13.Rész - Memóriazavar

 Louis

Sokat pislogva nyitom ki a szemeim, megrémülök.Köröttem átlátszó tócsa, üvegszilánkok, sötét égbe meredő fák.A fejem megállíthatatlanul lüktet, nem érzem a végtagjaimat, mintha levágták volna azokat.De ott vannak, látom őket!
Halántékomat dörgölve ülök fel, hogy jobban körül nézhessek.Valamiféle lakótelepen vagyok.Egy feketeséggel borított lakótelepen.Elhanyagolt.Szemét takarja a kemény betont, a levegőben macskapisi bűze keveredik a piáéval.Próbálom visszafogni a hányingeremet, szemeimet szorosan lehunyom, s a zsebembe nyúlok a telefonomért.
Hogy a faszomba kerültem ide?!Az utolsó emlékem az, mikor a számhoz emelem a teli szeszes üveget.Innentől teljes képszakadás.Basszus, mit csináltam?
Ahogy a mobil képernyője ad kis világosságot, felfedezem a cseresznyepiros, száradt vért (?) az ujjaimon.Kezd egyre jobban eluralkodni rajtam a pánik, a szokásosnál sokkal gyorsabban kezdem nyomkodni az érintőfelületet, majd végül Harry nevénél állapodok meg.Hajnali 4 órakor remélem nem kíván el a picsába, hanem felveszi és segít.Ha már lefeküdt a volt csajommal, ennyivel jön nekem.
Hosszan cseng ki a telefon, már kezdem azt hinni hogy nem veszi fel.Mégis, mikor minden reményem elszáll, beleszól a készülékbe a rekedt, álmos hang.

2 órával korábban

Utálom magam.Nem, nem is.Az, hogy utálom enyhe kifejezés.A világ legrondább szava illene arra, amit tettem.Amikor megláttam Cassidie-t a rajongók között, azt hittem álmodok.De mint kiderült, nem egy álom, sőt, nagyon is a valóság.És fogalmam sincs hogyan fogom helyre hozni.Már az is elég szánalmas, hogy az ajtaja előtt töltöttem az éjszakát, mert azt hittem miután megtudta ki vagyok, haza rohant - pont ahogy én is,  amiért még fogok kapni, na meg azért is mert már 1 koncertet lenyomtak nélkülem -Erre másnap reggel állított be, és jól el is küldött.A szavai rettenetesen fájtak, vágtak mint a kés.

Markomban kis híján összetörik a teli abszintes üveg, egyszerre több gondolat is tölti meg az amúgy is sajgó fejemet.Ha most ezt megiszom, oltári nagy baromságot fogok csinálni.Ha viszont nem iszom, megbolondulok, és elküldenek valami helyre ahol az emberek agyát tömik minden hülyeséggel.Inkább az előbbi.

