész testembe.Lazán a korlátnak támaszkodik, kezében a maradék szeszes italával, és csak figyel.Most komolyan, mi olyan érdekes rajtam?Miért bámul mindenki?Egyedül akkor érzem magam különlegesnek, amikor Louis-val vagyok.Nem is tudom...lehet, Ő is gondol dolgokra, de legalább úgy viselkedik velem mint akinek én kellek, nem a testem.
Gondolataimból a derekamra fonódó kezek zökkentenek ki, azonnal megfordulok a tengelyem körül.Ross a szemöldökét ráncolja, oldalra billentett fejjel bámul valamit a nyakamon.
-Mi történt?-húzza végig mutatóujját a bőrömön.
Meglepetten nézek le a felületre, ahol egy eléggé csúnya kékeslila folt éktelenkedik.Nem kell sok, hogy rájöjjek mi történt.Halkan felnevetek, próbálom leplezni mennyire zavarban vagyok.
-Nem érdekes.-legyintek.
-De nekem az.Akarom tudni.-jön közelebb, és olyan gonoszan néz rám, hogy kezdek megijedni tőle.
-R...részeg vagy.-dadogom, szemeimmel valami egérutat keresek.-Engedj el.
Azonban ahelyett, hogy ezt megtenné, ujjait a derekamba mélyeszti, és nekitol a korlátnak.A derekamba belevág a szürke színű fém, a fájdalom keserű íze lassan megtölti a számat.Kiáltani akarok, azonban esélytelen lenne:bent dübörög a zene, és senki nem hallana engem.Könnyeim lassan folydogálnak le az arcomról, a derekam egyre jobban sajog az erős szorítástól.A fiú szabad kezével a fenekembe markol, büdös leheletét egyre közelebbről érzem.Újra megpróbálom eltolni magamtól, csakhogy nem tágít.Karjai végigszánkáznak az egész testemen, esetlen nyöszörgésemen meg csak felnevet.
-Valami gond van?-szólal meg valaki Ross háta mögött, mire a srác azonnal elenged.
Zokogásom a felszínre tör a megkönnyebbüléstől, fátyolos szemekkel nézek fel, hogy mégis kinek köszönhetem, hogy megmentett ettől az állattól.
Barna szemei fenyegetően vizslatják a szőke fiút, s hozzá képest Ross egy szúnyog.
Fehér trikója felett ugyanolyan színű pulóver van, aminek a kapucnija égkék fullcapjére van húzva.Farmernadrágja enyhén lejjebb tolva, és így kicsit kikandikál fekete Calvin Klein boxere is.Csupán egy pillantást vet rám, de arcán valamiféle meglepettség suhan át.Nem tudom mire vélni, ezért nem adok neki túl nagy jelentőséget.
-Csak nem Liam James Payne, személyesen?-röhög fel Ross, bár hangja kicsit megbicsaklik.-Miért avatkozol bele más dolgába?
-Nem szokásom, de ezúttal nem úgy tűnt mintha mindkét fél élvezné a...dolgot.
Visszafojtott lélegzettel figyelem a szóváltásukat, közben pedig azért imádkozok, nehogy elkezdjenek verekedni.Sokáig még csendben bámulják egymást, majd Liam (?) elindul felém.Ahogy ezt a szőke észreveszi, kinyújtja a kezét, megragadja a csuklómat, s erősen maga mögé húz.
-Engedd el.-ráncolja a homlokát az engem védő fiú.
-Mert, mi lesz, ha nem?
-Hát, oké.Látom nem értesz a szép szóból.
Liam feltűri a pulcsija ujját, és még mielőtt Ross elfuthatna, lendíti ökölbe szorított kezét, ami durván eltalálja a srácot az orra alatt.A szorítás meglazul a kezemen, - így már könnyedén eltudok onnan szabadulni - "bántalmazóm" pedig térdre rogy.Elkerekedett szemekkel nézem az orrából ömlő vért, ami lassan kis tócsává alakul kávébarna nadrágján.
-Jól vagy?-kérdi Liam, halványan rám mosolyog.
-É...én...azt hiszem.Csak el akarok tűnni innen minél előbb.
Batmaaaan színre lép *---* <3 oh Liam, de cuki vagy ^^
VálaszTörlésLouis ejnye xdd nem vámpír vagy!
IMÁDOM *.*
xd <3
Törlés