9.Rész - "Ízlések és Pofonok"

Louis

A próbát sikeresen lekéstem, amiért kaptam a management-től egy kiadós leszidást, de igazából leszarom.Mégis mit képzel magáról?Minden ember aki körülöttünk van, egy tárgynak néz minket.Folyamatosan hajszolnak, s ha ránk néznek nem az embert látják, hanem a pénzt.Kidolgozzuk a lelkünket, alig van szabadnapunk, erre mi az már hogy alig ment a Where we are turné, de már bejelentették ezt, az On the road again-t?Nem tudom mit szólnának ha egy napig is a mi helyünkben lennének.Nem arról van szó, szeretjük boldognak látni a rajongóinkat, de ez mégis egy kicsit sok.
-Biztos nem jössz?-zökkent ki füstölgésemből Liam.
-Biztos.-biccentek, majd kimegyek az erkélyre.
-Akkor én megyek!
Ezután már csak az autó felberrenését hallom, aztán újra csend telepszik az egész utcára.Miután meggyújtom a cigimet a korlátra támaszkodok, és a távolba meredek.Így, szeptember vége felé az idő kezd egyre jobban hűlni, aki teheti otthon marad a meleg lakásban, vagy éppen elmegy szórakozni, mint Liam...és Cassidie a barátnőivel.A gondolatba is beleborzongok, mennyien fogják csorgatni rá a nyálukat.Jobb is, hogy nem látom, így legalább nem jelentenek fel brutalitásért.
Már majdnem elalszok egy helyben állva, amikor megpillantok valamit kikandikálni a szemetes zacskóból.Igen, talán már le kellett volna vinni a kukába, de mindig túl lusta vagyok.Elnyomom a csikket a kinti asztal oldalán, majd a fehér papírcetli elé guggolok.Néhány helyen át van szakadva, borzalmasan ronda írásom tölti meg az egészet.Az emlékek éles nyílként döfnek oldalba a sorokat olvasva, s mintha újra átélném az akkori fájdalmat.Aznap, amikor szakítottam Jade-del megírtam teljesen egyedül egy dalt, Upgrade címmel.Azt hittem könnyebb lesz túltenni magamat rajta ha kiírom magamból ilyen formában, de nem lett könnyebb, sőt, nehezebb.Cassidie-nek köszönhetem azt is, hogy már nem szenvedek egy ribanc miatt aki kihasznált engem.
Észre sem veszem, de a lap már darabokban hever a lábaim előtt.Kicsit sajnálom, mert lehetett volna ez a következő nagy slágerünk, viszont a rajongóink egyből vennék a lapot a szövegét illetően, én meg nem akarom felhánytorgatni a múltat.
Mintha csak valaki megérezné mire gondolok, pillanatokkal később Jade vékony hangja csapja meg a fülem, közvetlen mögülem.Olyan mozdulatlanul guggolok, hogy még egy szoborfickó is megirigyelné.Nyugodtságot erőltetek magamra, ami rohadtul nehéz, főleg, hogy belül lángolok.Hogy az istenbe képzeli azt, hogy csak úgy besétál?!Na, álljon meg a menet!
