5.Rész - Look After You

Sziasztok!Meg is jöttem az új résszel, és bocsi hogy kicsit késve.Már tegnap kitettem volna, de ballagtam, és ehhez társult egy olyan ajándék amivel egy álmom vált valóra...pöppet sokkot kaptam.De nem fecsegek itt tovább, jó olvasást, és köszönöm a 9 feliratkozót! ♥

Vanii.xx

Egyik kezem a halántékomra szorítom, még másikkal a telefont tartom a fülemhez.Már vagy negyedszerre hívom Cassidie-t, de nem veszi fel.Felmerül bennem a kérdés:Nem akarja felvenni, vagy egyszerűen csak nem hallja?
Hát persze.Én is mindig a rosszra gondolok legelőször.Nem is adtam neki okot a durcizásra.Oké, múltkor a kávézóban kicsit túlfeszítettem a húrokat, de tök normális volt mikor elbúcsúztunk.
Pont felakarom adni a további csörgetést, mikor megpillantom.Egy piros csapóajtón siet be, én pedig rögtön utána eredek.Nem akarom, hogy még egyszer eltűnjön.
-Hé!-kiált utánam valaki.
Úristen, nem hiszem el.Ki utál engem ott fent ennyire?
-Oda csak alkalmazottak mehetnek be, és fellépők!-lesz egyre hangosabb a férfihang.
Magamban elküldöm melegebb éghajlatra az ordítozó férfit, mérgesen fordulok felé.
-Ugyan, tudod te ki vagyok én?
-Hogy ne tudnám, a lányaim oda vannak érted, és azért a 4 nyáladzó idiótáért.De ez engem nem hat meg.A szabály az szabály.
-Már megbocsáss, de hogy neveztél minket?
Érzem, ahogy a fejembe száll a méreg, teljesen elfelejtem eredeti célomat.Utálom, ha valaki úgy ítélkezik, hogy az ég világon semmit sem tud.Mégis mit képzel magáról?A pofámba mondja, hogy egy nyáladzó idióta vagyok én és a haverjaim?Ohó.Ha ezt megtudják a Directionerek, a pasi kezdheti szervezni a temetését.
-Jól hallottad.Most pedig hagyjad el szépen a helyiséget.
Kezeim ökölbe szorulnak, nem foglalkozok a férfi utasításával.Belököm az előttem lévő ajtót, egyből futásnak eredek.Hosszú folyosó van előttem, mindkét oldalon ajtók, legelöl pedig szintén egy kitámasztott ajtó, ami a pizzéria parkolójába vezet.Ott kell lennie.Az inkább már gorillára hasonlító férfi csúnya szavakat dobál felém, amiket magamra is vehetnék, de nem teszem.Ahogy kiérek a parkolóba, megpillantom Cassidie-t beszállni a kocsijába.Gondolkodás nélkül tépem fel az anyósülés felőli ajtót, rögvest bevetem magam a kocsiba, s lebukok.Gyengéden megragadom a lány csuklóját, és még egyik kezemmel a szájára tapasztom a tenyerem, a másikkal még lejjebb húzom Őt.Meglepetten pislog rám, szemöldökét felhúzza.Olyan közel van hozzám, hogy oltári nehéz visszafogni magam.Ebben a pólóban még a melleire is simán rálátok.Ó, anyám.
Egy darabig még így nézünk egymásra, majd Cass lép:felsóhajt, és vissza ül a vezetőülésre.
-Mit műveltél, Louis?
-Elment már az a gorilla?
-Markra gondolsz?-halkan felkuncog.-Már nincs itt.
-Uh, akkor jó.-ülök fel én is.
-Amúgy hogy kerülsz ide?
Belenézek a smaragdzöld szempárba, s hirtelen olyan érzés tör rám, mintha hason vágtak volna.Vajon hogy reagálna, ha megtudná mit csináltam alig 1 órával ezelőtt?Biztos kivágna a kocsiból, aztán meg sosem látnám többé.Én miért nem lehetek olyan, mint mondjuk Liam?Ő soha az életben nem kavarna más lánnyal, ha egyszer megszeret valakit.Még úgy sem, hogy a szeretett lány nem szereti viszont.Addig nem lép tovább ameddig a csaj a szemébe nem mondja, hogy hagyja békén mert nem akar tőle semmit.És én mit csinálok?Az első adandó alkalommal gerincre vágom Jade-et, teljesen megfeledkezve Cassidie-ről.
-Louis?Minden oké?
-Igen, persze.Sietsz valahova?
-Nincs semmi dolgom.
-Akkor cseréljünk helyet, szeretném ha eljönnél hozzám.
-Késő van...és fáradt is vagyok.Muszáj ezt most?
