11.Rész - "Undorodok tőled!"

Sziasztok!Bocsi a késésért, de a drága barátnőm természetesen elfelejtette kitenni a résztxd.Na mindegy, a lényeg az hogy az utóbbi napokban nem írtam a blogba, ezért kicsit lemaradtam, úgyhogy a türelmeteket szeretném kérni egy kis ideig.Jó olvasást.♥

Vanii.xx

Másnap reggel a repülőgépet majdnem lekéstük, ugyanis elaludtunk.A fejem rettenetesen sajgott, de szerencsére képszakadásom nem volt, úgy hogy ennyivel megúsztam, és mindezt azonnal elfelejtette velem a Las Vegas-i levegő.
Abból a pár napból, amit Emily mondott még az elején, lassan 1 hét lesz, ugyanis nagyon jól érezzük magunkat, a barátnőm mamája meg szívesen lát minket.Louis-val természetesen beszélek, nap mint nap hív, de nem említem neki, hogy hol vagyok.Még mindig abban a tudatban él hogy Londonban táncolok a pizzériában mindennap, stb.Igazából fogalmam sincs miért csinálom, talán azért mert Ő is titkolózik előttem.Ez a gyanúm egyre biztosabb, főleg az előző naptól kezdődően.Felhívott, de pont a városban voltunk a lányokkal, így csak másnap reggel vettem észre a nem fogadott hívást.Nem ő vette fel a telefont, hanem valami kemény hangú pasi, aki közölte, hogy Louis nem ér rá, mert a stúdióban van.(?) Mégis milyen stúdióban kell lennie Lou-nak, és miért más veszi fel helyette a telefonját?Megjegyzem, ez miatt aznap este alig aludtam valamit, és csak gondolkodtam.
Röpke visszaemlékezésemből visszacsöppenek a jelenbe, s felszisszenve rántom el a fejemtől a tűzforró hajvasalót.Igen, talán jobb lenne ilyenkor nem "idő-utazgatni".A fejem búbja irgalmatlanul lüktet, az esne a legjobban ha felordíthatnék azt kiabálva hogy öntsétek le a fejem egy vödör vízzel, de rajtam kívül mindenki alszik.Csak én vagyok ilyen hülye, hogy reggel 9-kor felkelek, és nekiállok hajat vasalni.Ezért csupán a kezeimmel hadonászva tátogok, néha berogyasztok és lehunyom a szemeim.
-Mégis mit csinálsz?-csapja meg a fülemet Lia kómás hangja.-Valamiféle színdarabra gyakorolsz, ahol egy tyúk szerepére pályázol?
Kitátott szájjal figyelem ahogy barátnőm kiveszi a kezemből a hajvasalót, s nekiáll csinálni a saját, vörös loboncát.
-...te.Most poénkodtál azon, hogy majdnem leégettem a fejbőröm?
-Aha.Elég vicces voltál.-biccent.
Megakarom dobni valami frappánsul bántó megjegyzéssel, de inkább kussban maradok.Még túl reggel van ahhoz, hogy nekiálljak szócsatázni Lia-val.Azzal a lánnyal, aki egyébként roppantul erőszakos.Mindig, minden körülmények között eléri amit akar, s ez azért jó, mert senki nem nézi ki belőle, ami hatalmas előny, főleg ismeretlen emberekkel szemben.Nem kezdem el részletezni.
Egy nagy sóhaj után egyedül hagyom készülni Lia-t, és letrappolok a kissé régies lépcsőkön.Meg-megnyikordul alattam a faburkolat, ezért megpróbálok halkabban lépkedni, de persze ettől még hangosabb.Sosem fogom megérteni ezt.
Legnagyobb meglepetésemre ott találom a konyhában Emily mamáját és papáját.Az idős nő a tűzhely körül sürög-forog, míg a férfi egy újságot olvas.Kellemes illatok terjengenek a helyiségben, mosolyogva huppanok fel az egyik bárszékre...remélve, hogy kapok abból az ételből, aminek az aromáját érzem.
-Jó reggelt Cassidie.-köszönnek szinte egyszerre.
-Maguknak is!Mi sül ilyen korán?