Fújtatva állok fel, s fordulok szembe a szőke lánnyal.
-Mégis ki a faszom engedett be téged?
-A takarítónőd.-mondja, miközben a körmeit nézegeti.
-Akkor már mehetsz is.
Elkezdem húzni Jade-et a kijárat felé, azonban erre felszisszen, és kirántja kezét a szorításomból.Összehúzott szemöldökkel néz rám, pont úgy, ahogyan én is rá.
-Jól van, mondjad mit akarsz aztán húzz el innen.-keményen szólalok fel, hangomban van valami fenyegető.
A lány előhúz valamit - pontosabban valamiket - a táskájából, majd a kezembe nyomja a 3 hosszúkás tárgyat.Mindegyik lázmérő szerű dolgon ugyan az áll:2 vízszintes vonal.
Érzem, ahogyan a torkom kiszárad, a tenyerem pedig izzadni kezd.Sokkos állapotban hátrálok el a kanapéra, és úgy túrok bele a hajamba, hogy csoda, hogy nem tépem ki az összes tincsemet.Nem hazudott.Ez az egy mondat jár a fejemben folyamatosan, és nem tudom feldolgozni.Nem lehet terhes!Főleg nem tőlem!Nem, nem, és nem.Ugye ez csak egy rohadt álom?Valaki mondja, hogy álmodom.
-Szóval...-kezdi, de én még nem tudok rá odafigyelni.-Fogod vállalni érte a felelősséget?
-É...én.Úristen, te is tudod, hogy igen!-ordítok fel hirtelen, ezzel magamat is meglepve.
Látszólag Jade megretten, vagy én nem is tudom, de hátrál pár lépést.Nem akartam megijeszteni, de így talán elmegy.Jól sejtem, ugyanis másodpercek múlva valamit motyog, s kisiet a házból.
Oké, véglegesen is összeomlottam.Ez a lány tönkretette az életem...mindent elrontott.Ha az eltitkolt kis életem nem állt eddig közém és Cassidie közé, hát akkor ez fog.Nem akarok neki fájdalmat okozni... mégis muszáj megtudnia mindent.Az elejétől a végéig.
Néha azt kívánom, bárcsak normális srác lennék.Nem csüngne minden ember a tetteimen, Jade nem jött volna össze velem, és nem kellene hazudoznom A lánynak.Sokkal egyszerűbb lenne...de aztán belegondolok abba is, hogy akkor nem lenne 4 legjobb haverom, akikre úgy nézek mintha a  testvéreim lennének.Nem lennének csodálatos rajongóim, akik szeretnek.Unalmas lenne az élet mindezek nélkül.
Felpattanok a kanapéról, egyenesen a hűtőhöz sétálok, ahonnan aztán kiveszem a hazafelé jövet vett epreket.Mit ne mondjak, gyorsan rájövök, hogy ezzel nem lehet helyettesíteni Cass csókját.Még mindig borzalmas íze van ennek a piros valaminek.
Fintorogva lököm a szemeteskukába a teli dobozt, ami a számban van, azt pedig nagy kínok közepette lenyelem.
El kellene menni valahova, gondolom.Mégsem ülhetek itthon egész éjjel, hiszen abból csak az sülne ki, hogy megrohamozom a piás szekrényt...így aztán elindulok Liam után a FunkyBuddhába.