Nem adom fel, ugyanis megőrülnék ma este, ha nem velem lenne.
-Légy szíves.-kérlelem tovább.
Kis ideig még kétkedve néz rám, aztán megadja magát.Kiszáll a járműből, s megkerüli azt, még én könnyedén átmászok a vezetőülésre.Megnyugvással tölt el a tény, miszerint nem valaki mással lesz, hanem velem.Biztos megint fullra ittam volna magam azon agyalva, hogy mégis mit csinálhat, kivel van.Így viszont elkerülöm az esetleges alkoholmérgezést.
-Figyelmeztetlek Lou, hogy nem fogok lefeküdni veled.-mondja ezt tök természetesen, miközben becsatolja a biztonsági övet.
Összepréselt ajkakkal hátravetem a fejem, próbálom visszafogni a nevetést.
-Szerinted ha egy srác azt mondja, hogy szeretném ha eljönnél hozzám, rögtön arra utal, hogy szexelni akar?
-A nagy része.
-Én csak veled akarok lenni, Cass.Semmi hátsó szándékom nincs ezzel.-mondom, és beindítom az autót.
Ameddig vezetek, Cassidie csendben a telefonját bújja, ha jól látom a twitter van megnyitva.Ez fura.Ha twitterezik, hogy az istenbe lehet az, hogy nem ismeri a One Direction-t?Nem foglalkozok túl sokáig ezzel, ám mikor a lány száját elhagyják a következő mondatok, vészes köhögésbe kezdek.
-Nem is tudtam, hogy Ross-on kívül volt még valami híresség a pizzériában...Mennyire oda vannak érte, jó ég!De nevet bezzeg nem írnak, véletlen sem tudom kiről van szó.
-Bizonyára megkérte a rajongóit, hogy ne mondják el, hogy Ő volt ott.-nyugalmat erőltetek magamra, próbálok az útra koncentrálni.
Érzem Cassidie égető tekintetét az arcomon, s még az a szerencsém, hogy sötét van, mert a fejem biztos már szörnyen vörös.Az imént majdnem lebuktam!Legközelebb kétszer meggondolom, hogy akarok-e nyilvános helyre  menni, miközben Cassidie is ott van.Hálát adok az égnek, amiért nem említették meg a nevemet a rajongók.Ekkora mázlista is csak én lehetek.
Gyorsan a házamhoz érünk, most végre kiakarom nyitni a lánynak az ajtót, de megelőz.Miért nem hagyja?Miért menekül minden lépésem elől?Ha ezt így folytatja megfogok őrülni a bugyuta játékában.
Sóhajtva utána megyek, arcán mintha meglepettséget látnék.
-Mi ilyen meglepő?-tárom ki előtte az ajtót.
-Ez hatalmas ház.Minek neked ekkora?
Erre nem igazán tudok neki válaszolni.Mondjam azt, hogy olyan sok pénzem van, hogy ez nekem annyi mintha valaki más venne egy zacskó chips-et?Nem.Helyette csak megvonom a vállam, és felkapcsolom a villanyt.Az üvegszilánkoknak szerencsére hűlt helye, és a ház is rendben van.Megfogom Cassidie kezét, egyenesen a hátsó kertbe húzom.Szerintem észre sem veszi, hogy mozgásban van, mert folyamatosan a lakást vizslatja.
-Gitározol?-torpan meg, így esélyem sincs elérni a kertig.
-Aha..
Csillogó szemekkel fordul felém, arca teljesen megváltozik.Egy roppant aranyos mosolyt varázsol magára, s szerintem tökéletesen tisztában van azzal mi játszódik le bennem.Megakarom csókolni, mégsem teszem.
-Játszol rajta valamit?
-Nagyon rég gitároztam, úgy hogy eszedbe se jusson nevetni.-emelem magasba a mutatóujjam, komoly arccal rázom meg azt előtte.
-Nem ígérek semmit.-mosolyog továbbra is.
Míg én a nappali másik felébe sétálok az állványra állított gitárért, ő leveszi a dzsekijét és kényelmesen helyet foglal a kanapén.Egy percig sem gondolkozok azon, mit fogok eljátszani.Ez az egyetlen szám, amit ha álmomból felébresztenek, akkor is eltudom gitározni.Ez pedig a Look after you.
Feltehetőleg Cassidie ismeri a számot, mert az első pár pengetésnél mosolyogni kezd.Mindig, amikor meghallok valamiféle dallamot, egyből rám jön a kényszer, hogy énekelnem kell.Most sincs másképp.Automatikusan nyitom éneklésre a szám, teljesen bele élem magam.Folyamatosan a lány méregzöld szemeibe nézek, és kezd eluralkodni rajtam a megnyugvás.Minden porcikámra kiterjed, olyan érzés mintha folyamatosan gyengülnék.Ha egyszer megszerzem magamnak, sosem fogom elengedni.Már pedig megfogom szerezni, és mindent megfogok tenni az érdekében, hogy boldog legyen mellettem.
