19.Rész - Utolsó esély

Sziasztok! Még egyszer figyelmeztetlek titeket, hogy ez az utolsó előtti része a blognak, és szombaton jön a befejező rész, aztán az epilógus. Köszönök mindent, de persze nem ússzátok meg ennyivel, az epilógus elején fogok csacsogni:D..BTW.:#4YearsOfOneDirection #4YearsForOneDirection

Jó olvasást:)

Vanii.xx
-Kellemetlenül érzem magam.-jelenti ki gondolkodás nélkül, s visszahúzódik a színfalak mögé.-Rengetegen vannak.
Cassidie azóta, amióta kijött a kórházból, nagyon tartózkodó. Csak akkor beszél ha kérdezik, vagy ha tényleg valami fontosat akar mondani. Ennek már 2 hete.
Végül is megbocsátott, aminek hihetetlenül örülök, de távolságtartóbb, mint eddig valaha. Nem érzem magamhoz eléggé közel, s ebbe bele fogok őrülni : ezért is hoztam el a mai koncertre, hogy megismerje az életem azon részét, amit eddig erőnek erejével próbáltam eltitkolni.
Na, meg így megismeri a srácokat is.
Először egyáltalán nem akart eljönni, de miután Emily és Lia megmutattak neki rólunk egy csomó videóklippet, meg koncertfelvételt, belement, mondván, hogy "egész jók vagytok". Ez vajon mit jelent? Mindegy.
-De ne érezd.-nézek mélyen a szemeibe.-Próbáld meg élvezni, jó? Emily-éket elnézve, tenni fognak róla.
Mindketten a két lány felé nézünk, akik hangosan nevetnek a kisfilmünkön.
-Megfogok süketülni.-mosolyodik el féloldalasan.
-Mennem kell.-indulok el, azonban pár lépés után megtorpanok, és visszafordulok.
Kérdések nélkül, először apró csókot adok szájára. Aztán mélyet sóhajtok, két kezébe fogom az arcát, s szenvedélyesen birtokba veszem az ajkait.
Hosszan csókoljuk egymást, majd egy pillanatnyi szünet után újrakezdjük.
Nem tudok gondolkodni, csak az számít, hogy ajka az enyémen van : az elmém csakis ezzel az élménnyel van tele...és ennyi volt.
Minden kérdésemre választ kaptam, minden félelmem lecsillapult, minden kétségem megszűnt. Tudtam, hogy ide tartozok, de most végre ide is találtam. Vele...otthon vagyok.
-Louis, emelkedik a fal!-kiált rám Harry.
-Megyek!-mondom sietve.
Egy pillantást még vetek Cass rózsavörös arcára, aztán magamban mosolyogva, beállok a többiek mellé.
-Mi van hősszerelmes?-húzogatja a szemöldökeit Zayn.
-Kussolj már el...
Hitetlenül felnevetek, miközben belebokszolok fekete hajú bandatársam oldalába.
Ezt követően pedig megpillantom a 80000 fős, sikítozó tömeget.
Szokáshoz hívően, a midnight memories-zal kezdünk, s amíg Harry énekli a szólóját, Liam helyett én ordítok bele a mikrofonba.
-Kezeket magasra, London!
A rengeteg rajongó még jobban visítozni kezd a felkiáltásom hatására, táblák százai emelkednek a magasba.
A koncert alatt végig hülyéskedek, vigyorgok mint egy idióta, kommunikálok az első pár sorban lévő rajongókkal : egyszerűen csak jól érzem magam, ahogy azelőtt is tettem.
Mindezt azért, mert tudom, hogy vár valaki a színfalak mögött, aki ebben a percben is engem figyel.
Elakarom mondani a Directionereknek, azt szeretném ha tudnák ezt, mégsem teszem. Nem akarom hogy bántsák Cassidie-t, ami biztos előfordulna, már holnap. Nem akarom kitenni ennek a tehernek. Majd ha kicsit lecsillapodtak a dolgok körülötte, akkor azt hiszem képes leszek megosztani a világgal ki az a titokzatos lány akiről egész idő alatt beszéltem.
-Na?-tárom szét a kezeim önelégülten, mihelyst lejövünk a színpadról.
-Nem is tudom, Louis. Azt hittem nagyobb durranás vagytok.-próbál komoly maradni, viszont ez  hamar kudarcba fullad : felkuncog.
-Jól hallottam?-sétál oda hozzánk Niall.-Nem vagyunk elég nagy durranás?
-Hallottad, kaptunk egy kritikát.
-Na és szerintetek?-fordul a szöszi Liáék felé.
A vörös lány egy pillanatig zavarban van Niall közelsége miatt, de gyorsan észbe kap, és válaszol. Azt hiszem eldőlt, ki Lia kedvence.
-Rohadt jók voltatok.
-Helyes!-biccent.-Látod Cassidie? Na menjünk, mert éhen halok.
-Megyünk valahova?
Cass szólal meg mellettem, arca meglepettségről árulkodik.
-Liam-et a múltkor megtanították spagettit főzni, és mindenképp akar egyet csinálni, úgyhogy meghívott minket vacsira.
Mondani akar még valamit, de inkább nem teszi, hanem visszacsukja a száját, és némán bólint.