*

Egy taxiból szállok ki a jól ismert szórakozóhely előtt.Mindenfelől emberek rohamozzák a bejáratot, s a biztonsági őrök alig tudják szemmel tartani a tömeget.

Egyedül 2 személy áll egy helyben, beszélgetnek.Szemeim elkerekednek, futva teszem meg a kevéske utat bandatársam Range Rovere felé, aminek Cassidie támaszkodik.Jobb oldalán Liam nyugtatólag simít végig a lány remegő testén.Szívem vadul kalapál, kérdések nélkül szorítom magamhoz a rázkódó szépséget.Erre kitör belőle a zokogás, és valami olyasmit motyog a dzsekimbe, hogy hogy kerülök ide.Nem válaszolok.Nem tudok válaszolni.

-Mi történt?-tátogok kétségbeesetten Liam-nek.

Ő csak megrázza a fejét, arcán az undor, és az utálat fut egyszerre át.

-Oké, nyugodj meg, nincs semmi baj.-puszilom meg Cassie szájának a sarkát, majd óvatosan eltolom magamtól, hogy a szemeibe tudjak nézni.-Mi történt?

Zöld szemeivel a mellette álló haveromra tekint, majd újra rám.Ajkai lassan nyílnak szét, szinte érzem a torkában lévő égető, maró érzést, ami a visszafojtott sírástól keletkezik.
-Valaki mondjon már valamit...
-Ha megígéred, hogy nem veszted el a fejed, és nyugton maradsz, elmondom.-néz rám keményen Liam, majd a bólintásom után folytatja.-Egy barom állat kis híján megerőszakolta Cassidie-t a terasz kellős közepén.
Ahogy a mondat végére ér, úgy érzem rögvest összerogyok.A hozzám legközelebb lévő tárgyba belevágok - ami egyébként egy villanyoszlop - , ezzel is csillapítva a mérgemet, de nem használ.Hiába ígértem meg bandatársamnak, hogy nyugton maradok, nem megy.Megfeledkezek mindenről, még a kiabálással sem foglalkozok, csak befutok a klubba, onnan pedig ki, a teraszra.
A csempés padlóról segítik fel a szőke fiút, orrából vészesen csorog a vér.Az ismerős arcot meglátva még jobban dühbe gurulok, félrelököm a mellette álló srácokat, majd képen vágom Ross-t.Az ütéstől hátratántorodik, a fémkorlátba kapaszkodik.Szemeit üresen forgatva mered előre, s még így is gúnyosan vigyorog.Pont újabb csapással akarom sújtani, azonban az öklöm megdermed a levegőben.Liam a csuklómnál fogva kifelé rángat, olyan erővel, hogy véletlen sem tudok versenyezni vele.Én miért vagyok ilyen vézna emberke, Ő pedig miért ilyen muszklis?Ezért mindig is irigyeltem.
-Nem láttad, hogy már elintéztem?-üvölti a képembe a csöppet mérges fiú.-Így is olyan mint egy nádszál, még pár ütés és kórházba kerül.
-Hát basszus, ha nem akarja ezt akkor máskor ne vele packázzon!
-Most már tényleg nyugodj le, és vidd haza Cassidie-t.Nagyon kikészült.
Liam a tenyerembe teszi a kocsikulcsát, aztán vissza megy a szórakozóhelyre.Akkor is dühös vagyok.Ki nem lenne az?!
A lány már az anyósülésen ül, feje az ablaküvegnek van döntve, szemei lehunyva.Kezeivel a biztonsági övet gyűri folyamatosan, és mindezeket látva az én szívem ketté hasad.Utálom ezt látni...utálom, ha boldogtalan.Olyan kevés ideje ismerem, és mégis tudok róla mindent.Fordítva ez persze kicsit sem igaz...

Alig tesszük be a lábunkat a lakásba, Cass bevonul a hálószobájába, és ruhástól ledől az ágyra.Zokogása újból a felszínre tör, ami az idefelé úton eléggé sokszor előfordult.Arcát a párnájába temeti, kapkodva veszi a levegőt.Semmit nem tudok neki adni, egyedül csak azt, hogy itt maradok vele, és nem megyek el.Fogalmam sincs mi mást tehetnék.
Gondolataimba merülve ülök az ágy szélén, próbálom megfogalmazni, hogy mondjak el magamról mindent.Legalábbis, hogy fogom megtenni majd...valamikor, ha lenyugszik.
Később befejezem a gyötrő elméleteket, s Cassidie mögé húzódok.Észlelem, ahogyan a lány megdermed, de nem megy arrébb, nem lök el.Bal kezemet átlendítem a derekán, közben számmal végigpuszilom a nyaka hajlatát.Érintésemre libabőrös lesz, ami akaratlanul is megmosolyogtat, és arra késztet, hogy ne hagyjam abba.
-Louis...-suttogja elhaló hangon, szemeit csukva tartja.
-Hm?-csókolom továbbra is, most az arcát.
Szinte már érzem ajkainak ízét, pedig még nem is értem el odáig.A lány nem szól többet, helyette felém fordul, így még jobban hozzá férek.Nem folytatom tovább az előjátékomat, egyből rátapadok a szájára.Cassie mellkasából megkönnyebbült sóhaj szakad fel ahogy teljes testemmel rá gurulok, s a hajamba túr.Néhányszor meghúz pár barna tincset, ezzel akaratlanul is kiváltva belőlem halkabb mordulásokat.
Nadrágom szét akar robbanni az elkövetkezendő percekben, de nem fogom kihasználni az alkalmat, hogy Cass maga alatt van.
Basszus.Azt hiszem, Niall-nek igaza volt.Szerelmes vagyok.