Sziasztok megint!Itt is van az Epilógus,
és egyszerűen csak annyit tudok mondani, hogy KÖSZÖNÖM. Köszönöm első sorban azoknak, akik az elejétől a végéig velem tartottak, és végig biztattak. Köszönöm azoknak, akik csak egy ideig olvasták. Köszönöm azoknak is, akik csak a közepe felé kapcsolódtak be. Köszönöm a 15 feliratkozót, a majdnem 6000 oldalmegjelenítést, Eliza-nak, a szerkesztett képét♥ Mindenkinek, mindent. Bár ritkán kaptam
kommenteket, és ha kaptam akkor is csak 1-2-őt, de ezen kívül jöttek különböző
hozzászólások blogos csoportokban, hogy eszméletlen jó a blogom, és hogy csak
így tovább. Én ezt megfogadtam, és kitudja, talán egyszer nekem is lesz oly sikeres egy történetem, mint bárki másnak. Minden egyes biztatás rettenetesen jól esett, rengeteg önbizalmat
kaptam tőletek:') Sajnálom, hogy ilyen röpke 20 részesre sikeredett a blog, de próbálok mostantól sokkal több részes blogokat kialakítani. Akit érdekel, már bele is kezdtem a legújabb blogomba, a The victim-be, ami inkább a misztikus felé hajlik,
nem pedig az egyszerű felé. A főszerepet ezúttal Zayn kapta:) Ha gondoljátok nézzetek be, és még egyszer köszönöm
<3 <3 :)) U.i.:a képet nézzétek el nekem, eléggé gagyi lett:S:D
Vanii.xx
Cassidie
4, ha nem több év telt el a balesetem
óta, és ez az idő leforgása alatt sikerült valóra váltani az álmaimat.
Emily-vel és Lia-val zenekart alapítottunk, hírnevet szerezni meg egyáltalán
nem volt nehéz, hiszen a szerelmem történetesen a One Direction énekese. A fiúk
eddigi előzenekara, a(z) 5SOS felajánlotta, hogy egyik este lépjünk fel
helyettük.
Kicsit sokkot kaptunk, ugyanis egy kis
pizzázó helyett rögtön egy 70000 férőhelyes stadionban fellépni nem semmi. Végül is meglett az eredménye, onnantól
ment minden magától.
A Directionerek szidásai, amiket eleinte
kaptam eltompultak, sokkal jobban megkedveltek, néhányuknak a példaképe lettem.
Pont, mint Lia, aki - ki nem találjátok - összejött Niall-el.
Röpke visszaemlékezésemből a nyakamra
tapadó ajkak zökkentenek ki.
-Emlékszel, mit mondtam 4 évvel
ezelőtt?-kérdi Louis, továbbra is a bőrömet csókolva.
Próbálok normális választ adni, de csak
egy hosszabb sóhajt sikerül kipréselni magamból.
-Hogy adj még egy
esélyt.-folytatja.-Köszönöm.

Nem... Nem neked kell megköszönni! Mi KÖSZÖNJÜK :') <3
VálaszTörlésJa és szívesen :D xx <3
:') <3
TörlésKedves Li nessa!
VálaszTörlésNos, őszintén szólva nem nagyon szoktam kommentet fűzni a blogokhoz addig amíg el nem olvastam az egészet, mert igazából addig csak annyit tudok hozzáfűzni hogy "milyen jó ez a blog", persze néha teszek kivételt :). De mivel most végig olvastam, kifejtem hosszasan a véleményem (remélem sikerül is :) ).