*

Cassidie

Liam háza ugyanolyan hatalmas, akárcsak Louis-é - és persze, hogy Ő is egyedül lakik benne.

Körülbelül lehet vagy 10 db hálószoba benne, ugyanennyi, vagy több fürdő, és 1 óriási konyha, ami egybe van a nappalival. A garázs kész játékterem, amit ha felnyitsz, egyenesen egy medencére néz.  Megtudnám szokni, feltéve ha nem egyedül kellene eltölteni itt a napjaimat. Ha szupersztár lennék, aki 1 évbe 2x alszik itthon, talán akkor.

Mindannyian lent ülünk a garázsban, csak Liam van fent a konyhában, ugyanis csinálja a kaját.

Amióta ideértünk, Lia folyamatosan Niall-el beszélget, s nevet, a többi fiúval nem is nagyon alakított ki még párbeszédet - ellenben Emilyvel -.

A szőke lány erőnek erejével próbál illeszkedni, és ez elég jól megy neki, mert a srácok nagyon gyorsan megkedvelték.

És vagyok én. 

Csendesen, felhúzott lábakkal ülök a puha fotelen, figyelem a többiek szórakozását. Lou a karfámon ül, érzem perzselő tekintetét az arcomon, de nem nézek rá.

Félek, ha megteszem elpirulok, mint a koncert előtti csókjától. Még mindig érzem az ajkaimon mentolos leheletének az ízét. Ó, istenem. Megígértem magamnak, hogy nem fogok neki megbocsátani, mégis megtettem.

Az már rajta múlik, hogy mit kezd vele.

Hirtelen a fiú mellém csúszik, ezzel sikeresen arrébb taszítva engem. Combunk szorosan összeér, pont mint az egész felsőtestünk. Átkozom az embert aki nem csinálta szélesebbre ezt az ülőhelyet.

Meglepődve emelem rá a tekintetem, pulzusom egyből az egekbe szökken.

-Minden oké?-szemei csillognak a neonos lámpafényben, és így olyan, mintha nem is kék, hanem szürke lenne a színük.

-Igen, csak...azt hiszem megnézem kell-e valamit segíteni Liam-nek. Őt legalább jobban ismerem mint a többieket.-hadarom, s felerőltetek magamra egy mosolyt, mialatt sietve felsietek azon a pár lépcsőfokon, ami a konyhába vezet.

Miért van rám ilyen hatással?

Liam a konyhapultnak dől, mellette a lábosban még csak a víz forr. Egyik kezével a telefonját nyomkodja, míg a másikkal néha teker egyet a gáztűzhelyen.

-Úgy látom nem lesz egyhamar kaja.-lépdelek mellé.

-Elfoglalt ember vagyok.-rántja meg vigyorogva a vállát, majd visszacsúsztatja a zsebébe a mobilját.

-Ne segítsek?

-Ugyan! Ha segítenél sosem mondhatnám hogy egyedül csináltam, szóval menj csak szépen vissza a többiekhez, és érezd otthon magad.

-Nem akarok visszamenni.

Meglep, hogy Liam mellett ilyen könnyen ki tudok adni magamból mindent. Olyan ő mint egy jó báty, aki biztos nem fecsegi el a titkaidat, legfeljebb megzsarol velük ha valamit akar. Közrejátszik az is, hogy anno Ross miatta nem élte ki rajtam a szexuális vágyait, de enélkül is megbízom benne, pedig alig tudok róla valamit. Egyszerűen csak ezt sugározza az emberek felé.

-Komolyan? Louis megint mondott valami baromságot? Megbocsátasz neki azok után amiket tett, és megbánt? Mekkora egy gyökér!

-Neem!-nevetek fel nyomban.-Semmi ilyesmiről nincs szó.

-Hát akkor?

-Igazából magam sem tudom.

Felsóhajtok, töprengve a körmeimet kezdem pöckölgetni. Rossz szokás, tudom. Ki is szoktam vele idegelni a barátnőimet, főleg ha műkörömmel csinálom.

-Ha nem szeretne, nem töltötte volna bent az összes napját melletted a kórházban, és nem hagyott volna ki egy csomó koncertet. 

-Amikor felébredtem szerelmet vallott nekem.-hunyom le a szemeim.-Nem láttam a dolgok mögé.

-Lehet, hogy a haverom, de annyit mondok, hogyha úgy látod megint titkolózni kezd hajítsd ki a fenébe, mielőtt megint összetöri a szíved.

-Hajítsam ki? Nem is járunk!

-Ez egy enyhe célzás volt arra, hogy úgy adj neki egy esélyt, de elrontottad.-röhög fel, aztán beleönti a tésztát a vízbe.