-Gondoltam összeütök nektek egy kis tojásrántottát reggelire, kelleni fog az energia.James épp olvasta egyik nap az újságban, hogy lesz egy szabadtéri koncert itt Las Vegas-ban, a ma este.Az együttes neve One Direction, nem tudom mennyit tudtok róluk, de britek.Ha van kedvetek menjetek el.
-Hű, az jó lenne.Nem is tudom mikor voltam utoljára koncerten.Remélem, a lányoknak is van kedve jönni.
-Hova van kedvünk jönni?-ül le mellém Lia, immár tetőtől talpig elkészülve.-Hmmm...mik ezek a jó illatok?
Camilla (Emily mamája) ugyan azt elmondta a barátnőmnek amit nekem is, aki ámulva hallgatta a hírt.
-Fiú banda?-csillantak fel Lia szemei.-Helyesek?
Mindketten felkuncogunk a hallott kérdések után, még James is kiad valami nevetés félét, de lehet, csak köhög.Nem túl beszédes.
Miután megettük az elkészített reggelinket, Em csak akkor tolta le a seggét az emeletről.Ámbár fel volt öltözve, és smink is volt rajta, látszott hogy még mindig fáradt.De miben fáradt el ennyire?Hisz' egyszerre mentünk el aludni este.Csendesen leül mellém, villájával unottan szurkálni kezdi a kihűlt rántottát.Mindannyian ugyan olyan aggódva tanulmányozzuk a szőkeséget, ő viszont semmit sem vesz észre.Felhúzott maga köré egy falat, amin lehetetlennek tűnik áthatolni.Nagyon ritkán csinálja ezt, de ha csinálja, akkor tényleg komoly baj van.
Lia és én elnézést kérő pillantást küldünk a nagyszülők felé, aztán elkezdjük felrángatni a szobánkba Emily-t.Ahogy odaérünk, a szőke lány könnyei elerednek, megtörve rogy le az ágyra, a szavak pedig csak úgy ömlenek belőle.Hát, ezek szerint mégsem volt olyan erős a fala.
-Miután elaludtatok, átmentem a szomszéd fiúhoz, akivel...tudjátok... az egyik játékteremben találkoztunk.Eleinte olyan rendes volt, meg minden, de aztán megalázott.Bedrogozott, és lefektetett, aztán a cuccaimmal együtt kidobott az utcára.Azt sem tudom, hogy kerülök haza lányok, nem tudok semmit, annyira fáj....-egész teste reszket a zokogástól, mi ketten Lia-val pedig azonnal körül öleljük Em-et.
Hogy lehet némelyik fiú ekkora szemétláda?!Úgy odamennék most, és agyonverném - már amennyire ezzel az alkattal lehetséges - hogy örökké bánná, hogy ezt csinálta.Hihetetlen mértékű düh tombol bennem, és szerintem a vörös lányban is, ugyanis percekkel később dühöngve az ajtó felé veszi az irányt.
-Hová mész?-szipog Emily.
-Beolvasok annak a dögnek.-bólogat folyamatosan, majd kirohan a szobából.
Pislogás nélkül meredek a nyitott ajtóra, egy pillanatra barátnőm is abba hagyja a sírást.
-Van ám vér a pucájában.-mondom.
Aprót bólint a szőkeség, ám utána újra a kezeimbe veti magát, és azt hiszem, álomba sírja magát.
Kis idő múlva puffogva ront be a szobába Lia, de gyorsan lepisszegem, fejemmel pedig az alvó lányra bökök.
-Na, mi volt?-suttogok.
-A köcsögje nem nyitotta ki, de láttam, hogy kilesett az ablakon!
-Szánalmas...
-Hát ez az.Ha egyszer szembe jön velem, megölöm.
-Nem hiszem hogy arra sor kerülne.-nézek rá együtt érzően.-Egyenlőre meg még ne kerülj börtönbe.
-Egyenlőre?
-Jaj, tudod, hogy nem úgy értettem!-húzom fel a szemöldökeim.
Barátnőm fáradt mosolyt küld felém, majd a szuszogó Emilyre néz.Fogalmam sincs mi játszódik le a fejében, de biztos nem túl szép dolog.Valószínű a szomszéd fiú halálát tervezgeti.