Már az első fejezettől (pontosabban a prológustól) kezdve olvasom a blogodat. Kisebb rossz tulajdonságom, hogy nem tudom elolvasni az olyan blogokat, melyeknek nem tetszik a desing-ja, nem tudom miért de ez azt hiszem így is fog maradni, akármennyire is jó a fanfiction. Tehát ezzel arra próbálok utalni, hogy már az egy piros pont, hogy tetszik az oldal elrendezése és formája ;)
Kicsit a szereplőkről:
Az igazat megvallva, az elején nem kedveltem Louis karakterét mert nekem egy kicsit nyers volt, és vissza utasító, de persze ezt a történet megismerésével megértettem, mert hát eléggé betett neki a Jade-es sztori.
És ha már Jade: Jade karakterét konkrétan NEM tudtam elvonatkoztatni Jade Thirlwall-tól. Bár igazából inkább a nevet. Közvetlen miután elolvastam az ő arca ugrott be. Na nem mintha bár mi köze lenne a blogban olvasott Jade viselkedéséhez. :) A kettő össze sem hasonlítható! :) Ez csak amolyan érdességképp írom le. Jade karakterét egyáltalán nem kedveltem, és mégis valahogy el sem tudom képzelni a blogot nélküle. Nagyon tetszik a gondolat meneted és az írásod is!
Cassidie: Cassidie-t már az elejétől fogva nagyon megszerettem. Köztem és közte szinte egy közös tulajdonságot sem lehet felfedezni mégis nagyon szerettem, mint karaktert. A barátnőit is igazán kedveltem.
A történetben az is tetszik, hogy mint One Direction szerepelnek benne. A fiúk aranyosak, kedvesek és megértőek voltak, mint - talán kijelenthetem, én, mint Directioner, aki még sosem találkozott velük személyesen - mindig. :) A kedvenc részem az az volt mikor Cassidie kórházba került és Louis felkereste, foglalkozott vele, és rendíthetetlenül ott volt mellette, és hogy a szövegbe beleszőtted, hogy dalszövegben adja ki magából az érzéseit! Ha Cassidie helyében lettem, biztos nagyon értékeltem volna ezt a törődést amit Louis tanúsított. ♥ Viszont ha rajongó akkor biztos az elején kicsit zavart volna mert hát végül is az 5 csodás férjeink egyike ;) de ezt felváltotta volna a kölcsönös aggódás, egyrészt Louis-ért másrészt, igen Cassidie-ért. Na jó már nagyon eltértem a lényegtől! Tehát. A lényeg, a lényeg az egész blog, úgy jó ahogy van, és csak így tovább a továbbiakban!
UI.: Remélem érhető amit írtam, mert nem olvastam vissza. Ezt is csak azért hagytam ki mert másodszorra állok neki leírni a véleményemet... ugyanis olyan ügyes voltam, hogy elkattintottam véletlenül és törlődött az egész. Tehát remélem érted majd a lényeget. :)
Üdv: Liv
Persze, hogy megértettem a lényeget, <3 Köszönöm hogy ezt így a végén ilyen hosszan leírtad nekem, tényleg nagyon jól esett az őszinteség, meg úgy igazából minden sorod:')
TörlésKedves Li nessa!
VálaszTörlésCsupán pár napja találtam rá erre a blogra, ugyanis szeretem a(z) 1D fanfictionokat és a Dirty Secrets is jónak ígérkezett. Azt kell, hogy mondjam, illetve inkább írjam, egyáltalán nem csalódtam! Imádtam elejétől a végéig, és csak az sajnálom, hogy nem lett több részes. A legtöbb blog sablon sztori, ez viszont nem volt az és ezért külön elismerés jár Neked. Ez az első blog, amit tőled olvasok, de biztosan elolvasom a többit is ezek után. Sok sikert a továbbiakban!
U.I.: Csak így random hozzátenném még, hogy a prológus különösen tetszett, mármint így az ötlet... :)
U.I.2: Egyetlen egy dolgot hiányoltam a végéből, mégpedig Jade sorsát. Mármint az övét ÉS a babáért. Hogy mi lett vele, örökbe - e adták, stb... De persze ez csak részletkérdés.
Üdv: E.
Köszönöm:')
Törlés