Egyből lekapom a fekete színű kupakot, s a számhoz emelem a zöld alkoholt.A folyadék végigmarja a belső szerveim, olyan mintha egy pillanatra fellángolnék, de gyorsan elmúlik.Így aztán tovább folytatom.Ameddig ez a rohadt szenvedés nem marad abba.
Bő 10 perc alatt kivégzem az üveget, s rögtön nekiállok a másiknak.Már most érzem, hogy a szesz megkezdi a hatását: azaz kezdem elveszíteni a fejem.
Lábaimat mozgásra késztetve rontok ki a nyirkos levegőre, nem tudom mi ütött belém.Normális esetben vissza fordulnék, és magamra zárnám az ajtót, de nem tudok épp eszűen gondolkozni:csak megyek.
Megyek.Hogy hová, az már egy teljesen más kérdés.
Bár már későre jár, még így is sokan vannak az utcán, többen le is szólítanak.Nem foglalkozok velük.Idétlenül csapkodok a kezeimmel, vihogok mint egy őrült, s megyek előre.Pontosabban egy hülye idiótát csinálok magamból.De jól érzem magam!Az alkohol teljesen beleivódik a szervezetembe, és ez a melegség, ami belülről jön, elfelejteti velem az összes bajomat.Fantasztikus érzés.
Hosszas sétálás után émelyegni kezdek, ezért leülök a hozzám legközelebb eső padra.Fehér ürülék borítja be a háttámlát, körülötte szét dobált cigi csikkek helyezkednek el.Na várjunk csak, hol vagyok?Eltévedtem.Biztos, hogy eltévedtem.
Azonban mielőtt eljutna az agyamig, hogy ez mit is jelent, váratlanul lecsap rám az öklendezés.
Fintorogva törlöm meg a számat, de még így is lehet érezni mennyire hányás szagú a leheletem.Undorító.Belőlem miért jön ki mindig ilyen gyorsan az alkohol?Ilyen gyenge immunrendszert kaptam?Újabb roham jön rám.Ezek szerint igen.
Miután megbizonyosodom róla, hogy kiöklendeztem magamból az abszintet, felemelem a fejemet.
Hozzám közel, egy villanyoszlopnak dőlve egy lány áll.Sötét barna haja a dereka fölé ér, fekete mini ruhája csinosan feszül az alakján.Hisz ez Cassidie!Hogy kerül ide?
Gondolkodás nélkül indulok meg felé, alsó végtagjaim bizonytalanul mozognak.Mikor odaérek, esetlenül nekidőlök, erősen húzom magamhoz.A lány felsikít, remegve lök el magától, majd pár lépést hátrál.Na, ennyire csak nem vagyok ijesztő.Rá emelem a tekintetem, csakhogy nem az az arc néz vissza rám akiét várom.Ez nem is Cassie.Gratulálok, Louis, megérdemled a világ legnagyobb pancserja címet.
-Mégis mit képzelsz magadról?Azért, mert egy sztárocska vagy, minden utadba eső lányt taperolhatsz?-szegi fel az állát.
Szólásra nyitom a számat, de megelőznek.Recés férfihangot hallok magam mögül, s erre megfagy bennem a vér.
-Kotródj innen!
-Mert, mi lesz ha nem?-fordulok meg.
Basszus, talán nem kellett volna.
A pasas körülbelül 1 és fél fejjel nagyobb nálam, kigyúrt állat.Elbújhatok mellette, ráadásul a  hangom is olyan vékony mint egy pisisnek.Mindig is utáltam.
A "hatalmas" bátorságom immár csak lappang bennem, legszívesebben elfutnék.
-Komolyan kötözködsz velem?-lép egy lépést közelebb, én meg automatikusan messzebb.
Oké, tényleg a futás a legjobb megoldás.Ha nem futok el ez itt agyon ver, amiért rámásztam a csajára...vagy kiére.Lehet, csak a kurvája.
Józanul biztos nem tenném meg a következő lépést, viszont nincs más ötletem:lendítem a jobb karom.
A pasi meglepődik a váratlan tettemtől, de nem hiszem hogy fáj neki az orra ahol eltalálom.Lassan kifolyik belőle a vér, arca egyre vörösebb a dühtől.Ajjaj.Most futás!
Full részegen egyáltalán nem kellemes sprintelni, és erre még rátesz egy lapáttal a lüktető fejfájás, meg a hányinger.
-Kölyök, ezt még nagyon megbánod!Nagyon jól tudom, hogy ki vagy, és nem fognak az utamba állni a körülötted sürgő biztonságiak!-ezt már messziről hallom.
Megáll, nem jön utánam, hanem vissza fordul.Hatalmas kő esik le a szívemről, térdemre támaszkodva fújom ki a levegőt.
Nem tudom mi tévő legyek.Az eddiginél is jobban eltévedtem, rosszul vagyok és fázom.Cassidie-t akarom, haza akarok menni.Minden bajom van, akárcsak egy csecsemőnek, vagy egy hisztis picsának.A kettő majdnem ugyan az.
Lábaim lassan feladják a szolgálatot.Összecsuklok, majd fokozatosan homályosulnak el az épületek, a fák, a fények.Elájulok.

Vissza a jelenbe

-Ki az?-motyogja.

-Hála az égnek!

-Louis?-most már éberebb a hangja.-Hol az istenben vagy?!Mindenhol kerestünk!Rohadtul pipa rád az egész banda.

-Fogalmam sincs hol vagyok.Muszáj segítened, de egy szót se a többieknek!

Egy rövidebb csend uralkodik a vonal másik felén, majd hosszú sóhaj, végül megszólal.

-Keress egy utca címet.

Felállok a koszos földről, s miközben a legközelebbi háztömb sarkához sietek, elgondolkozok.

Harry-re mindig számíthattam.A többi srácra is, de mégis Őt éreztem magamhoz a legközelebb.Egy darabig nem is volt semmi baj, de ahogy egyre híresebb lettünk, jöttek azok a bizonyos "Larry-sek", akik váltig állították, hogy buzik vagyunk.A management ezt nem hagyta annyiban, ezért is mondta, hogy ne töltsünk ennyi időt együtt, főleg ne nyilvánosan.Hát, ebből eléggé nagy cirkusz tört ki, de beláttuk hogy tényleg így lesz a legjobb, mert rohadt rosszul estek a "rajongók" szavai, meg a videók amiket összeállítottak rólunk.Némelyik undorító volt, felfordult tőlük a gyomrom.Most mégis őt hívtam, mert a sok buzizás ellenére, még mindig Ő a 4 srác közül legjobb barátom.

-Clarendon Dr.

-Mi a...mit keresel ott?

-Nem emlékszem hogy kerülök ide, Harry!Leittam magam.Csak gyere értem, a francba is, vagy itt fogok megöregedni.

-Negyed óra és ott vagyok.Próbáld meg össze szedni a gondolataid, mert mindent elfogsz nekem mondani.Ez az ára.-jegyzi meg csípősen, majd kinyomja a telefont.

Magamban szitkozódva süllyesztem el a zsebemben a készüléket, s leülök a járda szélére.Ki vagyok én?Egy 23 éves felnőtt férfi akinek felelősségtudónak kellene lennie?Hát nagyon nem.Gyakorlatilag egy 23 éves felnőtt férfi.Elméletileg egy 10 éves kisfiú, aki nem tud normálisan megoldani semmit.Ez vagyok én.Ez, hölgyeim és uraim Louis William Tomlinson.