*

Végül is sikerült elrágatni Emily-t a One Direction koncertre, de nagyon nehezen.Otthon akart maradni és tovább sírni, azonban ezt nem hagytuk neki.
A barátnőimbe karolva vágok előre a tömegben, ugyanis a rengetek sikítozó tini lánytól semmit sem látunk.Legfőképp Lia nem, aki így is nagyon kicsi.Nem foglalkozunk a csípős megjegyzésekkel, csak akkor torpanunk meg, mikor már a 2.sor közelébe férkőzünk, és tökéletesen látjuk a színpadot.Pont időben.

A rockos zene felcsendül, azzal egy időben a színpadra lép egy göndör, nagyon jó hangú - és eszméletlenül helyes fiú -Érzek némi szorítást az alkaromon, de amikor épp olvadozni kezdenék a fürtösről, olyat látok, amit először el sem tudok hinni.Eltompul körülöttem a sikítás, a zene, minden.Csak őt látom...ezt nem tudom hová tenni.Louis ott áll a  színpadon, mosolyogva énekli a szólóját.És ott van Liam is.

-Hallod, Cass.Az ott nem Louis?-bök oldalba Lia.

-De...de...de...de igen.-a torkom kiszárad, szemeim megtelnek könnyekkel.
Hideg zuhanyként játszódik vissza bennem a férfivel tett telefonbeszélgetés, ahol azt közli velem:Louis a stúdióban van.
Louis...Louis hazudott nekem az egész életéről.A rohadt életbe, hiszen egy popsztár, akit ismer a fél világ!
Azonnal elakarok tűnni a helyszínről, most más sírva kezdek kihátrálni a tömegből, ennek ellenére mégis megállít a fiú kék tekintete, miközben rám néz.Egész arca vörösben úszik, mikrofonja egy nagy csapódással a színpadon landol, Ő maga meg lefut a színpadról, egyenesen hozzám.Mindenki elhallgat, a sikítás sem folytatódik tovább.Valamennyien az épp lejátszódó jelenetet figyelik, néhányan Lou-t próbálják meg visszarángatni a közönségből.
-Cassidie, állj meg kérlek, megmagyarázom!-kap a csuklóm után, s ráhúz a mellkasára.
Nyomban kirántom magam a karjai közül, tenyerem nagy csattanással landol a srác arcán.Könnyeim eláztatják az egész arcom, torkom szakadtából üvölteni kezdek vele, nem érdekelnek a szempárok.
-Undorodok tőled, érted?!Ne érj hozzám, Louis!H.a.z.u.d.t.á.l!Mindenről!-bőgöm.-Én...én azt hittem te más vagy.-itt elhalkul a hangom.
A fiú megrökönyödve bámul rám, tengerkék íriszeiben gyűlni kezdenek az érzelem jelei.Megbánás, csalódottság, szomorúság, szeretet.Ezek mind vízesésként potyognak látószervéből, ugyanakkor nem hat meg.Egyszerűen még soha, senki nem hazudott nekem ekkorát.
-Menjünk lányok.-dörzsölöm meg az arcomat, majd faképnél hagyom Louis-t.
Mindenfelől azt hallom, mekkora egy hülye vagyok, amiért visszautasítottam Őt, és a többi hasonló bántás.Nem érdekel, nem érdekel.Haza akarok menni, illetve Emily-vel végig sírni az éjszakát.Egy életre elegem van a szerelemből...de legfőképp az ilyen Tomlinson fajtákból.