-Az X factoros zsűrik hülyék.Hogy lehet, hogy kiejtettek?Gyönyörű hangod van, Louis.-pirul el, fejét leszegi, s a körmeit kezdi piszkálni.
Újra elkap a bűntudat.Engem nem ejtettek ki...Meddig akarom még ezt csinálni vele?Ha most elmondom, fogja a cuccait és elmegy.Nem akarom hogy elmenjen, ezért megint kussban maradok.
Jobb kezemmel az álla alá nyúlok, lassan közeledek felé.Nagyokat pislog, de nem húzódik el.
Az egész testem belebizsereg, mikor puha ajkait megérzem a sajátomon.2 napja folyamatosan lepörög előttem az a jelenet a kávézóban, de azt hiszem, ezúttal ez fog.Szája szétnyílik, gondolkodás nélkül vonom bele nyelvemet is csókunkba.Cassidie felsóhajt, kezeit a nyakam köré fonja.Gyengéden közelebb húzom, de még így sem érzem magamhoz eléggé közel.Belülről még kilométerek választanak el tőle, és ezt nagyon jól tudom.Ő olyan lány aki nehezen adja magát, de nem érdekel, hisz ez még vonzóbbá teszi.
Cassidie pihegve a vállamra hajtja a fejét, csak kissé gyors lélegzetvételét hallom.Sejtelmem sincs arról mire gondolhat, pedig olyan jó lenne tudni.Kezeim továbbra is derekán pihennek, és nem is szándékozom elvenni onnan, ameddig nem teszi szóvá.Kiélvezem minden pillanatát annak, hogy ilyen közel lehetek hozzá, mert nem tudom mikor fog újra megnyílni.Félek attól, hogy másnapra megint visszahúzza maga köré a falait, vagy akár már a következő percben.
-Haza akarok menni.-mondja, tekintetét rám emeli.
Hangjából megbánás csüng, s ezt hirtelen nem tudom hová tenni.Miért ilyen tartózkodó?Nem akarom, egyszerűen nem akarom hogy elmenjen, de nem tarthatom itt erőszakkal.
-Ha ez a csók miatt van, akkor...
-Nem!Nem, szó sincs erről...csak hosszú napom volt, és tényleg elfáradtam.
Egy hatalmas gombóc kezd növekedni a torkomban mikor felveszi a kabátját, és az ajtó felé indul.
-Várj!-rohanok utána, szerencsére még pont elérem.
A kocsija előtt áll, nagy, zöld szemeivel az arcomat figyeli.Hirtelen indulattól vezérelve újra megragadom, ezúttal sokkal erőteljesebben rántom magamhoz, s csókolom meg.Valami fellángol bennem az elkövetkezendő másodpercekben, és azt akarom, hogy ennek a pillanatnak sose legyen vége.Szorításom a lány derekán egy kicsit sem gyengül, sőt, erősödik.Mintha attól félnék, ha elengedem elveszik tőlem.
Levegő hiányában válunk el egymástól, csak szapora sóhajaink töltik be a csendes éjszakát.
-Vezess óvatosan.-suttogom teljesen közel hajolva hozzá, ajkaim továbbra is súrolják az övéit.
-Mindig, óvatosan vezetek.-mosolyog rám, közben beleharap a szájába.
A napok alatt rájöttem, hogyha ezt csinálja vagy ideges, vagy egyszerűen csak az őrületbe akar kergetni.Ezúttal nem tudom eldönteni melyik, de nagy valószínűséggel a kettő egyszerre.
Az ajtócsapódásra feleszmélek, egészen addig észre sem veszem, hogy már nincs a kezeim között.Bazsalyogva nézek a távolodó jármű után, csak akkor megyek vissza a házba, mikor az eltűnik a kanyarban.
Hulla fáradtan, tele érzelmekkel dőlök a kanapéra.Rögvest lecsukódnak a szemeim, de agyam még így is folyamatosan kattog.Nem érdekel, hogy Jade és Harry lefeküdtek.A mai napig azt hittem még mindig érzek iránta valamit, de ez nem igaz.Ha éreznék nem hagyna hidegen ez a tény, és ezért nem is fogok haragudni Harry-re.Felnőtt ember, azt csinál amit akar, és ha azt a valamit a volt csajommal akarja csinálni, legyen.Viszont ott van még az a valami, ami nem hagy nyugodni.Mi van, ha Jade tényleg igazat mondott, és terhes?